A Cheerson CX-10W pici, wifis, és még kamerája is van, ezen felül pedig nem is kerül sokba. Mióta csak léteznek távirányítós mini járművek, azóta figyelem őket csorgó nyállal, mert egészen kiskorom óta valamiért mindig akadályba ütköztem, ha valami komolyabbat akartam szerezni, ugyanis azok sosem voltak éppen filléres dolgok. Azért szerencsére voltak nagyobb ünnepek, amikor bizony megajándékoztak ilyen kütyüvel is. Aztán ˝felnőttem” és most a szüleim helyett már nekem nincs pénzem ilyesmikre, pedig azóta már bizony elég nagy lépésekben halad az RC evolúció és mindenféle repülő szerkezeteket lehet táv irányítani, fedélzeti kamerával meg minden. Mivel minden lehetőséget meg kell ragadni, gondoltam megpróbálom ezt a tesztírást, mert, ha összejön, akkor talán szerzek akkora támogatást, amit már csak egy olyan összeggel kell kipótolni, amit kiszorítok saját zsebből. Tehát olyat kerestem, ami olcsó, de azért legyen rajta legalább valami kezdetleges kamera is, mert hát ez repül, és magasra, én meg olyat látni akarok. Szóval ezen okoknál fogva (meg, hogy abszolút drónszűz vagyok) a választásom erre a csöppségre esett.
Kicsomagolás
A szokásos bubis borítékban lapult minden egyéb cicoma nélkül a nem teljesen makulátlan, egyik sarkán halvány gyűrődéssel tuningolt doboz (ami vagy a raktározás, vagy a szállítmányozás közben ölthetett ilyen külsőt). Ez viszont egyáltalán nem zavaró, főleg, hogy az elég masszív préselt papírdoboz teljes mértékben megóvta a tartalmát a hasonló kinézettől.
A külső borítás tetején az eszköz fényképe látható teljes életnagyságban, oldalain QR kódok a 3 nagyobb APP ”bolthoz”, valamint egy sematikus ábra méretezéssel, és persze a főbb tulajdonságai. A fedelet lehúzva, egyből ott csücsül a kis személyre szabott mélyedésében maga a drón, a padló alá rejtve pedig megtalálhatjuk az angol nyelvű rövid, tömör, érthető leírást, a sárga színű USB töltőkábelt, és kis zacsiban 4db tartalék rotort, vagy légcsavart esetleg propellert.
Tesztüzem
Első dolgunk, mielőtt el tudnánk kezdeni, hogy feltöltjük energiával, mivel a LED-ek felvillantásához sem volt elég szufla az akksiban. Így tehát fogtam a szép sárga és kissé gagyi anyagokból összeépített USB kábelt, azonnal mindkét végét a megfelelő helyre és pozícióba csatlakoztattam (első alkalommal a drón csatija picit nehezen akart hajlandóságot mutatni a kapcsolódási kísérletemre, de a következő töltésnél már szinte szippantotta magába a kábelvéget). A töltést maga az USB csati jelzi nekünk piros fénnyel, ami, ha kialszik, már indulhatunk is a következő repülésre ugyanis az akksi tele van.
Töltési időnek 25 percet adnak meg, ami szinte másodpercre pontosan annyi is, ellentétben az üzemidővel, amit a gyártó 4percnek ír, a valóságban viszont eddig minden alkalommal 5 percen túl hagyta magát kínozni (az első próbarepüléstől mértem mindegyiket). Ez az 5-6 perc így elsőre kevésnek tűnhet, de, ha figyelembe vesszük, hogy ebbe az apróságba belegyűrtek egy kamerát, gyroscope-ot, wifi modult, elöl hátul 2 LED-et plusz egyet a tetejére, és ezen felül a legtöbb energiát a 4 motor emészti fel, egyáltalán nem mondható kevésnek, és cserébe csak 25 percet kér tőlünk pihenésre. Nos amíg az első töltés beteljesülésére várunk, irányítsuk figyelmünket a vezérlő software-re, telefonunk QR kód olvasóját pedig a hozzánk passzoló QR linkre, ami egyből felajánlja letöltésre a CX-10Wifi app-ot, célszerű letölteni, mivel csak okostelefonról irányítható a gépezet. APP letöltés és akku feltöltés után kapcsoljuk be, majd telefonunkon lessünk rá az elérhető wifi hálózatokra és, ha látunk egy CX-10W-****** jelölésűt, hát ne habozzunk rábökni és azonnal kapcsolódnak is egymáshoz. Most már indíthatjuk a programot, ami tétovázás nélkül feldob a kezdőképen 3 opciót:
Az első az Info- ez gyakorlatilag a digitális használati útmutató, ugyanaz, mint a papír alapú változat.
