Xiaomi Yi-M1 kamera teszt - A titkolózó retró masina

2017.03.03. 08:00

molcsa


2_3.png

A Yi a Xiaomi kamerákra specializálódott alvállalata, és már többször bizonyították, hogy igenis van helyük a szakmában, gondoljunk csak a Yi akciókamerára vagy a biztonsági kameráikra. Nem kellett sokáig várni, és előálltak egy tükör nélküli cserélhető objektíves fényképezőgéppel is, tovább bővítve és komolyítva a termékpalettájukat. A mai tesztben őt vesszük górcső alá.

 

Először is tegyük rendbe, milyen kameráról is van szó. A tükör nélküli cserélhető objektíves (MILC) gépek ugyanazt a minőséget hivatottak nyújtani, mint a tükörrel ellátott (DSLR) testvéreik, de kompaktabb méretben. Egy nem túl régen indult vonalról van szó a fotózásban, elég sok gyártó lát benne fantáziát, egyre többen szállnak be ebbe a szegmensbe. Szóval senkit ne tévesszen meg a kompakt kinézet, egy jó MILC géppel általában legalább olyan jó eredményt lehet elérni, mint egy nagy és "profibbnak kinéző" tükörreflexes géppel. Persze sok fotós még ma is úgy gondolja, hogy DSLR alatt nincs profi fotózás, én ezzel nem kívánok vitatkozni, de azt elmondom, hogy a saját gépem is egy Sony MILC, és én nagyon meg vagyok vele elégedve.

1474368916498861.jpg

A Xiaomi egy könnyen kezelhető, könnyen hordozható, mégis a cserélhető objektívek révén sokszínűen használható és jó képminőséget kínáló gépet kívánt adni az M1-gyel. Nem titok, hogy elsősorban kezdő és amatőr fotósoknak szánják, az egyszerű kezeléssel könnyű beletanulni a fotózás titkaiba, és később igény esetén könnyen bővíthető és komolyítható a felszerelés.

Épp ezért a tesztet igyekszem a laikusok számára is érthetően írni, és nem megyek bele felesleges részletekbe. Aki méréseket és számolásokat is tartalmazó, mindenre kiterjedő olvasmányt szeretne látni, az interneten számos cikket talál a témában,

 

Bontogatás

A doboz nagyon hasonlít a Mi MIX-ére, csak itt éppen "Mi" logó helyett "Yi" felirat látható rajta. Hasonlóan mágnesesen van lezárva, és oldalirányba lehet kihajtogatni. Belül nagyon ízléses a tálalás, a gép és az objektív vastag szivacspárnában csücsül, még a doboz teteje is szivacsozott. Ha előbbieket kivesszük, meglátjuk a többi kiegészítőt is a doboz alján fekete papírrekeszekben és dobozokban. A csomagolásra tehát egy rossz szavam sem lehet, nagyon felső kategória. Kiegészítőként egy amerikai dugós töltőfejet, egy micro USB kábelt, egy bőr nyakpántot, egy törlőkendőt és sok papírt kapunk. Utóbbiakból a garanciapapírok angolul, a használati utasítások kínaiul vannak. De nem kell kétségbe esni, digitális formában megvan a leírás angolul is.

A kamera dizájnja nagyon retróra sikerült, mint a szocializmus jó öreg analóg gépei. Érződik rajta továbbá a Xiaomi hatás, annyira minimalista, amennyire csak lehet. A ház műanyagból van, de a szürke részek egész fémesnek tűnnek, a markolat pedig puha, bőrhatású, gumis anyagot kapott. A tetején található gombok és tekerentyűk már valóban fémből vannak, ahogy a bajonett is az elején, ahova az objektívet kell felpattintani. Ez fontos, ha később valami nagyobb darab obit akarunk használni.

dsc00126.JPG

Az illesztések jók, stabilan össze van rakva, de a műanyag miatt mégis kicsit játékfényképező beütése van. Ezen erősítenek az oldalain lévő fülek, amik a nyakpánt befűzéséhez kellenek, és a csatlakozókat takaró ajtó nehézkes járása. Előbbivel nem az a bajom, hogy gyenge, mert nem az, hanem hogy sokszor nekiütközik a háznak, és ez az olcsó, kopogós kínai műanyag hangra emlékeztet. 

