Lassan a túlélő telefonok utazó nagykövetévé válok, már annyi készülékről született cikk virtuális tollamból. Ez sok szempontból szerencsés, például elég jól össze tudom hasonlítani a különböző típusokat, mielőtt leírom a véleményemet. Az Ulefone Armor mindenképpen a jobbak közé tartozik, amelyet 54.000 forintos ára még nyomatékosabbá tesz, főleg, hogy EU raktárból érhető el.
Kicsomagolás
Mostanában trendi, ha valami karbonból van, vagy nagyon úgy néz ki, ezzel is kifejezve a rendkívüli ellenállóságot. Így próbálják meg a túlélő telefonokat a városi terepjáró vonalba beilleszteni. Senki nem akar durva terepre menni velük, de azért nézzenek ki nagyon keménynek. Ez a mobilok esetében is tetten érhető, ahol két fő irányvonal alakult ki a kinézet kapcsán: vagy nagyon vékony legyen a kávája, vagy nagyon vastag és erős. Az Ulefone Armor az utóbbi típusba tartozik, ezért a doboz kinézetét is ehhez a filozófiához igazították.
A kívülről karbon mintázatú kartont helyenként egy ezüst Ulefone felirat szakítja meg. Hogy ne felejtsük el, melyik készülékről is van szó, egy hatalmas pajzsot rajzoltak a grafikusok a fedél közepére. A temérdek csomagolóanyag alatt rejtőzik az egyik kedvenc extrám, a hosszított fejű jack toldó kábel, amelyet a világ összes túlélő telefonjához mellékelni kellene. Ezzel ugyanis sokkal könnyebben tudjuk csatlakoztatni hagyományos jack csatlakozóval ellátott fülhallgatónkat a készülékhez. Van még némi kötelező leírás, egy töltő és egy csavarhúzó is a doboz alján, ugyanis a SIM kártya helyeket lecsavarozható panel rejti.
A kinézet engem a cyberpunk kalandjátékok testpáncéljára emlékeztet, különösen a hátlap. A készüléket kellemesen összerakták, masszív hatást kelt, és ezt kisebbnek is éreztem, mint az előzőeket. Sokkal könnyebb volt vele leülni, nem akarta szétszakítani a farmerem zsebét sem, igaz a kijelző is csak 4,7 col átlójú. A telefon persze így sem kicsi, de alig hosszabb, mint a Lenovo Vibe S 1-em, amit munkahelyi mobilként használok.
A szokásostól eltérően találhatunk az alsó részen egy alumínium betétet, ami nemcsak a kinézet szerves részét képezi, hanem akasztófülként is szolgál. A hátlapon ott díszeleg az IP-68 jelzés, illetve alul egy „waterproof” felirat, ha esetleg nem tudná valaki, hogy a telefon vízálló. Szintén a dizájnba illesztették a három, nem érintős gombot, amellyel az alapfunkciók vezérelhetőek. Ez utóbbiak pici bütyköket kaptak, hogy könnyebben meg tudjuk különböztetni őket egymástól, akár kesztyűben is.
A telefon szélén pedig vastag gumírozott réteg mutatja, hogy ezt bizony a szokásosnál durvább igénybevételre tervezték. A dizájn viszonylag egységes, tehát a készülék biztosan nem ezen vérzik majd el.
Tesztüzem
A használat azonban nem ment annyira flottul, mint ahogyan vártam. A félreértések elkerülése végett, egyáltalán nem volt rossz vele telefonálni, inkább csak a koncepciót éreztem egy picit elveszettnek. A már említett három alsó gombról ugyanis azt hittem, hogy azért nem az érintőképernyő részét képezik, mert akkor ezt majd kényelmesen lehet nyomogatni kesztyűben is.