Második a Beállítások- néhány apró lehetőség pl. paraméterek automata mentése, reset-elése; fordított mozgás gyroscope-os irányításnál jobb kezes mód; 720p előnézet (ezt nem értem mi lehet, mert ugye alapból egy; 0,3MP-es VGA kamerával van felszerelve és hiába is billentem ON-ra ezt a kapcsolót, én semmilyen változást nem tapasztaltam).
Az utolsó pedig a PLAY- na ez az ami igazán kell nekünk.
Amint a Play gombra nyomunk, egyből beugrik a kezelő felület aminek a háttere a kamera élő képe. A kamera minősége annyira nem is rossz, mint vártam, ha van kellő mennyiségű fény (természetes vagy mesterséges is lehet) akkor bizony egész nagy eséllyel meg tudjuk különböztetni a nagymamát a kerti csaptól, de kémkedéssel azért már nem vádolhat meg senki ugyanis az arc azonosítás szinte lehetetlen feladat, hacsak nem repülsz bele valaki aurájába. Aki azonban a 4K-s videókhoz van szokva az lehet, hogy inkább csukott szemmel nézné vissza a felvételeket. Amíg a Wifi kapcsolat él, bármikor készíthetünk képeket illetve videókat, amik a telefon memóriájába mentődnek, ez szerintem hatalmas piros pont, egyrészt, hogy élő képet ad a telefonra, szinte késés nélkül, másrészt hogy nem kell bele külön egy memória kártya, amit oda-vissza pakolgatunk, ha visszanéznénk, vagy törölnénk a felvételeket.
Az irányítása nem sokkal egyszerűbb, mint az RC helikoptereknek, sőt nekem pont olyan nehéznek tűnt elsőre. A vezérlésre 2 féle lehetőségünk is van, az elsőnél a bal oldali kar szabályozza a magasságot és a függőleges tengely körüli forgást, a jobb oldalival pedig előre-hátra, jobbra-balra mozdulhatunk. A 2. megoldásnál a jobb oldali kar funkcióját a telefon gyroscope-ja váltja le és döntögetéssel mozoghatunk a vízszintes síkon. A kezelő gombok között találunk egy olyat, ahol kiválaszthatjuk, hogy milyen sebességen használjuk, ez nagyjából annyit jelent, hogy mennyire reagáljon agresszíven a kiadott parancsokra 30, 60 és 100% a három választható manőverezési gyorsaság. A további részletekkel most nem untatok senkit, mert ez inkább annak lényeges, aki már megvette, és a termek leírásnál is lehet ezekről tájékozódni.
A gyártó bel- és kültéri használatra egyaránt ajánlja és amúgy lehet is, de mindkét helyszínnek vannak előnyei és hátrányai is bőven. Beltéri használat esetén (főleg, ha olyan béna kezdő vagy, mint én) az első pár repülés alkalmával előfordulhat, hogy faltól falig, illetve padlótól plafonig csapkodod a szerencsétlent nagy sebességgel, amit viszont meglepően jól bír. Még egyetlen tartalék propellert sem kellett felhasználnom az eddigi 10-15 menet alatt, pedig szegény kapta a sokkot rendesen, néhányszor elég keményen csattant a legkülönbözőbb tereptárgyakon, de fel sem vette. Mind a burkolat, mind pedig a légcsavarok ABS műanyagból vannak, ami nem is túl rideg, de nem is teljesen rugalmas így nagyon jól bírják a terhelést, sőt, mint kiderült a kis mennyiségű víz sem zökkenti ki a szerepéből és a húszcentis harmatos fűben való bukdácsolás után is ugyanúgy tette a dolgát, mint azelőtt. Benti használatnál megeshet, hogy, ha fejtetőn landolsz és nem állítod le időben a rotorokat, akkor nagyon hatékonyan távolítja el az esetlegesen a szőnyegben bujkáló hosszabb hajszálakat, amiket jó alaposan maga köré teker. Kamerázni házon belül nem annyira látványos, mivel minden túl közel van neki (persze aki mondjuk egy kastélyban lakik annak jó lehet, de ő valószínű nem éppen ezt a modellt fogja megvásárolni). Esetleg, ha legóból, építőkockákból, kisautókból összedobsz valami kisváros makettet vagy van terepasztalod és elég profi vagy már az irányításban, akkor egész jó kis helikopteres autósüldözős akciófilmet lehet forgatni, persze hang nélkül, mert mikrofon nincs rajta.