dsc00128.JPG

Az említett ajtó mögött találjuk az SD kártya helyét, a micro USB, valamint egy micro HDMI csatlakozót. Utóbbi úgy van elhelyezve, hogy a micro HDMI átalakítóm már nem fér el a memóriakártyától, így nem is tudtam TV-re kötni. Az USB csatlakozóval nincs ilyen gond, nem csak a saját kábele fér el kényelmesen. Ma már ez talán elvárható, de az aksi USB-n keresztül tölthető, nem kell külön külső töltőt használni. A gépem rögtön felismerte a rádugott fényképezőt, az adatátvitel jól működik.

dsc00129.JPG

Találunk még egy szabványos hot shoe csatlakozót is a gép tetején, amire szükségünk is lesz, ugyanis beépített vaku nincs. Autófókusz segédfény viszont van az előlapon, ezt azért csúnya dolog lenne kihagyni. A két mikrofon a gép tetején, a hot shoe két oldalán foglal helyet, a hangszóró a bal oldalon van. Természetesen nem maradt ki a kötelező 1/4"-os menetes furat az alján, hogy rögzíthető legyen állványokhoz.
dsc00198.JPG

Gombok terén nincs túl nagy bőség, egy módválasztó tárcsán, egy felhasználástól függő tekergetőn, a bekapcsoló, exponáló és videó gombokon kívül csak két másik van, egy a galériába léptet ki-be, a másik pedig egy funkciógomb. A szűkösség titka, hogy a 3 colos, 720x480 pixel felbontású kijelző érintésérzékeny, így a dolgok nagy részét tapicskolással tudjuk intézni. Ez általában megosztó dolog szokott lenni, van, akit a kiráz tőle a hideg, de aki telefonról szokik át, annak ismerősebb lesz így a környezet. 

 

Tesztüzem

Szerencsére nem kísérleteztek ki saját bajonettet, mint azt sok gyártó előszeretettel teszi, mert nem valószínű, hogy tisztességes objektív mennyiséget is fel tudtak volna sorakoztatni mögé. Ezért inkább a szabványos micro 4/3-ot (MFT) használják, ami nagy öröm, mert így számtalan objektívet tudunk vele átalakító nélkül használni. Ez az Olympus és a Panasonic közös fejlesztése kifejezettem MILC gépekhez, úgyhogy kínálatból nem lesz hiány. Itt egy kis ízelítő az itthon is elérhető darabokból, ezek mind jók az M1-hez.

 1474368922892187_1.jpgA Yi-nek is van két darab saját fejlesztésű obija, egy fix 42,5 mm-es F1.8 fényerővel és egy 12-40 mm-es zoom F3.5-5.6 fényerővel. Utóbbit adják alapból a géphez. A változó fényerőt úgy kell érteni, hogy 12 mm-hez tartozik a 3.5, 40 mm-hez az 5.6 érték.

A fókusztávolság néha becsapósan van megadva, a jó összehasonlíthatóság érdekében a legnagyobb elterjedt szenzormérethez, a Full Frame-hez skálázzuk. Jelen esetben a távolság a 4/3-os rendszerre van megadva, a 12-40-es objektív egy 24-80-as Full Frame változattal ekvivalens. Tehát ha teljesen rázoomolunk egy tárgyra az M1 objektívével, ugyanazt a képet látjuk, mintha egy 80 mm-es objektíven keresztül néznénk egy Full Frame gépen. Ez az átfogás szerintem teljesen elég egy kezdő felszerelésben, a legtöbb élethelyzethez megfelelő lesz. De talán szemléletesebb képekkel: 000.jpg

A zoomolást manuálisan lehet végezni az objektíven található gyűrűvel, a másik gyűrű a manuális fókuszáláshoz van. De ez utóbbit elektronikusan magától is el tudja végezni, ahogy a rekeszérték beállítását is (ezt manuálisan nem is tehetjük meg). 

