Az mp3 lejátszók kora már régen lejárt az okostelefonok betörésével, viszont az sem igaz, hogy kihaltak volna ezek az eszközök, manapság elsősorban a minőségi zenehallgatóknál találjuk meg a modern változataikat. A lossless lejátszók az okostelefonoknál jobb hangminőséget kínálnak, lássuk ez mennyire igaz a Benjie S5 esetében.
Kicsomagolás
A doboz alapján bizakodóak lehetünk, elég komoly a kinézete, jó a dizájn is. Tartozékként kapunk egy kínai leírást, egy fehér micro USB kábelt, ami szintén jó pont nálam, és egy ultragagyi fülbe (tehát nem agyba!) dugós fülest. Ez utóbbit viszont nem tudom hova tenni, nem is kellett kipróbálni, hogy megmondjam, hogy kuka. Egy olyan eszköz mellé, aminek a célja, hogy a zenénk eddig nem hallható részleteit is kihozza és minél jobb hangzást biztosítson egy ilyen 5 forintos fülhallgatót mellékelni idióta dolog. Az is lehet, hogy poénnak szánták, de a humort nem ismerő vásárlónak ez elrettentő dolog lehet.
A lejátszó viszont nagyon ott van minőségben, ami a külsőt illeti: fém ház, szálcsiszolt fém hátlap, érintőgombok az előlapon egy szintén fém fizikai gomb kíséretében. Oldalt hangerő állító, bekapcsoló gombokat és egy iPhone-ról ismerős HOLD csúszkát találunk. Bár az mp3 lejátszókon hamarabb megvolt már a megoldás, mint az almás mobilon, úgyhogy a ki kit másolt kérdés nem egyértelmű. Kapunk egy micro SD kártya foglalatot, micro USB-t és az elmaradhatatlan 3,5 mm-es jack csatlakozót. Felmerülhet a kérdés, hogy mennyire kényelmes még egy eszközt magunkkal cipelni, hogy zenét hallgathassunk. Nem túlságosan, mivel nagyon kompakt méretűre faragta a gyártó, mindössze 7,5x3,1x0,9 centis, és csupán 51 grammot nyom a mérlegen. Még szemléletesebb talán, hogy kb. ötöd akkora, mint egy átlagos okostelefon, így bármilyen zsebben, táskában lazán elfér.
Tesztüzem
Viszonylag apró méretű, fehér színű OLED kijelzőt kapott a lejátszó, ami kicsit ódivatú, de teljesen kielégítő megoldás. A menürendszer egyértelmű, ahogy a kezelés is, hiába van sok gomb. Persze nem érdemes egy okostelefon érintőkijelzőjével összehasonlítani, annál természetesen nehézkesebb a navigálás, és internet híján nincs mindenféle beépülő extra funkció sem, mint például a dalszöveg keresés.
Nagyon meglepett, hogy tud magyarul is, igaz, hogy ehhez valamiért holland nyelvre kell állítani. Köszönjük Kína. Mindegy, tegyük túl magunkat rajta, ez bizonyára valami véletlen bug, de jó hír az angolul nem beszélőknek. Itt-ott vannak furcsa fordítások, de meg lehet érteni, mi mit takar.
Funkcióit tekintve elég sok mindent beleraktak, amik ismerősek lehetnek a régi mp3 lejátszókból is. A zene mellett van hangoskönyv, FM rádió és diktafon is. A rádió elég pöpec, 30 helyre menthetjük az adókat, van automatikus tárolás, és jó a vétel is, amihez valószínűleg a fülhallgatót használja.
A diktafon számos beállítást rejt, megadhatjuk a formátumot (mp3, wav), a bitrátát és a mikrofon érzékenységét is. Sajnos alapzaj van bőven, viszont az emberi hangot szépen rögzíti, és a mély hangokat sem ignorálja, megjelennek a felvételen.
A zene részben kereshetünk előadó, album és mappa alapján, van elalvás időzítő, véletlen sorrend, szám és teljes lista ismétlés és a régi mp3 lejátszóm óta nem látott A-B ismétlés is, ami egy adott részletet játszik le újra és újra a zenéből. Utóbbit egész komolyan testreszabhatjuk, még az ismétlésszámot is megmondhatjuk. Van még egy mókás funkció, ami a lejátszás sebességének beállítása 16 fokozatban, így lehet hupikék törpikék effektet tenni bármelyik zenénkre.