Jöjjön pár kép, hogy lássátok a minőséget, de a videók amúgy sokkal szebbek szerintem, nem tűnnek ennyire maszatosnak:
Kinti használat esetén a szél a legnagyobb ellenségünk, és ehhez nem kell hurrikán vagy vihar, elég egy kis lágy fuvallat és már futhatunk is utána ugyanis a hatósugár 15-30 m-nek van írva és azt hátszéllel gyorsan megteszi, vagy ha hozzáférhetetlen hely felé sodorja akkor kellemetlen helyzetbe kerülhetünk, ugyanis nyomhatjuk teljes gőzzel szembe a szélnek, nem mi fogunk nyerni. A wifi valóban max. 30 m-re visz el, bár 15 m után már elkezd akadozni a videó, szóval olyankor már jobb, ha nem merészkedünk túl magasra, ugyanis, ha elveszti a jelet akkor 1-2 mp múlva azonnal leállítja az összes motort és egyből szabadesés üzemmódba vált míg akadályba nem ütközik. Egyik kísérletemben felfelé léptem túl a határt (ami szerintem függőleges irányban nincs 30 m de 15 biztos volt) és habozás nélkül becsapódott a farakásba, amin pattant vagy 1-1,5 métert. Újra kellett indítanom az APP-ot, mert az elveszett kapcsolatot nálam nem tudta lekezelni, hiába kapcsolódott a wifi egyből, amint földet illetve fát ért. Később egy szellő úgy gondolta jól hazaviszi magának az én kis játékomat, de nagy ravaszul leállítottam a motorokat és hirtelen bezuhantam a térdig érő gazba, amit csak nagyjából láttam, hogy merre is történt. Itt is hasznosnak bizonyult az élő közvetítés, meg az, hogy amikor már közeledtem, kis gázfröccsökkel megcincogtattam a fűben bujkáló majdnem szökevényt és sikerült is lokalizálni a becsapódás pontos helyszínét (mégegy tipp a felkutatásra: Telefonon figyeled a Wifi jel erősségét.) . Szélcsendben viszont sokkal jobb kint használni, ugyanis kevesebb az akadály, szebb a kép jó vastag napfénynél, többet lát a kamera, de ugye nem olyan részletesen, és sokkal magasabbra hatolhatunk a légtérben.
Összegzés
Aki szereti az RC játékokat és drónon gondolkodik, mert ki szeretné próbálni, annak mindenképpen ajánlom, hiszen a maga 28 dolláros árával szerintem bőven megéri, mivel meglepően strapabíró, ezért gyakorlásra nagyon jó, van benne kamera is, ami igaz, hogy éppen csak több mint a semmi, de az érzést ugyanúgy adja. Képeket, videókat a távirányítóul szolgáló telefonra menti, a wifi kapcsolata stabil és észrevehető késés nélküli, bár 10-15 m feletti magasságban már kimaradoznak képkockák. 25 perces töltési ideje és az 5-6 perces repülési ideje is teljesen elfogadható. Felnőttnek, gyereknek egyaránt kellemes szórakozást nyújtó játékszer, kicsi, akár a zsebedben is elfér és, ha hirtelen van valami drónkodni való csak előkapod, bekapcs, a telefon egyből csatlakozik az első alkalom után már automatikusan, megnyitod az APP-ot és már mehet is a móka. Aki annyira keményen gyilkolja, hogy sikerül mozgásképtelenné tennie, az még mindig használhatja wifi-s megfigyelő kamerának, repülés nélkül kipróbáltam 30 percet bír az akksi. Tartalék propellereket, burkolatot és akkumulátort is lehet kapni hozzá pár dollár fejében, de nem hiszem, hogy szükség lenne rá, mivel nagyon strapabíró a cucc.