Ez igaz is, csak sajnos a modern telefonos alkalmazások általában igénylik az egyébként éles, és tiszta képet adó LCD kijelző intenzív bökdösését. Erre viszont az alsó három gomb nem alkalmas, csak a kezdőképernyőre való visszalépésre, lapozásra, kamerakezelésre, és egyéb alapfunkciókra használhatjuk őket. A káván ráadásul 5 gomb is található, egy a szokásos ki- és bekapcsolásra jó, kettő a hangerőt állítja, egy kapcsolja a kamerát, egy pedig lehalkítja a telefont. Várjunk csak, hiszen ezt a funkciót már említettem, akkor ez hogy lehet? Igen, az S.O.S gombot, ha röviden nyomjuk, akkor halkít, ha hosszan, akkor pedig az előre definiált paraméterek alapján segítséget fog kérni. Érdekes, hogy a segélykérő üzenet csak az egyes SIM kártyáról tud kimenni. Az viszont kifejezetten kényelmes, hogy a kijelző érintése nélkül is tudjuk vezérelni a kamerát.
A hardver, amit a telefonba tokoztak, szerintem tökéletesen elég. 3 GB RAM bőven kiszolgálja a hatos Androidot, igazából már a 2 GB-tal szerelt modelleket sem szoktam lassúnak érezni a napi használat során. A 8 magos MTK6753 kódjelű processzor elég az 1280x720 pixelhez (Antutu eredmény: 37.213 pont; GFX-Benchmark T-Rex teszt: 20 FPS), de ennek inkább a felbontás az oka, nem pedig a központi chip hatalmas ereje. Ezt egyébként már más telefon kapcsán is érzékeltem, ugyanis ha ezt a hardvert egy Full HD kijelzővel párosítjuk, egyből nem ilyen rózsás a helyzet, de ez a leosztás így majdnem optimális.
Ugyanez igaz a Mali-T720 GPU-ra is, illetve én a 32 GB eMMC háttértárat sem éreztem kevésnek. Aki persze egy garmadányi filmet akar feltölteni, annak lehet, hogy nem lesz elég, de ez még mindig bővíthető egy maximum 128 GB méretű micro SD kártyával. Sokkal fontosabb, hogy a kijelző megfelelően fényes legyen, és ebben a 4.7 col méretű LCD kellemes társunk lesz. A fényereje nem rossz, de azért a vakító napsütésben már nem olyan jól látható, de ez igaz az összes konkurensére is.
Az éremnek persze van egy másik oldala is. A játékok és a különböző alkalmazások az alacsony felbontás miatt ugyan gyorsan futnak, de a tartalom megjelenítése emiatt igencsak korlátozott tud lenni. Amikor például be akartam lépni egy fórumba, akkor az oldal alján megjelent a „vedd tudomásul a cookie-kat” felirat, elfoglalva a kép alsó részét. A jelszó beírásánál megjelent a billentyűzet, felül pedig a lebegő menü, lefedve az oldal 90%-át. A helyzet még rosszabb a Google Maps esetében, itt ugyanis a térképet kellene látnunk, helyette viszont csak a billentyűzet és a keresési javaslatok látszanak a kijelzőn.
Éppen ezért a valós felhasználásra koncentráltam, és két programot is futtattam, - a Runtasticot és a Ski Trackert - amelyek túrázáshoz, síeléshez vagy bármilyen egyéb sporthoz használhatók. Ezeknek a megjelenítése semmilyen problémát nem okozott, bár az LCD kijelző felülete szereti gyűjtögetni az ujjlenyomatokat.
A kijelzőre nem tettem fel a védőfóliát, hogy végre kiderüljön a Gorilla Glass 3 ellenálló képessége. Ezt persze nektek nem javaslom, de szerencsére nekem sem karcolódott össze, igaz nem is flexeltem mellette vascsöveket. Ugyanilyen rezisztenciáról tett tanúbizonyságot a gumírozott keret, ugyanis sikeresen leejtettem nagyjából 1 méterről, de sérülés nélkül vészelte át a balesetet. A gyártó azt állítja, hogy a terméke szélsőséges körülmények között – mínusz 40 és plusz 80 fok között – is működőképes marad, ezt sajnos nem tudtam kipróbálni, de akinek van észak-szibériai ismerőse, az nyugodtan tesztelje.
A telefon két SIM-et tud fogadni, és a TF kártyabővítő helyet sem felejtették ki. Én ezt szerettem benne leginkább, mert így képes volt kiváltani a másodlagos készülékemet is. A hátlapon két csavart kell eltávolítanunk ahhoz, hogy hozzáférjünk az illesztő helyekhez. Azt viszont nem értettem, hogy az IMEI számokat tartalmazó matricát miért a készülék hátuljára ragasztották fel, ugyanis a fogdosástól ez hosszabb távon biztosan le fog kopni.