Aranyszabály, hogy minél nagyobb a szenzor, annál részletgazdagabb a kép. Ez teljesen logikus, nagyobb a fizikai pixelméret, így több fény esik egy képpontra. Az M1-be egy 4/3” méretű Sony IMX269 érzékelő került, ami a harmadik legnagyobb elterjedt méret. A legnagyobb a már említett Full Frame, utána jön az APS-C, majd a 4/3”.1474369349575924_1.jpg

A gépben nincs beépített képstabilizátor, de ezt gyakran az objektívekbe szokták amúgy is tenni, viszont a hozzá kapott 12-40-esben sajnos nincs. Pedig egyébként hasznos dolog, saját tapasztalatom alapján az optikai stabilizátoros objektívem két záridő értékkel is ki tudja tolni az elmosódás határát. Magyarul, ha stabilizátor nélkül pl. 1/80 s záridővel tudok még nem bemozdult képet lőni, stabilizátorral ugyanezt 1/40 s mellett is meg tudom még tenni. Ez főleg beltéri vagy szürkületi fotózásnál hiányzik az M1-nél.

1474368923571289_1.jpg

Magammal vittem egy velencei kirándulásra is, és teljesen meg voltam vele elégedve. Abszolút élvezhető minőségben tudtam dokumentálni az utat, minőségi fotók kerültek a családi albumba. 1-2 felvételt látva még azt is rájuk fognám, hogy DSLR géppel lőtték őket.

Nappal nem éreztem különösebb hátrányát a „kis” szenzornak, ISO 100-on tudtam fotózni kézből, a képek szépek és részletesek lettek. Beltéren és főleg éjjel viszont kijött a méret hátránya, a fényérzékenységet néha extrém értékekre is fel kellett vennem, hogy tudjak kézből fotózni, ami értelemszerűen nem eredményezett túl jó minőséget. Alább látható néhány példa éjjeli felvételekre, kézből fotózva is tűrhető a dolog, de "állványról" (értsd: lerakva valahová a gépet), ISO 100-on egész jó az eredmény.

A fényérzékenységgel egész extrém értékig el lehet menni, ISO 25600 a teteje, de ennek én már nem igazán látom értelmét, annyira zajos a kép, és a színek is torzulnak. Néhány szemléletes példa a különböző ISO értékekre:

Ez egyébként az egyik bosszantó tulajdonsága is a gépnek, hogy ha rábízzuk az ISO megválasztását, hajlamos 1-2 értékkel túlbiztosítani magát. Pl. ISO 5600 fényérzékenység mellett f/9-es rekesszel és 1/60 záridővel tudtam éles képet lőni, auto fényérzékenység módban ugyanerre már ISO 25600-at, vagyis a legmagasabb értéket választotta meg, aminek eredményeképpen egy lilás zajhalmaz lett a képből. 

Egy másik „hiba”, hogy manuális módban nem mutat valós előnézeti képet. Nézzük a kijelzőt, szép világos a kép, és ha nem figyeljük, hogy az expozíció mérő már bőven mínuszban van, akkor meglepődve tapasztaljuk, hogy az elkészült kép sötét, mint az éjszaka. De ezt csak ebben az üzemmódban tapasztaltam, mindenhol máshol valós az előnézet.

dsc00141_1.JPG

A fókuszt nekem nem mindig találta el jól, ez biztos rajtam is múlt, de egy teljes alakos portrén rábökve az ember fejére kértem, hogy ő legyen éles, mégis a mögötte lévő épület kapta a figyelmet, az arc meg jó homályos lett. Ha ráközelítettem az alanyara, és az arc mondjuk a harmad képet betöltötte, akkor már stabilan eltalálta a fókuszt. Így nekem az a tapasztalatom, hogy az apró „tárgyakra” nem mindig megy jól az élesség belövése, de a legtöbb esetben azért rábízhatjuk magunkat az automatikára.

