A jó idő beköszöntével egyre többen terveznek szabadtéri programokat. Legyen szó egy kis kerti sütögetésről, túrázásról vagy kempingezésről, sosem árt, ha van egy kés az embernél, például a Ganzo G8012. És noha többnyire elegendő, ha a kedvenc bicskánkat visszük magunkkal, néha szükségét érezhetjük valami strapabíróbb megoldásnak. A Ganzo a jól ismert folderei mellett természetesen erre is kínál megoldást, ilyen a mai bemutatóm alanya, az új túlélőkésük is.

Itt megvásárolható >>

Ganzo G8012: első benyomások

A Ganzo túlélőkése egy egyszerű kartondobozban érkezik hozzánk, amivel nem kapunk semmi extrát, de a rendeltetésének tökéletesen megfelel. Azt ugyan nem tudom, hogy ki tartotta jó ötletnek, hogy a vonalkódot tartalmazó matricát a doboz frontjára, az amúgy felejthető grafikára ragassza, de ez csak apróság, nézzük inkább a kést!

Doboz- és fóliabontás után máris kézben tarthatjuk a tesztalanyunkat, tokostól. Vágószerszámunkat egy robusztus műanyag tartóban hordhatjuk magunkkal, ami a célnak meg is felel: biztonságosan, szorosan tartja a kést, attól tehát nem kell tartanunk, hogy elhagyjuk belőle. Sajnos a kínai tervező nem állt itt meg, mindenképp szerette volna valamilyen plusz funkcióval ellátni, így gyorsan tervezett rá egy szikravetőhöz való tartót, egy hevedervágót, valamint egy élezőt is. Ezt nyilván annak a fényében tette, hogy - a felirat alapján - túlélőkésről van szó, annak pedig mindent meg kell tudnia oldani. Erre később még visszatérek, vegyük szemügyre inkább magát a kést.

A formavilág és a dizájn ismerős lehet azoknak, akik találkoztak már napjaink egyik legfelkapottabb túlélési szakértőjének, Bear Gryllsnek a késével. Bár nem beszélhetünk egyértelmű másolatról, nekem az volt az első benyomásom, hogy a tervezőt legalábbis megihlette a fentebb említett modell. De lépjünk ezen túl, a Ganzotól nem szokatlan ez a megoldás. Szerintem egyébként elég jól néz ki a kés, külsőre bőven kielégíti az átlagos fotelrambó igényeit.

Mert mit is kapunk itt a pénzünkért? Egy meglehetősen masszív, nagydarab kést, fekete bevonattal ellátott pengével, ugyanilyen színű markolattal, amit feldobnak a zöld betétek. A nyél jól illik a kézbe, bár egy kissé talán keskeny, de az ujjvájatoknak és a nem túl tolakodó, de hatékony textúrának köszönhetően biztos fogást ad. A markolat él felőli részén kialakításra került egy ujjvédő, ezzel szemben, felül pedig egy recézett ujjtámasz is. Ez utóbbi szerintem nem sikerült túl jól, minimálisan izzadt, nedves kézzel fogva már csúszik, és nem sok támasztékot biztosít. A markolatvégre egy meglehetősen szokatlan, hengeres kialakítású törővég került, ez utóbbi szerintem rontja kicsit az amúgy kellemes összképet.

A markolat anyaga egyébként ABS műanyag, ami a Wikipedia szerint "jó ütésálló képességgel, nagy keménységgel és szilárdsággal, jó hő-l és vegyszerállósággal rendelkező, hőre lágyuló műanyag, ami az amorf polimerek közé tartozik". Elvileg strapabíró tehát, ami kifejezetten pozitív, ha a kés felhasználási területét nézzük. Tapintása egyébként kissé gumis, ami szintén nem rossz dolog.

A fekete bevonattal ellátott penge különleges, drop pointra emlékeztető kialakítást kapott. Hosszú, egyenes szakasz után hirtelen kap egy erőteljes ívet a vágóél, a penge hátoldala azonban sokkal kevésbé markánsan ívelt, így a kés hegye majdhogynem jelzésértékűvé válik. Eléggé vaskos pengéről van szó, a legvastagabb pontján 5mm-t mértem, de a szablya jellegű leélezésnek hála azért a vágóképességgel nem lesz gondunk. Érdekesség még, hogy a gerincen kialakítottak egy bevonat nélküli úgynevezett kaparóélt is, amivel akár szikravetőt is indíthatunk.

Ganzo G8012: munka közben

Szerencsés helyzet, ha egy késre ráírják, hogy elsődlegesen milyen feladatra szánták, így a mezei felhasználónak nem kell sokat gondolkodnia rajta. A Ganzo G8012 a túlélőkés titulust kapta, így aztán... De várjunk csak, mi az, hogy túlélőkés? Tartok tőle, hogy legtöbbször - és most is erről van szó - csupán okos marketingfogásról van szó. Egyrészt az ember nagyon ritkán kerül igazi túlélési helyzetbe, és kétséges, hogy amennyiben mégis, pont nála lesz egy túlélőkés.

A másik jellemzője azoknak az eszközöknek, amelyeket ezzel a címkével látnak el, hogy igyekeznek valamilyen módon többfunkcióssá tenni őket, de ezzel többnyire csak azt érik el, hogy túlbonyolítják a dolgokat. Így aztán én a Ganzo túlélőkését inkább egy tábori- vagy túrakésként aposztrofáltam, amit azért nem kell különösebben félteni a keményebb feladatoktól sem, ennek szellemében próbálgattam egy kicsit.

