Az Umi telefonos cég az elmúlt évben sok új modellel jelent meg a piacon. A hasonló sémára épülő, ám árban és hardverben némileg eltérő telefonokat elsősorban a nevükről lehet felismerni, ilyen volt a Super, a Plus és a mostani tesztalany, a Max is, és ezeket mind teszteltük is a blogon. A sorrend nem véletlen, a legdrágábbtól haladtam a legolcsóbb felé. A Maxért ugyanis 48.000 forintot kérnek, EU raktárból érhető el, de a kérdés az, hogy az olcsóbb modellnek mit kellett feláldoznia a kedvezőbb árért.
Kicsomagolás
A Plus kistestvére visszaváltott a diszkrétebb karton csomagolásra, amelyet most karbon hatású mintázattal nyomtak meg. Szerintem kifejezetten jól néz ki a design, amennyiben elfogadjuk, hogy úgyis a fiókban végzi. Sajnos a beltartalom karcsúbb, mint közepes testvérénél, ugyanis a gyorstöltő elmaradt, csak egy sima, 1 amperes változatot kapunk, amelyhez egy USB Type-C kábel jár, meg egy kézikönyv. Hiányzik az OTG kábel, a tok, a fólia és a fülhallgató is, de ez utóbbit én nem bánom, mert általában a gyári fülesek csapnivaló minőségűek, és úgyis mindenki kicseréli egy jól bevált sajátra. A fentiek közül a legnagyobb érvágásnak a töltőt érzem, de azoknak, akik nálam türelmesebbek, vagy tipikus nappal használom, este feltöltöm ritmusban élnek, valószínűleg nem fog hiányozni.
A minőségre és a designra sem lehet panasz. Nálam az ezüst színű variáns járt, ami sokkal férfiasabb szín, mint az arany, és a design is összeszedettebb, mint a Plus esetében. Az ujjlenyomat olvasó a hátlapra, a kamera alá került, ami jobb helyre esik, mintha a menü gombon lenne, ellenben kevésbé jól működik. Ez azért van, mert amikor kivesszük a telefont a zsebünkből, akkor önkéntelenül is odanyúlunk, ami általában egy rontott ujjlenyomat olvasásnak számít. A hatékonyság így 10-ről 7-re zuhan, de megszokással az arány javítható.
Az anyagminőség remek, jól összerakták a telefont, bár a bal oldali gyorsgomb egy picit jobban lötyög annál, mint ami számomra megfelelő, ennek ellenére azt gondolom, hogy az 50.000 forint alatti kategóriában ez az egyik legjobb, amit láttam. A hátlapon újra megtalálhatjuk az alsó-felső „füleket”, ami nekem olyan nagyon nem tetszik, de nem is zavaró, bár nem bántam volna, ha jobban belesimul az összképbe.
Tesztüzem
Mivel az Umi Plus-t is én teszteltem, ezért elsődlegesen a különbségekre koncentráltam. Összeírtam egy „veszteséglistát”, ami a hardverek tekintetében jelentkezik. A nagy kérdés az, hogy mennyire megy ez a használhatóság rovására. A Max 3 GB RAM-mal, 8 magos MTK 6755M processzorral rendelkezik, ami gyári „vérszegényítésen” esett át, az órajelét ugyanis 1.8 Gigahertzre vették vissza.
A GPU chip kapcsán megint a Droid info programot hívtam segítségül, ahogy már oly sokszor, ugyanis az alap Andorid 6.0 nem írja ki a hardverjellemzőket. A megfejtés a Mali-T860, vagyis 1 GB RAM és 200 Megahertz a veszteség a nagyobb testvérhez képest. Hogyan érződik ez használat közben? Nálam sehogy, ugyanis Android operációs rendszer esetében a 3 GB RAM is bőven elegendő, bár kétségtelen tény, hogy sok böngészőablak vagy nagyon erőforrás-igényes játékok esetében azért ez is lehet a szűk keresztmetszet. Az általános használatban azonban semmi különbséget nem éreztem nagyobb testvéréhez képest, és ez jó hír.
A szokásos szoftveres teljesítménypróbák kísértetiesen hasonló eredménnyel zárultak, mint a Plus esetében. Antutu 48.399 összesített pontot adott, míg a GFX Benchmark 17 FPS-t a T-Rex tesztre. Ez egy jó középkategóriás eredmény, ami viszont sokkal fontosabb, hogy a szintetikus tesztekből nem igazán látszik a visszavett hardver teljesítmény. Alaposabb tesztelésre sem melegedett a hátlap, pedig már megszoktam, hogy szinte minden készülék jelentős hőt termel.
Most két játékkal feszültem neki a vasnak, az egyik a Real Gangsters 4, míg a másik a már korábban is használt Godfire: Rise of Prometheus volt. Itt azért már érződik, hogy sem a 8 magos processzor, sem a Mali GPU nem egy felső szegmensbe szánt hardver, szaggatások és akadások rontották a játékélményt. Az ennél kisebb hardverigénnyel rendelkező programok azonban remekül futottak.
Az IPS kijelző újra a Sharptól érkezett, 5.5 inches, amely méretében már inkább a Phablet kategóriába tartozik. Ez a szokásos nehézségeket okozza a mindennapokban, zsebben már nehezen fér el, de azért még éppen elviselhető. A kép nagyon szép, jók a színek, kellemesen használható a mindennapokban. A fényerő nem rossz, éjszaka már bántóan tud vakítani, de azért a napfénnyel ez sem tud versenyre kelni. A felbontás a már kötelező Full HD, a védelemről a Gorilla Glass 3 borítás gondoskodik. A nyomásérzékenység nekem pont jó volt, keveset ütöttem mellé, lapozásnál sem akadozott.