Ami az üzemidőt illeti, a 3500 mAh kapacitású akkumulátor elég nagynak számít, de azért nagyon hosszú üzemidőt nem mértem. Ennek elsődlegesen az oka az, hogy egyszerre használtam a GPS-t, a WiFi-t és a mobilinternetet, és néha rátalált a kezem néhány játékra is. Így naponta kellett töltenem, de ha átlagosan használjuk, akkor nagyjából 2 napot bír ki két feltöltés között, ami szerintem korrektnek számít.
A mikrofont meglepően jónak találtam. Mivel ezt sok esetben nehéz tesztelni, ezért rengeteg hívást hangosítottam ki, és figyeltem, hogy hány ember panaszkodik a beszélgetés minőségére. Meglepő módon senki nem említette, hogy rossz lenne a vonal. Hallgattam rajta zenét is, ami kifejezetten jól szól. A készülék nem túl hangos, ez is közrejátszhat abban, hogy semmiféle torzítást nem tapasztaltam a zenelejátszás során. Ki merem mondani, hogy eddig ennek az Ulefone-nak volt a legjobb hangja a túlélő telefonok kategóriájában.
Érdekes, hogy az Android Marshmallow behoz néhány új funkciót, például a 3 soros hangerő gombot, ahol külön variálhatjuk az alkalmazások, a telefonálás és az ébresztés hangerejét. Vicces hiba, hogy az ébresztés alatt található csengőhangok egy része ugyanaz, ennek ellenére a nevük különbözik, ezzel imitálva a nagy választékot. Eleinte nem találtam a Google áruházat, mert átalakították az ikon kinézetét, de ne ijedjünk meg, csak a logó lett más. Ennél azonban sokkal fontosabb, hogy most már minden alkalmazás engedélyeit külön állítgathatjuk, ezzel növelve a biztonságot.
A kameraképességek terén a telefon egészen jól teljesít, de valószínűleg a célközönségnek nem ez a legfontosabb szempont. A hátlapi kamera 13, míg az előlapi 5 Megapixeles felbontással rendelkezik. Ezek a számok persze keveset mondanak el a minőségről, a puding próbája az evés. A képek szerintem kifejezetten jók lettek ezen a szinten, egészen élesek, pedig sokszor mozgás közben – autóból – készítettem őket. Belenagyítva sem jelentős a szemcsésedés, a színek jók, nincsen tintahatás az égbolton. A széleken látszik egy kis bemosódás, illetve ahol egy picit is kevesebb a fény, azért a sárga tónus irányába tolódnak a színek. A videó is vállalható, sőt azt is mondhatnám, hogy a kategóriájában egyáltalán nem rossz. Itt is észlelhetünk egy kis elmosódást a távolabbi tárgyak kapcsán, de szerintem ez még belefér egy telefon esetében.
Ami a különböző vezeték nélküli átviteleket illeti, 4.0-ás Bluetooth, WiFi és 4G is rendelkezésünkre áll. Vidéken élő Vodafone-os előfizetőknek jó hír, hogy az LTE 800 Megahertzes frekvenciasávhoz tartozó, B20-at is támogatja, A B1, B3, B4 és B7 mellett.
Összefoglaló
Az Ulefone az Armor modellel szerintem korrekt terméket tett le az asztalra. Van néhány hibája, az egyik a Full HD kijelző hiánya, de ez nem mindenkinek fog kelleni, és a hegymászást biztosan nem ezért fogjuk elhalasztani. Az ellenálló képességbe vetett hitet erősíti a robusztus külső és az alapvetően ellenálló kialakítás, illetve az olyan érdekességek, mint az érintőképernyőtől elkülönülő funkció gombok.
Azt gondolom, hogy mégis a legnyomósabb érv a telefon mellett az ára. 54.000 forintba kerül EU raktárból, ami ebben a kategóriában nagyon jónak számít. Aki pedig úgy érzi, hogy a telefon felbontása kevés, vagy ennél menőbb készüléket választana, az még mindig megveheti a Nomu S30-ast, vagy a Blackview BV 6000-es modellt.
Az Ulefone Armor itt megvásárolható >>