Az AGM X2 telefonra nyugodtan mondhatjuk azt, hogy különleges készülék. A strapatelefonok közé tartozó mobil számtalan olyan dolgot vonultat fel, ami meglehetősen egyedi, egy meglehetősen komplex mérnöki alkalmazás jár hozzá, méri a levegő minőségét, a nyomását és még számtalan dolgot, miközben erős hardver dobog a szívében. Az ára persze rendkívül magas, nettó 123.000 forint, de széleskörű tudást is ad a pénzünkért.
Az AGM X2 kicsomagolása
Mint minden prémiumárazású telefon, az AGMS X2-től is sokat vártam, annak ellenére, hogy rengeteg mindent nem tudtam a cég előéletéről. Az AGM-et Németországban tervezik és Kínában rakják össze, ennek megfelelően főleg arra a piacra is árazták be. Persze más is szerepet játszik a magas árcédulában, ugyanis alapvetően ez egy munkatelefon, amely elvileg mindent kibír, és nagyjából ennek a tesztnek is ez volt a lényege.
A dobozolásból számomra nem derült ki, hogy ez egy drága készülék. Kétségtelen tény, hogy szépre sikeredett a csomagolás, de a beltartalom inkább csicsás, nehezen tudom elképzelni, hogy egy munkás, olajos kesztyűben ilyen fogdos. A piros és a sárga harmonizál takaróanyag alatt, amibe a fekete telefon ékelődik be sajátos testként.
Ha széthajtjuk a műanyag fedeleket és kiemeljük a telefont, kibukkan alóla a Quick Charge 3.0-ra is alkalmas töltő, a Type-C USB kábel, a kanárisárga leírás, egy SIM tű, egy akasztó szalag, egy alumínium fülhallgató – ami manapság már ritkaságnak számít – és valami, amit eddig még soha nem láttam, egy úszó tok. Ez ugyanis képes a készüléket a víz felszínén tartani, illetve alulról védeni is a házat. Ennek azonban van egy nagy hátránya, amire a teszt során rá fogok mutatni.
Két dolog jutott eszembe, mikor kiterítettem a kiegészítőket: az AGM rövidítés az „Action Gains Memory” szavakból áll össze, aminél bazáribb rövidítést életemben csak egyszer láttam, ez volt a BYD, amit a „Build Your Dreams”-ből származtatnak, és természetesen egy kínai autógyártóról van szó. A másik, hogy nincs benne imbusz kulcs, akkor mégis mivel kellene kinyitni a töltőnyílást és a hangszóró jack csatlakozóját lefedő vízzáró műanyagokat? Ahogy Fluimucil Ábel mondaná: ezt most miért?
A kinézet nem rossz, masszív féltégla, amit egy egészre növelhetünk, ha rárakjuk az úszó kiegészítőt is. Szemből bal-felül látható a selfie kamera, illetve a síkból kiemelkedik a helyenként műanyag, helyenként fém keret, ami arra hivatott, hogy megvédje az egyébként remek AMOLED kijelzőt. Azt mondjuk furcsállottam, hogy a telefon legmagasabb pontja miért a körbe futó fényes és éles keret, ez ugyanis 1 hét használat után kicsi mikro sérülésekkel lett tele, ezt az igénybevételt szerintem egy strapatelefonnak azért bírnia kellett volna.
A káva oldala körben szálcsiszolt alumínium, amelyet alulról masszív műanyag egészít ki. A hátlapot kétfelé osztja az egyébként kiválóan működő ujjlenyomat olvasót is tartalmazó, fekete fém felület, amely felül és alul szintén igen strapabíró műanyag elemekkel burkoltak le, és ez foglalja magában az alsó részen a hangszórót, míg a felsőn a duális lencsével ellátott kamerát és a vakut pillanthatjuk meg. Az alsó két csavar csak dizájn elem, amire a leírásból jöttem rá, ám a telefonon mindenhol megtalálható bordázott erősítések nem azok, ez nemcsak a dizájn része, hanem védelmi funkciókat is szolgál.
