
Egészen más ügyben róttam a köröket a szokásos havi “rendelek valamit Kínából” rituálém alkalmával, amikor a szörfözgetés 2. órája környékén a kutyatáska szekció felé vettem az irányt. Cukor, a vahúrom 7 éve szaglássza a világot az oldalamon, és ennyi idő alatt annyira észrevétlenül össze lehet nőni egy másik élettel, hogy nem a jelenléte tűnik fel, hanem a hiánya. Ezért aztán mindig mellettem van, tudjátok, én vagyok a “kutyás srác” a bandánkban. Ennek egyenes következménye, hogy néha meglepem valamivel Cukrot, legyen az egy hám, póráz vagy egy rosszul megrendelt kutyaruha.
Pár éve nekiálltunk túrázni és kiderült, hogy az a világ egyik legjobb közös hobbija. Szépen lassan a tapasztalatokra építkezve összeraktam a saját túraszettemet, és ideje volt már, hogy Cukor is megkapja a sajátját.
Itt megvásárolható >>