A fehéregyensúlyt jellemzően jól eltalálta, a fénymérés is jól működött minden módban, nagyon jó a színhűség, viszont hajlamos volt kissé felülexponálni a képeket. Ez persze könnyen javítható az expozíció kompenzáció beállítással, de jobb lenne, ha nem kellene ezzel vesződni.

dsc00097_1.JPG

A mellékelt kitobjektív meglepően jó minőségű, jó a leképzése, nyitott rekesz mellett szépen mossa a hátteret. Pozitívum, hogy elég közelre is enged fókuszálni, egy 25 centire lévő tárgyra már megy az élesítés. De szavak helyett álljon itt egy nagy pakk tesztfotó:

Teljes felbontásban, még több képpel kiegészítve itt találhatók meg >>

A különböző módok között a gép tetején található tárcsával válthatunk, természetesen megtaláljuk az összes megszokott állást. Ilyen a program (P), ahol beállítjuk a kívánt expozíció kompenzációt és ISO értéket, ha akarjuk, és magától belövi a megfelelő rekesz és zársebesség értékeket. Van rekesz elsőbbség (A) és zársebesség elsőbbség mód (S) is, ekkor az említett paramétereket tudjuk manuálisan beállítani, a párjukat pedig automatikusan megválasztja. Például „A” módban beállítjuk, hogy f/6.3 rekeszt használjon, a zársebességet pedig magától belövi, de természetesen az expozíció kompenzációt és az ISO-t továbbra megadhatjuk manuálisan is. És nem maradt ki a már említett teljesen manuális mód sem (M), ahol mindent nekünk kell beállítani, szabadon lehet manipulálni az értékeket.

dsc00060_1.JPG

Van teljesen automata mód is, ez a laikusok számára hasznos. Ekkor szinte minden beállítást automatikusan végez, még az ISO-t sincs lehetőségünk megadni, egyedül a fehéregyensúlyba és a fókuszálási módba szólhatunk bele.

Kapunk panoráma módot is, ekkor vízszintes irányba pásztázva tudunk nagy területet megörökíteni, a gép szépen elkészíti a széles változatot.

dsc00108_1.JPG

A jelenet (bekeretezett S betű) előre beállított profilokat tartalmaz gyakori körülményekre. Ez mondhatni egy testreszabható automata mód, ugyanis semmit nem tudunk módosítani a beállításokon, csak kiválaszthatjuk, hogy mit akarunk fotózni. Van portré, tájkép, sport, éjszakai portré, gyertyafény, naplemente, tűzijáték, tengerpart és hó nevű is, elég magától értetődő, hogy melyik mire jó. Én a portrét próbálgattam, ekkor bekapcsolja az arcfelismerést is, és ez alapján lövi be a fókuszt, ami megoldást jelentett az említett teljes alakos portrés esetre.

dsc00136_1.JPG

Van egy elég furcsa mód is a tárcsán, ez az úgynevezett Master mode. A lényege, hogy előre feltöltött template-ek alapján tudunk reprodukálni fotókat. Ezzel kvázi tanítani akarnak a fotós technikákra, de szerintem elég vicces dolog. Viszont jó látni, hogy ennyire foglalkoznak a termékükkel, hogy egy ilyen funkcióba is ölnek energiát. Egy portréhoz tartozó sablon például így néz ki, ehhez kellene igazodnia az alanyunknak: 

img_20170301_141250.jpg

A képernyőn balra húzva találunk néhány szűrőt is, amit alkalmazhatunk. Van például élénk szín, fekete-fehér és nagy kontrasztú fekete-fehér.

A beállításokat a képernyőn való jobbra húzással érhetjük el. Csak manuális módban tudunk minden menüpontot elérni, a többi módban ki van szürkítve, amiket nem állíthatunk át. Itt szeretném megragadni az alkalmat, és közölni a rossz hírt: nincs magyar nyelv, így én maradtam az angolnál.

