A Lenovo Xiaoxin tablet testvérkéje már járt nálunk, ám ezt általában nem szó szerint szoktuk érteni, ebben az esetben viszont majdhogynem egypetéjű ikrekről van szó. Ez remek hír, ugyanis a közeli rokon, a Lenovo Tab 4 8 Plus szinte minden részlete kiválóra sikeredett, a 4 GB RAM, a 64 GB ROM, a 7.1.1-es Android, a remek kijelző és szupergyors WiFi is mind ezt az érzetet erősíti. A kevés eltérés egyike az ár, ami a Xiaoxin esetében alacsonyabb, ugyanis csak 63.000 forintot kérnek érte.
A Lenovo Xiaoxin kicsomagolása
Ahogy már a bevezetőben is említettem, a Lenovo Tab4 8 Plus és a Lenovo Xiaoxin modellek igen szoros rokonságot mutatnak egymással. Ezt nem tudtam, mikor kibontottam a Xiaoxint, a kinézetük ugyanis eléggé eltérő, ráadásul az egyik fekete, a másik fehér variánsban érkezett, így sikeresen csapta be a szememet. Ez persze semmit nem jelent, hiszen az ember génállománya nagyjából 1,5%-ban tér el a főemlősökétől, egy csimpánz mégis eléggé különbözik tőlünk, szóval ebből még bármi kisülhet.
Amilyen ütős és fiatalos volt a Tab 4 csomagolásának kinézete, annyira vicces a mai tesztalany dobozolása. Fehér alapon egy piros, a 8 bites MIDI korszakot idéző figura díszeleg, viszont bennem kellemes emlékeket ébresztett, és legalább valami nem szokványosat kapunk. A dizájn viszont egyáltalán nem európaias, erről az jutott eszembe, hogy esetleg nem is erre a piacra szánták, de szerencsére nem erről van szó, ahogy azt majd a későbbiekben látjuk
Ami a kiegészítőket illeti, a terméken túl kapunk egy töltőt a hozzá tartozó USB Type-C kábellel, három különböző papirost, ami az általános leírástól kezdve a garanciális dolgokon át mindenfélét lefed, illetve egy matricát, amin egy fura alak sziluettje látható. Az összképet eléggé játékosra vette a gyártó, ami eleinte furcsa volt, de menet közben egészen jól összeállt a kép.
A dizájn viszont egyáltalán nem olyan ütős, mint a vértestvérénél, inkább mondanám átlagosnak. Az eleje a vastag fehér keretekkel a régi Apple tabletekre emlékeztet, de a fehér szín miatt sokkal vastagabbnak néz ki a káva a valóságosnál. Az előlapon lakik a selfie kamera, az értesítési LED – ami éjszaka fölöslegesen brutális erővel világít -, míg a matt arany hátlapon találhatjuk meg a fő képalkotót és az alatta elhelyezkedő vakut. Aki hiányolja az ujjlenyomat olvasót, az se keseredjen el, ez az élre költözött, a hangerőállító gombok mellé.
A micro SD kártya fogadó helyet cselesen elrejtették a Lenovo felirat alá, amit egy kis ügyeskedéssel el lehet távolítani, és ekkor feltárul előttünk a nyílás. Szerencsére a jack portot sem hagyták el, pedig az USB Type-C miatt ezt megtehették volna. Az éleken kettő hangszórót fedezhetünk fel, ez ugyanis egy valódi sztereó rendszer, ami nemcsak a hangminőségen segít, hanem kezünkkel véletlenül sem fogjuk eltakarni.
A Lenovo Xiaoxin pont olyan jól össze van rakva, mint a másik családtag, de a dizájn valahogy közel sem olyan egységes. Az összeesküvés elmélet hívők biztosan örülni fognak, hogy ezt mondom, de mintha direkt rontották volna el a kinézetet, de úgy is fogalmazhatnánk, hogy máshova pozicionálták, mint hasonszőrű modellpárját. A Lenovo Tab 4 8 Plus anyagai mintha finomabbak lennének, de ami biztos, hogy sokkal elegánsabb és egységesebb összbenyomást kelt. Cserébe tesztalanyunk egyáltalán nem gyűjti az ujjlenyomatokat, ellenben a Tab 4-essel.
A Lenovo Xiaoxin tesztüzeme
Az első dolgom az volt, hogy kiderítettem a típusszámot, ami a Xiaoxin esetében TB-8804F, míg a Lenovo Tab 4-nél ugyanez TB-8704F, és ez utóbbit szépen meg is találja a hivatalos oldal, ellenben az előzővel. Vagyis valóban két különböző termékről van szó, annak ellenére, hogy a hardverek teljes mértékben megegyeznek.