A különböző nyílásokat - az IP68 védelmet biztosítandó – mindenhol vízzáró gumielemek zárják le, ám sajnos a csavarjuk nem az a fajta, amit ne lehetne könnyedén elveszteni, ez szerintem bődületesen nagy baklövés egy ilyen telefonnál. Én itt azt vártam volna el, hogy olyan átmenő rögzítést alkalmaznak, ami nem veszik el, de egyben könnyen eltávolíthatóvá is teszi a kupakokat. Erre mindenki nagyon vigyázzon, mert én is csak isteni szerencsével találtam meg a leeső, nagyjából 3 mm magas és 2 mm átmérőjű csavart, amit nem nagyon tudnánk pótolni.
Az AGM X2 természetesen „mindenálló”, az IP68-as szabvány ebben a szegmensben alapnak tekinthető, de ezen kívül ellenáll a kosznak, a karcolásoknak, 1.5 méter mélyen vízbe meríthető, képes folyadékokon lebegni, sőt állítólag az USB és a jack portján sem megy be a víz, csak sajnos mellette van a VOC szenzor is, ami miatt mindenképpen le kell zárnunk a nyílásokat. Ez persze a felépített marketing része, hogy aki nagyon sokat túrázik, horgászik vagy éppen vadászik, az úgy érezze, hogy ezek elengedhetetlenek.
Az AGM X2 tesztüzeme
Azt gondolom, nem árulok zsákbamacskát, ha elmondom, hogy a tesztek előtt minden létező forrást el szoktam olvasni a termékről, ami a neten elérhető. Az AGM X2-t más bemutatók eléggé „körbe nyalták”, hogy ez aztán mindent kibír, tőlünk pedig nem áll távol az, hogy valamit keményen teszteljünk. Hajtottunk már át VKWorld telefonon, ástunk már el hó alá Blackviewt és nem egy telefont fürdettünk meg a mosogatóban, csak hogy kiderüljön, tényleg igaz-e az, amit a gyártó ígért, így az AGM X2-vel sem kivételeztünk.
Mielőtt azonban „jómunkásember” módjára megkapná a terhelést, nézzük meg, mit rejtettek el a tokozás alatt, hiszen eléggé magas a mérce, amit meg kell ugrani. Kapott 6 GB RAM-ot, 64 GB eMMC háttértárat és egy Snapdragon 653-at, aminek a gyári kódja MSM8976SG, vagyis így is visszaköszönhet egyes leírásokban. A processzor mellé az Adreno 510-es GPU-t csomagoltak, így már előre örültem, hiszen a Nubia Z17 Mini – amit egy Qualcom 652-es központi egységgel szereltek – is 85.000 pont körül teljesített Antutuban, szóval ez annál csak jobb lehet.
És tényleg egész jó számokat kaptam, de ez azért mégsem az, amit vártam. A 91.700 pont egyből a felső középkategóriába repíti a telefont, sok ellenlábasánál erősebb, de azért az árcédula még így is túlzó, különösen úgy, hogy az alig drágább Oneplus 5T az új Android verzió alatt 180.000 pontot teljesített. A GFX Benchmark T-Rex tesztjén elért 40 FPS azért elég szép eredmény, a játékok valóban jól hasítanak rajta.
A vártnál alacsonyabb pont ellenére persze nem érződik lassúnak, a sok memória jótékony hatása miatt a lapozás nagyon gördülékeny, és így is erősebb a telefonok háromnegyedénél, mégis egy picit savanyú az ember szája íze az eredmények láttán. Nyilván nem játszani veszünk ilyen telefont - de persze azt is lehet vele -, ami egyébként a vastag káva miatt nem is kényelmes, ráadásul a tenyerünkkel a hangszórót is takarjuk, de akkor is arra következtettem az árból , hogy itt bizony nagy tűzijátékra lehet majd számítani.