Beállítható a fényérzékenység (ISO), a fehéregyensúly – ami lehet automatikus, választhatunk 4 előre definiált módot, vagy kézzel adunk meg egy színhőmérsékletet -, a fénymérés módja (több helyről vett, pontszerű vagy a középpont és környezete súlyozott átlagából készített minták alapján), és a fókuszálás módja (automata, manuális). Utóbbinál van „peak” mód is, amikor manuális fókusz mellett pirossal kiemeli az előnézeti képen azokat az éleket, amik fókuszban vannak, ezzel segítve a pontos beállítást.

dsc00032_1.JPG

Engedélyezhetünk funkciókat, mint az érintésre való képkészítés, az arcfelismerés és a HDR, megadható a képkészítés módja (egyszeri, folyamatos, időzített), és bekapcsolhatók különböző segédhálók is.

Van dedikált timelapse mód is, ekkor beállított időközönként készített képeket fűz össze egy szintén beállított paraméterű videófelvétellé. Íme, egy példa: 

Ugyan dedikált videó mód nincs, de a felső tárcsa közepén található piros gombbal minden módban elindíthatjuk a felvételt az aktuális beállításokkal. A menüben csak a felbontást tudjuk megválasztani, de itt jó sok lehetőség van. Akár 4K-ban is videózhatunk 30 FPS mellett, FHD-ből például van 60, 30 és 24 FPS változat is, VGA-ban pedig 240 FPS is lehet a sebesség, ezeket már extrém módon be lehet lassítani. Ezen kívül még 720p és 2K felbontással dolgozhatunk, de minden felbontásra igaz, hogy szélesvásznú lesz a végeredmény. Ez először furcsa volt, mert 4:3 arányban fotóztam, és a videó előnézet csak akkor látható, ha már megy a felvétel, így meglepődtem, hogy nem ugyanaz van a képen, mint ami vártam. Szóval a videók eleinte gyakran kezdődtek zoomolgatással, de hamar beletanultam, hogy mi fog látszani, most már előre be tudom lőni a beállításokat.

dsc00055_1.JPG

A videók meglepően jó minőségűek, még a hangminőségre is azt mondom, hogy korrekt. Viszont egy kis alapzaj még csendes környezetben is van, ezzel számolni kell. A fénymérést ügyesen végzi, gyorsan alkalmazkodik a változó körülményekhez. A szűk keresztmetszet a mozgóképek készítésénél, hogy gyors mozgás esetén hajlamos néha elveszíteni a fókuszt, és 30 FPS-nél kissé szaggatott lesz az átmenet. FHD és 60 FPS alkalmazásával már sokkal folyamatosabb képet kapunk:

Alaposan megtúráztattuk szegény kamerát, egy ismerősünk Nissan GT-R-ével mentünk egy kört, amit próbáltam videofelvételekkel dokumentálni. Amellett, hogy hatalmas élmény volt - ezúton is köszönjük a lehetőséget -, jó tesztnek is bizonyult. Egyrészt jól kijön a képstabilizátor hiányának hátránya, az adrenalintól remegő kezem miatt néha elég értékelhetetlenek lettek a felvételek. Másrészt a fókusz elvesztését is sokszor produkálta, persze ez azért nagyon extrém helyzet, nem sokszor fogunk egy rázkódó kocsiban műszerfalat videózni. Igazából azon is csodálkozok, hogy néha ilyen jól megörökítette a dolgokat, menet közben sokszor a saját szememen nem láttam ki a gyorsulástól. Nyugodtabb körülmények között legtöbbször szépen teszi azért a dolgát, ami a fókuszt illeti. Íme a 4K@30 FPS tesztvideó:

Készítettem beltéri és éjszakai felvételeket is, itt nagyobb fényérzékenységgel kellett dolgoznom, hogy kellően világos legyen a kép, ennek ellenére még az éjszakai sötétségben is egész jó lett az eredmény, viszont a szaggatott mozgás jobban kijön:

