Gondolom sokaknak ismerős a látvány. Ez az állvány, illetve egyéb, más neveken futó másolatai a kínai piac legolcsóbb, de már használhatónak kinéző darabjai. Annyiszor láttuk már, hogy végül berendeltük egy kipróbálásra. De bár ne tettük volna!
Bontogatás
A doboz még oké, semmitmondó karton, nem kell ennél több, viszont mire ideért, csomó helyen össze volt gyűrve, szóval már az első benyomás sem volt a legjobb. Benne az állvány azért körbe volt tekerve bubis fóliával, meg még egy zacskóba is betették, szóval a lényeg nem sérült. Mármint a gyári állapothoz képest.
Állítólag alumíniumból van. Én ezt elhiszem, de akkor a legócskább maradékot olvasztották be hozzá, mert az anyagminőség elég satnya. Ha nagyon erőlködnék, szerintem kézzel el tudnám hajlítani az egészet. A rajta lévő műanyag elemek még rosszabbak, ez tényleg az a sztereotipikus kopogós kínai műanyag, ami kb. attól eltörik, hogy ránézel. A sorja már csak hab a tortán, lépten-nyomon látni maradék anyagot, ahogy az összeolvasztási helyek is tisztán látszanak. Egyetlen előnye ezeknek a dolgoknak, hogy tényleg nagyon könnyű a szerkezet, ezért könnyen hordozható végtelen ideig is.
Tesztüzem
Szóval adott egy rakás alsó kategóriás alkatrész, szereljük össze. Milyennek válasszuk meg a tűréseket? Hmmm, legyen mondjuk ±3 mm, legalább nem fog szorulni. Bizonyára valami ilyesmire gondoltak, mert az alkalmazott illesztések számomra elfogadhatatlanok egy állvány esetén. Ami tud, az lötyög, nem is kicsit. Tényleg borzasztó, ha teljes magasságra kinyitom, és ráfúj a szellő, a tetejére szerelt gép centiket inog. És nincs is nehéz gépem, mivel MILC-et használok. Főleg a középső rúd gáz, amin a gép ül, az tényleg millimétereket kotyog, és ha hidraulikus préssel húzom is rá a csavart, akkor is egy kézzel lazán tudom változtatni a magasságát.
A lábak a tipikus hajtogatós pántokkal vannak rögzítve a pozíciójukban, ezeket már legalább nem tudom kézzel ki-be húzgálni, ha meg vannak szorítva, viszont a pántok nem mozognak túl könnyen. Hála istennek szereltek az aljára csúszásgátló talpakat, legalább valami "prémium" fícsör is van. Igaz, hogy olyan hatékonyak, hogy ha elkezdem tolni az állványt, az elkezd idióta módon sétálni, mint a birodalmi lépegető, miközben össze-vissza rázza a rajta lévő gépet.
Ez a gyönyörű mozgás egy egyszerű toló mozdulat eredménye, nem döntögettem stb.
És csak most jön a java: a fej. A leírás szerint csodálatos három tengelyű, 360°-os hú meg há. Ez így papíron igaz, mert végül is lehet három irányba állítani, meg elfodul 360°-ot, de az a nem mindegy, hogy hogyan. Menjünk is szépen végig a remek mérnöki megoldásokon, kezdjük mondjuk a vízszintes síkú 360°-os forgatással.
Ezt olyan egyedi módon sikerült megoldani, hogy egy mezei M3-as metrikus csavar és anya kombó szorítja rá a fejet a középső rúdra. Ráadásul teljesen megszorított helyzetben is csak félig van beletekerve a csavar vége az anyába, tehát, ha valaki egy kicsit is jobban meglazítja a kelleténél, az anya már potyog is ki, és 5-10 perces szenvedés visszatenni.