Persze el tudom képzelni, hogy a nem túlságosan átszabott Android 7.1 alatt megbúvó hardver speciális applikációkra és szolgáltatásokra lett kihegyezve. Ebből pedig szép számmal akad az egyébként nagyon stabil rendszer menüpontjai alatt, és kifejezetten tetszetős a repertoár, amit felvonultat. A mérnöki beállítottságúak az AGM Air és az AGM Tools piktogramokat nyomkodják végig, nagyon sok érdekes lehetőségre fognak bukkanni. Van itt iránytű, szögmérő, nagyító, inga, vízmérték, nyomásszenzor és páratartalom mérő és még sok minden más, aminek a gyakorlati hasznáról nem tudok nyilatkozni, lévén nem veszek részt mérnöki projektekben.
Az AGM Air applikáció mögött elvileg egy levegőminőség vizsgáló szenzor dolgozik, amit itt VOC-nak – volatile organic compound – vagyis káros organikus vegyület vizsgálónak hívnak, ami meg kell hagyni, szép név. Az AGM X2 állítólag az egyetlen készülék a világon, amelyik rendelkezik ilyennel, ehhez persze ki kell nyitnunk a gumi fedelet, mert alatta lakik a csodaérzékelő. Egy mérés harminc percig tart, ekkor lesz a telefon szerint pontos a kiírt érték, ami szép és jó, csak ki fog ezért ennyit várni, közben kockáztatva a nehezen pótolható, a gumi záróelemhez tartozó csavar elvesztését? Maradjunk annyiban, hogy ez a forgatókönyv nem túl életszerű.
Ahogy már említettem, az Android 7.1 egy hangyányit módosított, majdnem teljesen magyar lokalizációjú, de lényegében alap operációs rendszer, felütve pár speciális programmal. A fentiekből arra tippeltem, hogy a szokásos strapatelefonos megoldásokat is implementálták az AGM X2-be, ilyen például a „glove mode”, amikor kesztyűben is tudjuk nyomkodni a képernyőt, azonban ez hiányzik. Ahogyan az S.O.S lehetőség is, illetve a mozgásra épülő funkciók – mint a hívásletétel lefordítással – is hasznosak lettek volna. Szerencsére szoftveres hibákkal egyáltalán nem találkoztam, ami mindenképpen jó pont.
Ahogyan a Full HD felbontású, AMOLED technológiájú, 5,5 colos kijelző is az, tényleg nagyon szép a képe, a színek természetesek, a kontúrok élesek, a kontraszt remek, ahogyan a betekintési szögek is, a fényereje miatt nappal is jól használható, összességében csak pozitív dolgokat tudok róla elmondani. A felület védelméről a Gorilla Glass 5 technológia gondoskodik, amit teljesen véletlenül sikerült is tesztelnem, tényleg nem karcolódik, megfelelően véd a külső behatások nagy részével szemben.
A nagy kijelző vastag keret kombinációja viszont azt eredményezi, hogy egy irdatlan nagy telefonnal kell birkóznunk, a maga 213 grammjával simán használható akár utcai harcokban is. Éppen ezért nem igazán kényelmes zsebre tenni, és még nem került rá a vízen úszó szuper tok, amitől vagy 5 cm vastag lesz a készülék. Ez utóbbiról pedig mindenképpen ejtenék néhány szót, főleg azért, mert élesben próbáltam ki, hogyan működik - vagy inkább csak félig - ez a megoldás.
A tok belül szivacsos, ezért képes a telefont a vízen tartani, ennek a felső részébe tudjuk a készüléket belepattintani. Javaslom, hogy mielőtt ezt megtesszük, tegyük fel a „karabineres” szalagot is rá, úgy könnyebb lesz kivenni az egyébként kifejezetten szorulós keretből. A dolog egyébként nagyon jól működik labor körülmények között, ha teljesen sima víztükörre helyezzük az AGM X2-t, akkor valóban úszik a felszínén.