Az általános beállítások menüben a szokásos alapdolgokat állíthatjuk, mint például a nyelv, az idő vagy az automata kikapcsolás. A fotózás képaránya mellett (4:3, 3:2, 16:9 vagy 1:1) a formátum is megadható, van tömörítés nélküli RAW és előfeldolgozott JPG, utóbbiból háromféle is (normál, finom, szuperfinom). A képek felbontása is megadható, a dolog teteje az 50 MP, de ezt már interpolálja a kamera (amit közöl is), az érzékelő maximum felbontása 20 MP. Ezen kívül van még 16, 8, 3 MP és VGA.

dsc00081_1.JPG

Nem esett még szó a vezetéknélküli szolgáltatásokról, pedig a Xiaomi ha csak lehet, beleprésel párat az eszközeibe, az M1 kamerába Bluetooth és WiFi chip is került. Ezeket telefonnal vagy táblagéppel való összekapcsolásra használhatjuk, a hozzá való alkalmazás a Yi Mirrorless nevet viseli, és Androidon kívül iOS-re is elérhető. Biztosan nektek is felcsillant a szemetek a rengeteg lehetőség gondolatától, amit a WiFi nyújthat, én is így voltam vele. Automatikus feltöltés felhőbe vagy megosztóhelyekre, telefonos távirányítás, biztos még a Mi Bandről is lőhetünk vele képet. Sajnos ehhez képest szegényes a funkciókínálat, egyik előbb említett dolgot sem tudja.

A képre kattintva galéria nyílik.

Leginkább a fotók nagyobb képernyőn való nézegetésére és eszközünkre való átvitelére jó, persze ezután már nincs akadálya a megosztásnak vagy szerkesztésnek, így közvetetten azért megvalósulhatnak az elvárásaink. A csatlakozáshoz Bluetooth-t használ, ezután létrehoz egy WiFi direct kapcsolatot, amin a nagyméretű fájlokat gyorsan át tudjuk másolni. Kicsit körülményesnek érzem ezt két technológiával végrehajtani, de ez legyen a gyár problémája, a felhasználónak az a lényeg, hogy gyorsan és megbízhatóan működjön.

1_43.jpg

Márpedig ez a helyzet, egyszer sem tapasztaltam problémát, a képeket is egész gyorsan átvittem a telefonomra. Ez különösen a velencei kirándulás után volt jó elfoglaltság, a nagyobb méretű, felbontású és szebb színeket felmutató kijelzőn tudtam nézegetni a napi termést a hazafelé úton, jól elszórakoztam a jól sikerültek szerkesztgetésével is. Ugyanis van beépített képszerkesztő is az alkalmazásban, ahol szűrőket, effekteket alkalmazhatunk, javíthatunk a fényeken és színeken, és megvághatjuk, kiegyenesíthetjük a képeket.

dsc00072_1.JPG

Ezen kívül tudunk template-eket feltölteni a kamerára, amiket a Master módban tudunk alkalmazni, információkat kapunk az állapotáról (firmware, akkutöltöttség stb.), és még frissíteni is tudjuk a rendszert a kamerán vagy az objektíven. Volt is egy elérhető javítás, amikor kipróbáltam, gyorsan letöltötte, és magától fel is rakta. Ezt egyébként ajánlom másoknak is, mert elég sok változtatást hozott. Azon felül, hogy reszponzívabb lett a kijelző, lettek új nyelvek és egy-két új menüpont is.

dsc00106_1.JPG

Az alkalmazásban megtaláljuk a használati utasítás angol nyelvű változatát is, van FAQ és a Yi boltban is nézelődhetünk. Beléphetünk Facebook fiókkal (más lehetőséget nem is láttam), aminek csupán annyi előnye van, hogy tudunk további template-eket letölteni, és felhőben tárolhatjuk őket.

dsc00149_1.JPG

Az érintőképernyő egész jól használható, nem volt lassabb a kezelés, mint a saját gépemen gombokkal, az érintéssel belőhető fókuszálás pedig kifejezetten jó dolog. Viszont egy kicsit „ragadós”, nem csúszik rajta olyan jól az ujj, mint a telefonokon megszoktam. Kicsit a régi nyomásérzékeny darabokra hajaz, de mindenki nyugodjon meg, nem az van benne.