A fel-le mozgatás a pozicionálást segítő kar ki-be tekergetésével engedélyezhető. Ezzel annyira nincs baj, csak rossz érzés, hogy látszik rajta, hogy éppen eltalálja a menetet. Az oldalra döntés a fényképezőgépet tartó talp döntése révén valósítható meg. A talp a leírás szerint gyors kioldású, aminek ugye az lenne a lényege, hogy gyorsan le lehessen kapni a gépet az állványról, a talp lecsavarozása nélkül. Na, hát ez jelen esetben azt jelenti, hogy az oldalra döntésért felelős anyát teljesen le kell tekerni, az alátétet is le kell venni (ezeket úgy el kell rakni, hogy ne vesszenek el fél perc alatt), majd a talpat le kell húzni a csavarról. Tök gyors megoldás tényleg, ez lesz mostantól a gyors kioldás etalonja.
Igazából el lehet végezni minden beállítást az állvánnyal, amit ígérnek, csak közben folyamatosan olyan rossz érzése van az embernek, hogy éppen csak betalálnak az alkatrészek a helyükre, itt-ott recseg, szorul, közben meg az egész állvány reszket, mint a nyárfalevél. Szóval abszolút nem nyújtja a stabilitásnak még a jelét sem, ez pedig nem éppen biztató a rajta lévő drága gép tulajának. Ami forog, az akadály nélkül ki is tekerhető a helyéről, kenésnek pedig nyoma sincs, minek az?
Az állvány 35-110 cm magasságtartományban képes mozogni, lábai 3 lépésben nyithatóak, a középső rúd egyelemű. Ez a maximális magasság utazó állványnak elmegy, de nem lenne hátrány az sem, ha magasabbra is lehetne állítani.
Ilyen kezdeti benyomások után nem szívesen raktam rá a gépemet, de aztán meggyőztem magam, hogy csak kell a teszt. Várakozásaim ellenére szépen megtartotta, de továbbra is zavart, hogy ennyire mozog mindenfelé. Ami viszont csak ekkor jött elő, az az, hogy akárhogy állítgattam is a talpat, a gép mindig ferdén ült rajta. Ennek oka, hogy hiába állítja be az ember az oldalirányú dőlést megfelelően, amikor meghúzza a csavart, hogy rögzítse, az egy kicsit eltekeri a talpat is, így az eredmény ferde lesz. És ezt akárhogy ügyeskedtem is, nem sikerült kiküszöbölnöm, csak a lábak különböző magasságúra állításával sikerült kompenzálnom, ami elég vicces megoldás. Alább látható egy kép, amin szépen látszik a jelenség. Ott egy elvileg egyenes ablakkeret, amivel a fényképező segédvonala jó 10°-os szöget zár be, ami azért már nem fér bele a pozicionálási hiba kategóriába.
És ennek ellenére tettek rá egy vízmértéket! Lehetetlen beállítani közel is egyenesre az egészet, meg amúgy is mindenfelé mozog, ha hozzáérek, de megnézhetem a vízmértéken, hogy mennyire nem sikerült a dolog, hatalmas poén.
Konklúzsön
Egy szó, mint száz, nem tudok mást mondani erről az állványról, mint hogy egy igazi sztereotipikus kínai hulladék. Értem én, hogy 4400 forint, egy rendes példány meg legalább kétszer ennyi, de egyszerűen annyi kompromisszumot követel, hogy nem érdemes rá pénzt kiadni. Ugyanis jóformán nem képes betölteni a funkcióját, kvázi kidobott pénz. Ráadásul nem is olcsó, ha 200 forint lenne, azt mondanám, hogy vésztartaléknak elmegy, de 4400 forint sok azért, hogy utána a sarokba dobjuk. Egyetlen pozitív tulajdonsága, hogy könnyű, ezért tényleg észrevétlenül lehet hordozni.
Ha valaki állványt szeretne, spóroljon össze még egy kis pénzt, és válasszon valami normális darabot, például a nemrég nálunk járt Obo vagy Beike gyártmányait, ezt a 4400 forintot meg költse el bármi másra.