Csakhogy az ember jellemzően nem az uszodában parádézik ilyen készülékekkel, hanem élővíz közelébe megy sportolni, például evezni, sárkányhajózni vagy éppen raftingolni, ahol a víz mozog, ezért én is így tettem. Mivel a keret van alul, ezért nagyon magas a súlypont és egyből alulra fordul a telefon, vagy egyszerűen elkezd forogni a tengelye körül, ha egy kicsit is mozog a felszín. Az igaz hogy vízálló, de az egyetlen fényes dizájn elemet –a képernyő körül körbe futó ezüstös keretet –, bármi összeverheti, hiszen kiáll az AMOLED panel síkjából. Nálam is így történt, a legérzékenyebb részt úgy lehúzta az első tárgy, ami az útjába került, minta pinty.
A készülék -30 és 60 fokozott marad működőképes, de én csak -10 fokig tudtam tesztelni, viszont ott is kifogástalanul működött, és ami sokkal fontosabb, érzésre nem sokat veszített a 6.000 milliamperórás akkumulátor a kapacitásából. Hiába nagy a kijelző, a készülék igazi üzemidő bajnok, simán kibír 3-4 napot, és a QC 3.0 szabvány miatt viszonylag gyorsan fel is tölt, de azért a gyártó állítása – 1 óra alatt fullra – erőteljes túlzás. Nem is nagyon tudna 6000 mAh-t kipumpálni magából egy 9 volton 2 amper leadására képes töltő.
Ami a legjobban meglepett, az a hang, ami rendkívül jó. Nem ezt vártam volna egy strapatelefontól, gyanítom, hogy a hátlapi hangszóró nagy mérete miatt szólhat ilyen jól, ami maximális hangerő mellett is szép tiszta, torzításmentes hangot jelent. Persze nem érdemes egy komolyabb hangrendszerhez hasonlítani, de mobiltelefonok között kifejezetten jónak mondanám, ahogyan a szálcsiszolt alumínium füles kivitelezését is. Igényesen néz ki, és nagyjából olyan jól szól, mint az általam már sokszor ajnározott Xiaomi in-ear HD Pro, így kivételesen jónak mondható a hitvány „gyári fülesek mezőnyében”.
Azt gondolom, mondanom sem kell, hogy szenzorok terén mindent tud a készülék, általában ez a húzó ágazat az ilyen telefonoknál. Gyorsulásmérő, barométer, NFC, giroszkóp, iránytű, pedométer, thermométer, Bluetooth nagyjából az összes GSM sáv – beleértve a B20-at is -, és olyan brutális műhold befogás, amilyet én még nem láttam. Kezeli a GPS, AGPS, BDS és a GLONASS műholdjait is, rengeteget lát belőlük és villámgyorsan meg is találja őket, ezen a területen tényleg az AGM X2 a király.
Sajnos azonban itt is találtam néhány jelentős hibát, az egyik, hogy bár a WiFi kétsávos, csak n-es, pedig ilyen árazás mellett elvárható lett volna az ac szabvány is. A másik, hogy a közelségérzékelője többször megtréfált, sokszor tartásba tettem a partnereket, vagy egyszerűen lenyomtam a hívást. SIM kártyából 2 db nano-t képes fogadni, amelyikből az egyik 4G képes.
A szenzorokat egyébként tényleg jó móka használni, én is mindenfélét méregettem menet közben. Sebességet, légnyomást és hasonlókat, nagyítottam ki tárgyakat, illetve próbáltam mindenféle feladatot kitalálni, amire a készülék alkalmas lehet. Nyilván egy mérnöki munka ezt sokkal jobban vissza tudná adni, viszont aki az AGM X2-t megveszi, jó eséllyel tényleg alkalmazni fogja a telefon által nyújtott lehetőségeket.