ezgif_com-optimize_1_1.gif

Egy dolgot találtam, ami viszont idegesítően lassú volt, mégpedig a képek lapozása és kinagyítása. Szerencsére a funkció tárcsával is lehet nagyítani, ha pedig a másik irányba tekerjük, miniatűr nézetre vált, ahol 9 képet láthatunk egy képernyőn, így gyorsabb a lapozás, ha egy konkrét felvételt keresünk. Egyébként a szoftverfrissítés után érezhetően gyorsabbak lettek ezek a dolgok, még így sem mondanám jónak, de jó látni, hogy foglalkoznak a témával, a jövőben remélem jön még egy pár frissítés.

dsc00109_1.JPG

Kipróbáltam a hot shoe-t is egy külső vakuval, és teljesen jól működött. A kamera menüjében találunk a villanóra vonatkozó beállítási lehetőséget annak ellenére, hogy beépített vaku ugye nincs. Így csak fel kellett pattintani a külsőt, beállítani a menüben, és már villant is. Az más kérdés, hogy elég bután fest a gép egy nála nagyobb vakuval a tetején. Egyeseknek hátrány lehet, hogy jack bemenete nincs a gépnek, így külső mikrofon nem csatlakoztatható hozzá.

img_20170301_132810.jpg

Az üzemidő nem olyan egyértelmű egy fényképezőgép esetén, mint mondjuk a mobiloknál, általában az egy töltéssel készíthető képek számát adják meg. A velencei kiránduláson nekem kb. 7 óráig bírta, ez idő alatt szinte folyamatosan bekapcsolva lógott a nyakamban, és 266 képet készítettem vele. Ezután power bankról töltöttem egy fél órát, ez elég volt neki, hogy kb. 50%-ra töltődjön, így már kibírta estig. Hálózati töltőről kb. 1 óra alatt töltötte fel magát 100%-ra. 

 

Konklúzsön

A szokásos tesztidőszaknál sokkal hosszabb ideig használtam az M1 kamerát, már karácsony óta nálam van, és ez idő alatt nagyon megszerettem. Kompakt mérete és kinézete senkit ne tévesszen meg, lehet vele nagyon jó képeket készíteni, a cserélhető objektív pedig nagyon jó hír a jövőre nézve, ha valaki a családi nyaralás dokumentálásánál komolyabban kíván foglalkozni a fotózással. Igazából teljesen laikusoknak is merem ajánlani, mert az érintőképernyő miatt nem lesz nehéz a váltás, és vannak nagyon szájbarágós módok is rajta. De ha valaki komolyabban beleásná magát a témába, szinte minden adott, ami egy klasszikus DSLR gépen lenni szokott, így szinte mindent be tudunk állítani manuálisan is.

Hátrányként a beépített vaku hiányát tudom említeni, ami a laikusoknak fáj, a profik pedig a jack csatlakozó után fognak sóvárogni. Engem kicsit zavart, hogy nem túl pörgős a képek lapozása és a nagyítás, de ez számomra azért nem a világ vége, ahogy a magyar nyelv hiánya sem.

Az árazása hasonlóan alakul, mint az itthoni MILC-eké, legalábbis ha megfogják a vámon. A 12-40-es kitobival nettó 127.000 forintot kell érte kicsengetni, ha valaki a másik, fix 42.5 mm-es objektívet is szeretné megkaparintani, további 36.500 forintot kell ráfizetnie. Most nem sikerült kiemelkedő ár-érték arányt produkálnia a Xiaominak, de azért túlárazottnak sem tartom, úgy fogott a ceruza, ahogy a többi ismert gyártó esetében megszokhattuk.