Mit csinál az átlagos városlakó, ha végre kijut a természetbe? Előbb vagy utóbb megéhezik, és enni akar valamit. Ehhez nem árt mondjuk tüzet rakni, majd nyársat faragni. A Ganzo G8012 ebben a szerepkörben nem okoz csalódást. Ütőfázásra és faragásra is kitűnően alkalmas, és ami számomra meglepő volt, az az, hogy a finomabb munkáknál is megállja a helyét. A kés élkialakítása olyan jól sikerült, hogy rendkívül könnyen tudtam vele tollaságat faragni. A tűz begyújtásához aztán szükség volt némi finomabb faforgácsra, amit a már emlegetett kaparóéllel könnyedén előállítottam, majd szintén ezt a felületet használva szikravetővel meg is sikerült gyújtanom.

Nem maradt más hátra, mint nyársat készíteni. Itt sem hagyott cserben a kés, mind az ágak levágásakor, mind a faragásnál jól szuperált. A Ganzo túlélőkése nem kifejezetten könnyű, így a markolat vége felé megfogva csapkodásra is alkalmas. Ezt a műveletet biztonságosabbá tehetjük, ha egy csuklózsinórral is ellátjuk a tesztalanyunkat, ehhez rendelkezésre áll egy előre kialakított zsinórfurat. Hosszabb ideig használva sajnos előjön a kés talán legnagyobb hibája is: a túlzottan elvékonyított markolat miatt egyrészt nagyobb erőkifejtést igényel a használata, így hamarabb elfáradhat a kezünk, másrészt egy idő után nekem eléggé csúszóssá vált a markolat, ami szintén nehezíti a munkavégzést.

Egyébként egész jól tudtam használni a kést, és utána újabb meglepetés következett. A 7Cr17MoV acél megnevezése elsőre nem tűnik túl bizalomgerjesztőnek. Alaposabban utánanézve a dolognak azonban kiderül, hogy bár olcsó acélról van szó, aminek az alapja a ma már korszerűtlennek számító 440A, némi vanádium hozzáadásával megnövelik az anyag keménységét és szívósságát is. Így fordulhatott elő, hogy a kis tesztem végeztével ha a kés nem is maradt borotvaéles, azért a papírt kisebb megakadásokkal még vágta, ami szerintem ebben az árkategóriában nem rossz teljesítmény. Az acél karbantartása sem igényel túl nagy tudást vagy speciális eszközöket, otthoni körülmények között is biztosíthatjuk, hogy a késünk újra éles legyen.

Negatívum azonban, hogy a tetszetős fekete bevonat nem túl tartós, már e rövid tesztidőszak alatt is elkezdett lekopni. Egy túlélőkésnek persze nem kell kifejezetten szépnek lennie, azért érdemes észben tartani, és ha zavar minket az ilyesmi, akkor ne ezt a modellt válasszuk.

Ahogy a közvélekedés tartja, a legjobb kés is csak annyit ér, amennyit a tokja. Ahogy a bevezetőben már említettem, kapunk egy strapabíró műanyag tokot, egy cordura övbújtatóval, amelynek segítségével a világ legvastagabb övére is felfűzhetjük a késünket. Erre elhelyeztek még egy tépőzáras biztonsági megoldást is, amire szerintem semmi szükség nincs, de legalább le tudjuk szűkíteni vele a bújtatót, és máris kevésbé fog össze-vissza lengedezni a késünk.

Eddig nem is lenne semmi gondom ezzel a tokkal. Sajnos itt nem álltak meg a kés tervezői, feltétlenül szükségét érezték, hogy ráapplikáljanak még néhány dolgot. Kapunk tehát egy hevedervágót, egy szikravető-tartót szikravető nélkül, valamint egy durva felületű, talán gyémántos fenőkövet a tok hátuljára csavarozva. A hevedervágó szerintem teljesen felesleges, és bár én nem próbáltam ki, netes tesztek szerint nem sikerült túl jól. Nagy szerencse, hogy lecsavarozható, így ha nagyon bántja a szemünket, megszabadulhatunk tőle.

A szikravetőtartó akár még használható is lehet, bár meglehetősen kis eszköz fér csak el benne, ráadásul az is fejjel lefelé. Így, ha ezen a tokon szeretnénk egy szikravetőt hordani, gondoskodnunk kell a biztonságos rögzítéséről. Maradt még a gyémántos élező, ami nagyon durvára sikerült. Vészhelyzetben vagy jobb híján talán boldogulhatunk vele, én azonban nem javaslom a használatát, ha van más lehetőségünk is a kés élének felfrissítésére.

Mindent összevetve tehát a tokra "a kevesebb több lett volna" mondás illik, így érdemes egy, a felesleges sallangok nélküli könnyebb, rövidebb és jobban használható tokot beszerezni.

Összegzés

Azt gondolom, nagyon nem lövünk mellé, ha megrendeljük a Ganzo G8012-t, mert egy használható, korrektül elkészített kést kapunk a pénzünkért. Noha akadnak hiányosságai - a markolat formáját és a tokot emelném ki leginkább -, ha nem tetszenek a Mora fixpengés kései, vagy nem szeretnénk túl sokat költeni, akkor érdemes vetni erre a késre egy pillantást. Többféle színkombinációból választhatunk, és készülnek már 8Cr13MoV acélból is ezek a kések. Ha az ár/érték arányt veszem figyelembe, a Ganzo túlélőkése megérdemel egy négyest. Akit pedig a többi Ganzo termék is érdekel, az nyomjon az alábbi linkre.

Köszönjük a cikket vendégírónknak, Vaszilij-nek. Ha tetszett ez a bemutató, további késes és edc tartalmakat találhattok a blogján, a vaszilijedc.hu-n.

Itt megvásárolható >>