Végre eljutott hozzám a Huawei P10 Plus, a cég zászlóshajója, ami ugyan tavaly jelent meg, de kifejezetten ígéretes hardverrel szerelték, és olyan gyártó állt mellette csatasorba, mint a Leica, a fényképezés koronázatlan királya. Csúcsprocesszor, csúcs kijelző, remek WiFi, sok háttértár és memória, na meg a híres Leica lencse, ezt vonultatja fel a P10 Plus, durván 95.000 forintért, ami durván 60.000 forinttal olcsóbb, mint 2 hónapja volt. 

Itt megvásárolható >>

A Huawei P10 Plus kicsomagolása

Aki fogott már kézben prémium órát, az tudja, hogy az ilyen gyártók sokat adnak a külsőségekre is. Kis kihúzható fiókok, órapárna, halkan kattanó doboznyitó mechanika, vagyis sokszor a belbecsen is túlmutat a külcsín, hiszen ahogy mondani szokták: „először a szem eszik”.

Ebben a műfajban kifejezetten ott van a szeren a Huawei P10 Plus, a két irányba széthajtható dobozolás még egy kis ellenállással is dolgozik, hogy nagyon prémiumnak érezzük a terméket. Szerencsére az is, kézbe fogva a telefont, illesztési hibát, pontatlanságokat, lötyögős részleteket sehol nem találunk, ellenben finomságokat - mint a recés bekapcsoló gomb – a szemfülesek felfedezhetnek.

A csomag tartalma a Huawei P10 Plus-on túl egy töltő, egy Type-C USB kábel, SIM tű, leírás, egy elég jó minőségű műanyag telefon tok, és a mostani divattal szembe menő módon egy fülhallgató is. Ez utóbbi egészen jól szól, nem kell egyből a fiók mélyére elsüllyesztenünk, ráadásul a telefon jack aljzattal is rendelkezik, ami szintén lassan kimegy a divatból, de én üdvözítőnek találtam a jelenlétét. Mint ahogy az infra port is ritka madár, ezt a mobil felső részén találhatjuk, és lényegében az összes távirányítható eszközömet kezelte.

Jellemzően a zászlóshajó szegmensben – már pedig ez a készülék mindenképpen oda tartozik, gondoljunk csak a tavalyi, 260.000 forintos magyarországi árára – igyekeznek a gyártók dizájn terén valami nagyot villantani, de a Huawei nem áll be a sorba, már-már jellegtelen, mégis visszafogott eleganciával dolgozik a kínai vállalat. A ház természetesen fém, remekül összerakták, de különösen jellegzetes stílusjegyet nem fedezhetünk fel rajta, szinte már „uncsi”.

A Leica felirat persze mindenképpen reményt keltő a duális kamera mellett, illetve szemfülesek észrevehetik, hogy alul és felül is megtöri a fém hátlapot a műanyag szigetelés, a telefon ugyanis 4 antennát is kapott, a jobb vételi minőség miatt. A zenebona sajnos csak mono, és itt nem is mímelik kamu ráccsal a dualitást, ez azért nem a Homtom szintje, szerencsére.

A Huawei P10 Plus tesztje

Amiért eddig soha nem volt Huawei telefonom, az két dolog: az ára és a Kirin rendszerek mellé tokozott GPU teljesítménye. Ez utóbbi persze egy zászlóshajó szintű telefon esetében semmit sem jelent, hiszen nincs olyan 100.000 forint fölötti telefon, amit gyenge hardverrel szerelnének. Biztosan sokan ekézik majd a 4/64-es rendszert is, hiszen már a "Vernee is" ad 6 GB RAM-ot meg 128 GB háttértárat, de ami ebben a készülékben van, az is mindenre elég, ráadásul mindkettő meglehetősen gyors.

A Huawei HiSilicon Kirin 960 processzor pedig a széria csúcsa, tényleg brutális teljesítmény tör elő belőle, még akkor is, ha valamennyire elmarad az új Qualcomm megoldásoktól. Az egy más kérdés, hogy például az Antutu és a GFX Bench számait nagyon sokan e-penis méregetésre használják, és ebben nem jó a Huawei P10 Plus. Előbbi programmal 148.000 pontot mértem, míg utóbbi T-Rex tesztjén a dinó 56 FPS-sel üldözi a motorost, ami teljesen rendben van. Ellenben a maximális, 1440x2560 pixeles felbontás mellett ugyanez 37-et, míg a Manhattan teszten már csak 8,6 FPS-t produkált, itt jön ki a Mali-G71 GPU chip gyengesége.

Pedig ez a kijelző nagyon ott van a szeren, az egyik erős oszlopa a Huawei mániának. QHD felbontás, ami azért adott némi félelemre okot, hogy ezt hogyan fogja kihajtani a hardver. De szerencsére mindent agyon optimalizáltak szoftveres oldalon, a rendszer nagyon simán, akadásmentesen működik, a játékok sem dadognak, gyors a betöltés is, a kijelző meg egyszerűen gyönyörű. Kellően nagy fényerő, élethű színek, kiváló betekintési szög, remek darab az IPS-NEO technológiával készülő 5,5 inch-es panel.

A P10 Plus másik nagy erőssége az operációs rendszer, amit a Huawei háza táján EMUI-nak neveznek, ez most az 5.1-es verziószámnál tart, Android 7.0-ra alapul, és miközben írom a cikket, éppen 2,8 GB-nyi OTA frissítést húz le, és már jön is az Android Oreo, vagyis a terméktámogatás több, mint remek. Az EMUI kicsit olyan, mint a Xiaomi-nak a MIUI, mindkettő remekül optimalizált, tele van extrákkal – például a front ujjlenyomatolvasó használható navigációra is, így elrejtve az alsó ikonsort -, és még szép is.