Itt megvásárolható >>

 

7 komment

Címkék: elektronika

A bejegyzés trackback címe:

https://rendeljkinait.blog.hu/api/trackback/id/tr8012268596

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szabidoki 2017.03.03. 10:04:48

Amennyibe ez kerül annyiért már lehet pl. nikon d3300-at kapni, ami még mindig lényegesen jobb fényképezőgép mint ez. Vakuval együtt meg már méretben sem marad el túlzottan. Nem látom túl sok értelmét, de az nyilvánvaló hogy ezek a kamerák elég divatosak lettek mostanában. Szerintem érdemesebb beruházni egy normálisabb kamerás mobilba ha a méret és a könnyű kezelhetőség a fő szempont, vagy venni egy DSLR-t ha nem gond hurcolászni és fontos hogy jó képek készüljenek.

szabidoki 2017.03.03. 10:06:56

Ja, és itt másik teszt erről a kameráról:
youtu.be/7cLgyoh0Gyc

komolytalan samu 2017.03.03. 12:10:14

Profi fotós oldalon a teszt kb hasonló problémákat hozott elő, ill. azt azért meg lehet említeni, hogy egy gyakorlottabb fotósnak, aki rutinból használja a kezelőszerveket, az érintőkijelző kifejezetten hátrányos.

Ebben a kategóriában, ennyi pénzért már nem lehet alapvető hibákat elkövetni; a rossz fókuszkezelés, a pontatlan élőkép, a stabi hiánya egyenként is dealbreaker.

Ennek a kamerának akkor lenne esélye, ha ezeket mind jól, vagy legalább tűrhetően hozná és 30-40%-al olcsóbb lenne a bizonyított márkáknál.

lobster thermidor 2017.03.05. 11:23:09

@szabidoki:
Hát nem.
Mert az is egy szempont, hogy aki például sokat utazik, és nem akarja a több kilós DSLR - t, meg az objektívekkel kitömött fotóstáskát cipelni mondjuk az amúgy is helyhiányos repülőn, tülekedni vele egy tömött ázsiai buszon, vagy vonaton, vagy a 35 fokban a trópusokon, de mégsem akarja égetni magát kínai turistának kinézve, akik a szefibotra szerelt telefonjaikkal rohangálnak szerte a világban, annak igencsak jól jön a kisebb méretű MILC kamera. Nem pont erről a készülékről beszélek, mert ezt nem ismerem, de általánosságban komoly segítség a kis méret, és a könnyebb súly, mert ez bizony plusz objektívvel együtt simán elfér egy nagyobb övtáskában, ami jóval nagyobb mozgásszabadságot biztosít a konszolidált városi létnél extrémebb viszonyok között.

szabidoki 2017.03.05. 21:02:13

@lobster thermidor: nézd, ha neked fontos hogy ne nézzenek kínainak akkor nyilván hajrá, vedd meg ezt a gépet, virágozzék száz virág...
Nekem továbbra sem jön be, nincs benne vaku, ha veszel hozzá akkor már ez sem lesz olyan kicsi (az én nikonom 560gramm). Ha több objektívre van valakinek szüksége akkor meg elég valószínűtlen hogy ezzel a drága gyerekjátékkal rohangászna egy full-frame cucc helyett.

Ferenc Valenta 2017.03.06. 11:57:20

@lobster thermidor: Minimalisan dragabban SOKKAL jobb MILC gepeket lehet kapni. Ugyanekkora meretben. Akar APS-C szenzorral is. A 4/3-at soha nem ertettem, tul van arazva a technologia a tudasahoz kepest.
Van egy par Xiaomi cuccom, de ez most nem tunik jo uzletnek.

komolytalan samu 2017.03.06. 13:29:11

@szabidoki: a MILC felhasználók nagyjából a jobb módú, igényesebb, a komolyabb amatőr fotózással kacsintgató, vagy alkalmi viszonyban élő felhasználók.
- nekik a képek 99%-hoz nem kell vaku (de talál olyan MILC-et, amiben van beépített, ha ez fontos)
- a súly mellett a kis méret még fontosabb. Egy kiló, vagy másfél nem nagy különbség, egy övtáska vagy egy fotóshátizsák már igen.
- jelentős részük alap kitobit használ. Aki utazik és komolyabban veszi, annak meg ott az utazózoom.
- a Nikonja nem fullframes, csak APS-C, ahogy a MILC-ek zöme is az. De ellentétben a d3300-al, van olyan MILC, ami fullframes, ha ez annyira fontos.