A DJI Tello az első szénkefés gépe a híres gyártónak, ami csak félig saját, hiszen a Ryze-nek adták el az alkatrészek felhasználási jogát, de az Intel is kotnyeleskedett egy kicsit az összerakásnál. Azért ez is kapott szenzorokat, okosapplikációt és egy tisztességes kamerát, hogy megállja a helyét a konkurensek között. Az ára 42.000 Ft, ami DJI léptékkel mérve nagyon olcsó, de azért nézzük meg, mit kapunk a pénzünkért.
A játék és a hobbi kategóriás gépeket általában az alapján különböztetjük meg, hogy milyen motorral rendelkeznek, vagy legalábbis ez is egy szelektálási szempont. Az előbbiek szénkefés, az utóbbiak pedig „brushless”, vagyis kefementes erőforrásokkal kavarják a levegőt. A DJI összes modellje az utóbbiba tartozik, kivéve a Tellot, a mai tesztalanyunkat, többek között ez is áll az árcsökkentés hátterében.
Mi ez a szénkefés dolog?
A drónokat alapvetően kétféle motorral szerelik, szénkeféssel – ami valójában nem szénkefe -, ahol a forgórész és az állórész között az áramot egy szénkefe viszi át, és szinte kivétel nélkül „inrunner” erőforrások. Ezek jellemzően gyorsabban kopnak, kevésbé megbízhatóak és kisebb teljesítményűek, mint a másik típus, cserébe olcsóak.
A szénkefementes motorokban réztekercsek helyezkednek el, amelyek körül a forgórészben – rotor – mágnesek találhatóak, ezek együttese hozza létre az elektromágneses mezőt, amitől a harang és a propeller elfordul. Ezek a drónok esetében szinte kivétel nélkül „outrunner” rendszerű – a forgórész kívül helyezkedik el – erőforrások. Drágábbak, nagyobb teljesítményt adnak le és sokkal tartósabbak, mint szénkefés társaik.
Ez persze egy erős leegyszerűsítés, de a Tello ilyen értelemben játék gépnek tekinthető, viszont olyan tulajdonságokat is felvonultat, amely csak a hobbi vagy a félprofi masinák sajátjai. Ilyenek a pozicionálást segítő, a kopter hasán elhelyezkedő szenzorok vagy az applikáció alapú vezérlés, amely a DJI gépek esetében általában kiváló. Na de mennyire DJI valójában a Tello? Részben az, a technológiát ugyanis egy Ryze nevű startup cégnek adták "kölcsönön", a másik támogatójuk pedig az Intel, aki a képfeldolgozásért felelős chipet adja.
A fentiek összessége 5 Megapixeles, 720 p felbontású, stabilizált képeket és videókat, 13 perc repülési időt - ami kifejezetten sok a "toy grade" gépek között - és egy tonnányi elektronikus funkciót vonultat fel. A teljesség igénye nélkül néhány: automatikus fel- és leszállás, ütközésvédelem, bukfencezés, tenyérből felszállás, alacsony feszültség elleni védelem – LVC -, "failsafe ", illetve különböző fényképezési módok, mint a Panoráma, a körözés és az "up & away".
Meglátjuk, mit sikerült kihozni a lényegesen olcsóbb alapokból a nagynevű céghármasnak, hamarosan ugyanis érkezik tesztre a drón.