Az ekvalizer sajnos csak gyári profilokat enged választani, viszont azokból van 7 darab, és véleményem szerint nagyon jól be vannak lőve. Én minden zenéhez megtaláltam a megfelelő hangzást, nem hiányzott a manuális mód, de biztos van olyan is, akinek fog.
A hangerőt 31 fokozatban állíthatjuk, és baromi hangos a vége, egy Sennheiser CX 3.00 agybadugós fülessel használva 12-13 körül nekem általában már sok is volt. Ezek alapján a komoly fejhallgatók meghajtása sem okoz majd problémát neki.
A leírásnak megfelelően MP3 /APE /FLAC /WAV / WMA /OGG formátumokkal boldogul el, tehát van bőven lehetőségünk veszteséges és veszteségmentes tömörítésű zenéket is hallgatni. A dalokat a 8 GB beépített tárhelyre pakolhatjuk fel, és ha ezt kinőttük, jöhet a micros SD kártya. Én 64 GB-os darabbal próbáltam ki, simán lekezelte. Ez egy újabb nagy előny a telefonokhoz képest, hiszen a jó minőségű hanganyag sok helyet foglal, a mobilok viszont sok esetben szerényebb tárhelyet tudnak felmutatni, és sok nem is bővíthető. Így nem kell a zenék miatt beáldozni a drága háttértárat.
Számos formátumot és stílust hallgattam vele a tesztidőszak alatt, és egyrészt tényleg lejátszik mindent, amit ígérnek, másrészt tényleg jó minőségben. Nem mondom, hogy eldobtam az agyam, amikor meghallottam, és ég és föld az eddigi eszközeimhez képest, de ehhez hozzá tartozik, hogy nem is hallgatok rossz forrásokról zenét.
A telefonomnál például szebben és részletesebben szólaltatja meg a zenéket, pedig annak is eléggé odafigyeltek a hangjára tervezéskor. Ugyanazokat a számokat végighallgatva a telefon hangzása zsúfoltabb, élesebb volt, a lejátszóé kiegyensúlyozottabbnak hatott. Egy alsó kategóriás LG telefonnal összehasonlítva pedig már szembetűnő különbség volt hangzásban. Egyszóval nem csalódtam, részletgazdag és dinamikus a zene, a mély hangok kifejezetten szépen szólnak, nincs káosz és egymáson ülő zenészek. A hangszínszabályzóval még jobban hozzálőhetjük a zenéinkhez és az ízlésünkhöz.
Nem hazudtak az 58 órás zenehallgatással, tényleg nem akar lemerülni. Ha pedig mégis, egy óra alatt maximumra tölthető. Ez azért nagyon jó dolog, főleg egy hosszú úton, ahol esetleg nincs lehetőségünk telefont sem tölteni. Ha van Bejie S5 a kezünkben, a muzsika is velünk marad, és a telefon sem fog hamarabb lemerülni.
Összegzés
A Benjie S5 bebizonyította, hogy igenis van létjogosultsága még ma is a zenelejátszó eszközöknek, egy átlagos okostelefonhoz, laptophoz képest komoly minőségbeli előrelépést jelent hangzásban. Mellette szól a rengeteg tárhely az micro SD-s bővíthetőségnek köszönhetően, így nem kell a telefonunk szűk tárhelyét erre elhasználni, és a brutális üzemidő. Majdnem 60 óra konstans zenehallgatást biztosít egy töltéssel, melyik másik eszközünk tudja elmondani ezt magáról? Minőségi a fém készülékház is, egyedül a kezelése nehézkesebb kissé, mint pl. egy okostelefon esetében. Pont olyan, mint régen a jobb mp3 lejátszók esetében, tiszta nosztalgia. Úgy gondolom, hogy az érte kért 10.000 forint nem túlzó, ennyit bőven megér annak, aki képes egy kis kompromisszumra a minőségibb hangzás érdekében.