A processzor a Qualcomm Snapdragon 625 névre keresztelt darabja, ezt jól egészíti ki a 4 GB RAM és a 64 GB háttértár. Ez a felépítés kísértetiesen hasonlít a Xiaomi Redmi Note széria darabjaira, a Note 4 és 4X-nek van is a fenti paraméterekkel leírható variánsa. Ez bár nem a világ legerősebb konfigurációja, de kifejezetten stabil, rendkívül jó energiahatékonyságú, és kellően erős ahhoz, hogy egy átlagos Androidos rendszert megfelelő sebességgel futtasson.
Ebben nincs is hiba, a lapozások gördülékenyek, a tipikus tabletes alapfeladatokat – netezés, videó és filmnézés, email írás, satöbbi – remekül ellátja, de még a Benchmark teszteken sem marad szégyenben. Az eredmények alapján egy középkategóriás mobil szintjét hozza, ami Antutuban 78.000 pontot, míg GFX Bench-ben 23 FPS-t jelent. Ez gyakorlatilag ekvivalens a Xiaomi Redmi Note 4 és a Lenovo Tab 4 8 Plus eredményeivel, vagyis ilyen sebességet is kell elvárnunk a készüléktől. Szerencsére nem is nagyon melegedik, ami az élettartamra általában pozitív hatással szokott lenni.
Én gond nélkül játszottam a készüléken, a Real Racing 3-mal még sosem töltöttem el ennyi időt, pedig nem lett volna ilyen jó az élmény, ha például szaggat. Ugyanez igaz az összes autóversenyes és verekedős játékra is, bár az tény, hogy a betöltő képernyőt tovább kell bámulnunk, mint ami kellemes lenne, de összességében minden próbált alkalmazás kellő sebességgel futott. Ráadásul a 8 inch miatt nagyon kézre áll a tablet és a sztereó hangszórók miatt nem is tudjuk kezünkkel útját állni a hangoknak, így a V8-as motorok ordítása mindig velünk marad.
A kijelző szintén ugyanannak tűnik a Lenovo Xiaoxin tabletben, mint ami a Tab 4-ben volt, ez egy újabb jó pont. Kellemes fényerő, jó betekintési szögek és színek, én semmi kivetnivalót nem találtam a WUXGA-nak nevezett, 1920x1200 pixeles felbontású IPS panelben. Éjszaka kellően vakít, de nappal is elég világos, bár az is kétségtelen tény, hogy természetanya nem ajándékozott meg túl sok napsütéssel, az esős időt helyenként hóesés szakította meg, szóval egy nyári napon már lehet, hogy nem minden tartalmat láttam volna tisztán.
A hangról még ömlengenék egy kicsit, hiszen nagyon ritka az, hogy egy tablet ilyen szépen szól. Egyrészt a kicsi méretből és a vékony – 7 mm vastag – tokozásból ki sem nézném, hogy az egércincogásnál komolyabb zenebona elő tud törni belőle, másrészt megszoktam, hogy a legtöbb rendszer mono, vagyis csak egy sugárzója van. Ez viszont majdnem tudja a hurik énekét, nagyon szépen, tisztán csendülnek fel a hangok, ténylegesen érezzük a „zenekari árkot”, ahogy elválnak egymástól a hangszerek. Szerintem a Xiaomi Mi pad 2-vel karöltve ez a legjobb hangkeltő, amit ilyen pici tabletben eddig hallottam.
Operációs rendszer fronton is kísérteties a hasonlóság a Tab 4-hez képest, beton stabil, teljesen magyar nyelvű Android 7.1.1-et kapunk, némi szoftverezettséggel kiegészítve. Mivel a virtuális billentyűzet a remek Touch Pal 2016, ezért nem olyan lehetetlen például a csomag részeként kapott Office programok használata. Ezen túl jár még a SHAREit és a SYNCit alkalmazás is, ami fájlmegosztási szolgáltatásokra használható, de én nem éltem vele, jobb, ha minden marad nálam. A fölösleges programokat szerencsére nem kell eltüntetnünk, egy kivétellel nem nagyon találkoztam ilyennel a Lenovo Xiaoxin fedélzetén.