Az viszont nem annyira tetszett, hogy minden ikont kényszeresen kiraknak a kezdőképernyőre, illetve csak tennék, ha elférne, így másfél oldalt töltenek meg az általam ritkán használt matricák. A tipográfia és a színek nagyon szépek, eltalált „skin”, csak én jobb szeretem ezeket elrejtve, de ugye ízlések és pofonok. Az ujjlenyomat olvasó jól teszi a dolgát, de szerintem jobb hely lenne neki a hátlap, ami szintén csak különcködés a részemről.

Szenzor fronton nagyot gurít a Huawei P10 Plus, minden benne van, amire vágyhatunk: duális ac WiFi, Bluetooth 4,2, NFC, GPS, GLONASS, Beidu, iránytű, giroszkóp, infra port, OTG, DLNA, tehát a repertoár tényleg „fullos”. A vezetéknélküli hatótáv pedig kivételesen jó, a műholdakat extra gyorsan fogja be, látszik, hogy nem a raktársöprés alkalmával megmaradt részegységek kerültek a testbe. Az akkumulátor 3.750 mAh kapacitású, ez bő egy napos üzemidőt ígért, de ezt a kijelzőt azért meglehetősen sok energia életben tartani, cserébe a töltője fél óra alatt több mint 50%-ra pumpálja fel a telepet. Vezetéknélküli töltés nincs, ami fájó pont, ráadásul mostanában ez egy elég erős „selling point”.

A kamerával el is érkeztünk a lényeghez, a telefon kvintesszenciájához, a duális, Leica Summilux lencsével szerelt, 12 Megapixeles fő érzékelővel és 20 Megapixeles fekete-fehér variánssal szerelt darabhoz. Az elérhető legnagyobb felbontás 20 MP, ilyenkor a nagyobb érzékelőre „húzza rá a színeket” a másik egységből érkező információk alapján a hardver. Pro módban készíthetünk nyers DNG képeket is, a fókusz pedig mindig villámgyors, pont, ahogy szeretem. Még alacsony fényviszonyok között is egészen jól teljesít, de ha nem, ott a bika vaku, hogy változtassunk a helyzeten.

Ha átnézzük a képalkotás szoftveres lehetőségeit, meglehetősen bőséges a felhozatal, a beállítási lehetőségeket oldalra gördítéssel tudjuk előcsalni. A minőség első osztályú, sajnos az oldalmotor korlátai miatt ezt teljes méretben nem tudjuk nektek megmutatni, de az eredeti képek erről a linkről letölthetőek. A színek élénkek és valósághűek, a dinamika tartomány nagy, és az élesség is igencsak rendben van. Ráadásul különböző effekt trükkökkel operálhatunk, aminek az Insta királyok és a Facebook hercegnők biztosan örülni fognak. Ezt lézeres segédfény és optikai képstabilizátor is segíti, így kifejezetten szépek a kontúrok.

Videókat 4K 30 FPS maximális felbontásban tudunk készíteni, míg 1080p mellett akár 120 FPS-sel is operálhatunk. A színek itt is nagyon szépek, bár egy picit túl telítettek, az élesség is rendben van, a gond az, hogy a kamerák kényszeresen fókuszálni akarnak, ami viszont nagyon gyorsan végbe megy, és emiatt mikrolagok keletkeznek a képfolyamban, olyan, mintha az operatőr folyamatosan rángatná a kezét. Ez a hiba szerintem kifejezetten zavaró, ennél azért többet vártam, még akkor is, ha a minőség egyébként rendben van.

A Huawei P10 Plus konkurenciája

Leginkább a kínai telefongyártókkal szemben van bajban a Huawei. A Xiaominak számtalan, nagyon hasonló modellje van, és tesztalanyunk jó pontjait ezek bizony a saját megoldásaikkal tudják ellensúlyozni, a OnePlus pedig szinte már fogalom az erős és jó mobilok mezőnyében. Az egyik ellenfele a Xiaomi Mi Mix 2S lehet, a másik pedig a Oneplus 5/5T, a műszaki adatok összehasonlítását a lenti táblázatban láthatjátok:

A fenti táblázatban láthatjátok, hogy szándékosan áthúztam a Huawei P10 Plus árát, hiszen két hónappal ezelőtt még bő 60.000 forinttal drágább volt. Ez a drasztikus áresés értelemszerűen megváltoztatja az ár-érték arányt, messze feljebb tolva tesztalanyunkat a képzeletbeli ranglistán. Vagyis, aki akar egy rendkívül jó fényképezőgéppel ellátott készüléket 100.000 forint alatt, annak nem nagyon van más alternatívája.

Összegzés

A Huawei P10 Plus a maga nemében páratlan készülék, és biztos vagyok benne, hogy számtalan vásárló igényeit lefedi. Kifejezetten minőségi anyagok és összerakottság, az egyik, ha nem a legjobb kamera, amit láttam, nem véletlen, hogy a Leica fémjelzi. Nagyon erős processzor, remek kijelző, kellő mennyiségű memória, és gyors háttértár.

Régebben a közvetlen összehasonlításban elsősorban az árversenyben vérzett el, hiszen olyan telefonokkal kellett volna megküzdenie, mint az új Xiaomi Mi Mix2S vagy a Oneplus 5/5T, ezek mind árban a Huawei körül mozogtak. A drasztikus áresés miatt azonban egy ligával lejjebb csúszott, így a 95.000 Ft-ért kapható mobil olyan készülékekkel csap össze, mint például az Asus Zenfone 5, amelyről a tesztet itt olvashatjátok. Ennyiért viszont bomba vétel annak, akit nem zavar, hogy egy tavalyi modellt kell birtokolnia.

Itt megvásárolható >>