A duális, 12+12 Megapixeles Sony IMX 386-os kamerák is kifejezetten jók, szép képeket készít, jó a szín visszaadási képessége, élesek a képek, a részletesség is elég jó. Kevesebb fény mellett viszont kicsit sárgítja a képeket, illetve a nagyon fehér háttér előtt – ilyen például a köd vagy a sok hó – egy kicsit egybe mosódik minden, de ezt sok esetben a több százezer forintos fényképezőgépek sem kezelik megfelelően. A 16 Megapixeles Sharp selfie egység is sokkal jobb képeket csinál, mint pár évvel ezelőtt a hasonszőrű készülékek sajátjai.
A videó a legtöbb paraméterében a fényképekhez hasonlít, elég jó minden tekintetben, de ez is rángatja a fókuszt, mint mostanában majdnem minden készülék. Nem tudom, hogy ennek mi az oka, de eléggé idegesítő és stabilizálhatna jobban is - EIS-re vonatkozó információkat sajnos nem találtam -, ahogyan az a remegős részeknél is látszik. A maximális felbontás 1080p 30 FPS, sajnos a kamera nem 4K képes. A színhűsége nem rossz, kicsit túl élénk, de azért még a jobbak közé tartozik, viszont összességében ezért az árért akár többet is adhattak volna.
AGM X2 alternatívák
Szerintem, aki eddig eljutott a cikk olvasásában, az bizonyára kitalálta, hogy az AGM X2 egy nagyon jó telefon is lehetett volna, ha nagyjából 70-80.000 forintért adják, és nem 50.000-rel drágábban, pedig ez még csak a 64 GB-os háttértárral szerelt verzió. A Caterpillar árszintjét viszont elég erősnek érzem az AGM X2-ért, szerencsére sokkal olcsóbban is vannak készülékek, amelyek majdnem ugyanazt tudják.
Az egyik a nemrég megjelent Ulefone Armor 2, amit szintén 6 GB RAM-mal és 64 GB háttértárral szerelnek, és az is tonnányi szenzort vonultat fel, beleértve a duális WiFi-t és sok egyéb nyalánkságot. Ráadásul nem ilyen brutálisan nagy, ami sok embernél előny lehet. A rendszer magját egy Helio P25-ös processzor adja, amiről már többször kiderült, hogy kellően gyors, cserébe viszont éhesebb is, mint a Qualcomm megoldásai. Az ára viszont sokkal alacsonyabb, durván 63.000 forintot kérnek érte, ráadásul EU raktárból is elérhető, ami kevesebb, mint az AGM X2 fele.
A másik a szintén viszonylag új Blackview BV8000, ami az Ulefone Armor 2 közvetlen konkurenciája, és lényegében azonos hardvert vonultat fel, nagyon hasonló áron. Ezen is viszonylag friss Android fut, de a WiFi-je csak 2.4-es, viszont ezt is jól megpakolták szenzorokkal, gondoljunk csak az NFC-re. Ráadásul ez iselérhető EU raktárból, durván 60.000 forintért.
Összegzés
Az AGM X2 határozottan megcsillogtat néhány erényt, amit más telefon nem. Remek a hangja, jó az üzemideje, kapott egy príma AMOLED kijelzőt és tényleg nagyon egyedi szolgáltatásokkal vértezték fel, amit meglehetősen nagy memória és háttértár egészít ki. A hardver erős, az Android friss, ezen a téren nincs hiba.
Sokkal nagyobb baj, hogy a nagyon magas árazás mellett olyan hibákat hagytak a rendszerben, mint a zavarosan működő közelségérzékelő, a nehézkesen leszedhető zárófülek, az imbuszkulcs hiánya és a sérülékeny, de egyben elég bazári keret. Az pedig teljesen érthetetlen, hogy miért nincs például kesztyű mód, így nehezen tudom elképzelni, hogy Olajbányász Olaf egy AGM X2-t fog nyomkodni, nettó 123.000 forintért. Helyette inkább választanám az Ulefone Armor 2-t vagy a Blackview BV8000-et, kevesebb, mint fele ennyiért.