Az egyetlen olyan terület, ahol igazán bele lehet kötni ebbe a modellbe, az a szenzorok szekció. Még mindig nem értem, hogy miért nem fért bele az 1.000 forintos SIM kártya foglalat, ami nekem jobban fájt, mintha az SD hiányozna, lévén 64 GB – egyébként meglepően gyorsnak bizonyuló – méretű háttértár szerintem elég sok mindenre elegendő. Az ujjlenyomat olvasó nálam elég jól működött, mint ahogy az ac szabványú, kétsávos WiFi is, ezzel megnyílik a lehetőség az 5 GHz használata előtt. Bluetooth-ból 4.2-es variánst tudhatja magáénak, de ezzel le is zárult a sor, nincs NFC, iránytű és hasonló extrák.
GPS ellenben van, és ez az egyetlen olyan méret, amivel még valós körülmények között is el lehet navigálni, sőt egyes autógyártók – például a Mercedes – is hasonló méretű kijelzőket illeszt az autói műszerfalára. Csak győzzük valahogy felszerelni, az egyébként 5-6 méter pontossággal operáló eszközt, utána kapunk egy tájékozódási szempontból ideális képátlójú kijelzőt, ami még a látóterünket sem takarja ki teljes mértékben.
Érdekes, hogy a dizájnba elbújtatott hátlapi kamera elsőre másnak néz ki, mint a rokonnál, ezért kerestem egy alkalmazást, ami megmondja, pontosan mi is van benne, de sajnos ehhez root jogra lett volna szükségem, szóval inkább elkészítettem a szokásos mintaképeket és videókat. Az eredmény pedig bizonyos értelemben jobb is lett, mint amit vártam, annak ellenére, hogy ember nem használja a tableteket fényképezésre és videózásra, így valószínűtlen hogy a Lenovo Xiaoxin erre a sorsra fog jutni.
A képek véleményem szerint elég jók egy 8 Megapixeles szenzorhoz képest. Persze helyenként látszik a részletesség hiánya, de pár éve összetettük volna a kezünket, ha a mobilunk ilyen felvételeket csinál. A színek szépek, bár sok fény mellett van egy kis kivakulás, és nappal szemben is megfigyelhető némi becsillanás, a fotók viszont nem túlzottan égnek ki, és elég élesek is, tehát teljesen mértékben alkalmas a készülék a fényképezésre. Ráadásul jó magasan van az optika, így kitakarni is nehezebb az átlagosnál.
Ellenben a videó elég rossz, és alapvetően nem azért, mert az 1080p 30 FPS felbontás kevés lenne. A Lenovo Xiaoxin mérnökei is beleestek az élesítési kényszer csapdájába, ugyanis a kamera folyamatosan rángatja a fókuszt. Felfogtam, mi lett volna a szándék, hiszen mégsem készíthet homályos anyagokat a tablet, de ez az állandó ugrálás számomra teljesen megöli az élményt, amit a videózás alapból okozna. innentől kezdve pedig teljesen lényegtelen, hogy jók a színek, és hogy vannak-e hibák a képen, mert úgyis mindenki a rángatózó képet fogja figyelni.
Az akkumulátoridőt az internet bugyraiban több helyen szidták, és a Lenovo Tab 4 esetében csak saját tapasztalatokra hagyatkoztam, de egyáltalán nem találtam kevésnek azt, amit a 4850 milliamperórás telep nyújt. A bizonytalanságomat eloszlatandó, leszedtem a PcMark programot, és ráeresztettem a használatot szimuláló Work 2.0 tesztet, ami 11 óra 37 perces eredménnyel zárult. Ez szerintem igen korrekt érték, és ilyenkor még további 20% teljesítmény marad az akkumulátorban.
Összegzés
A Lenovo Xiaoxin gyakorlatilag egy Lenovo Tab 4 8 Plus, báli ruha nélkül. A kinézete egyértelműen egyszerűbb, olyan, mintha egy kisebb vásárlóerővel rendelkező piacra pozícionáltál volna, ezért a testvéréhez képest szerintem szándékosan elrontották az outfitet. Cserébe viszont kevéssé gyűjti az ujjlenyomatokat, szóval ez inkább hitvallás kérdése, hogy ki mit preferál.
Hardveres oldalon a szenzor szekció a gyenge pontja, nincs például SIM kártya bemenet, és egyéb extra funkciók – mint például NFC – sem, viszont a többi részegység ezért bőven kárpótol. Gyakorlatilag minden mást fel lehet sorolni, gyors, gördülékeny, stabil rendszer, remek 64 GB-os háttértár, 4 GB memória, szép kijelző, kiváló anyagok, és még nagyon kézre is áll. Ráadásul olcsóbb, mint az irreálisan túlárazott Lenovo Tab 4 8 Plus, tehát akit nem zavar az egyszerűbb, de csúnyának nem nevezhető kinézet, az repüljön rá erre a 63.000 forintos készülékre.