A kinézet részben nem beszéltem az értesítési LED-ről, ami most a front közepére, alulra került, mert én inkább funkcionális elemnek tartom. Régebben használtam egy HTC Google Pixel telefont, amin egy pöcökegér volt egyben az értesítő lámpácska, és nagyon szerettem, nincs ez másként a Max esetében sem. Egyrészt elképesztően elegáns és egyben diszkrét is, mégis egyből leolvasható róla az értesítés. Nem emlékszem, melyik készülék esetében volt összesen csak három szín, de itt szerencsére hatból választhatunk, ami pont elég mindenre. Ha a kínai gyártó ezzel akarta elkapni az európai ízlésvilágot, akkor ez egy hatalmas telitalálat, legalábbis nálam.
A micro USB-t ismét Type-C-re cserélte a gyártó, illetve a telefon tetején ott az elmaradhatatlan 3.5 milliméteres jack port is. Érdekesség, hogy alul a két hangszóró nyílásból csak a bal oldali szól, a jobb oldali talán a hűtés miatt szükséges, de az is lehet, hogy olyan, mint az autókon az ál légbeömlő, vagyis a kinézet szerves része.
Ha már a hangnál tartunk, háromféleképpen is teszteltem a minőségét. Sima telefonálással, kihangosítással és fülhallgatón keresztül, ez utóbbihoz egy Xiaomi Piston Youth Editiont használtam. Előbbi két esetben a hangminőség közepes, nem rossz, de nem is jó, a használatot nem befolyásolja, de földöntúli élményekre ne számítsunk. A fülessel viszont kifejezetten jól szólt, bár ez sokkal inkább a Xiaomi érdeme. Egyetlen bajom volt a hanggal, hogy egyszerűen nem elég hangos, és az utolsó 20%-on a hangszóró torzít is, ezért önkéntelenül lehalkítottam, így tovább csökkentve a hangerőt. Szerencsére nagyon ritkán hallgatunk így zenét, ezért ez nem perdöntő hiba.
Az első igazi mélyütés a háttértár kapcsán ért, ugyanis 16 GB eMMC áll rendelkezésünkre, amit a gyárilag telepített operációs rendszer és a szoftverek 10,5 GB-re faragnak le. Ez bizony kevés, szerencsére bővíthetjük micro SD kártyával, ha feláldozzuk az egyik SIM kártya helyet. Ez a „vagy vagy” szituáció azonban nem fog kedvezni azoknak, akik alapból két telefonszámot szeretnének használni. Sajnos a külső tárolóra telepítést a telefon nem engedi, tehát ha nagyméretű alkalmazásokat, például játékokat is akarunk használni, előbb vagy utóbb gondban leszünk a rendelkezésre álló hellyel.
Operációs rendszerből egy majdnem teljesen gyári Android 6.0-át kapunk, néhány extra funkcióval kiegészítve. A harlequin LED-ről már szóltam, ezen kívül az Umi Plus-ról ismert virtuális menüt itt is megkapjuk, amit én gyorsan ki is kapcsoltam, mert fölöslegesen veszi el a helyet a kijelzőn. Helyette a két oldalsó rejtett, illetve a visszajelző LED alatti menü gombot használtam. Aki nem találkozott még ezzel a megoldással, annak eleinte szokatlan lehet, de gyorsan megszokható. Ezen kívül rendelkezésünkre áll még egy gyorselérés gomb a telefon bal oldalán, ami alapesetben a kamera alkalmazást indítja el. Én ezt kicseréltem a böngészőre, és feltelepítettem a Google Chromeot, ami a gyári csomagnak nem része.
Sajnos a kép és videó készítéséért felelős hardveren érződik a spórolás. A kamera most a Panasonic 13 Megapixeles egysége, vagyis ez is változott a Plushoz képest, és nem az előnyére. Helyenként a képek olyanok, mintha kitört volna a „sárgaláz”. Én szeretem a szépia hatású képeket, de hogy egy havas háttér előtt fényképezett farakás hogy lett barnából sárga, az teljesen érthetetlen. Nem csak ezzel volt bajom, hanem a képek élességével és a fényérzékenységgel is. A fenyőfák tűleveleiből semmi nem látszik, egy elmosódott paca az egész, ráadásul, ha egy picit is árnyékos volt a fényképezendő tartalom, a végtermék a vártnál sötétebb lett. Ez egyértelműen visszalépés a Plus modellhez képest.
Az 1080p felbontású, másodpercenként 30 képkockából álló videó hasonló a képekhez, egy jóindulatú „elmegyre” értékelném. Valamiért alapbeállításként 720p-ben, vagyis „high quality” módban rögzít, ezt ne felejtsük el átállítani „fine” módba, ekkor kapjuk meg a Full HD felbontást. Nyilván 50.000 forint alatt minden telefonnak viszonylag gyenge a kamerája, és sajnos az Umi Max sem felfele lóg ki az arctalan tömegből. Hiányoltam továbbá a képstabilizálást, de sajnos ebben az árkategóriában ez még hiú ábránd.
A tesztnapok során viszonylag sokat kellett utaznom, ezért navigációra is használtam a készüléket. A GPS-t behatóbban is teszteltem, pár másodperc alatt mindig megtalálta a műholdakat, és nagyjából 5-6 méteres pontossággal mondta meg, merre járunk. A befogott műholdak számával is elégedett voltam, de az is igaz, hogy a K-index – a geomágneses zavarok mutatószáma – 2 és 3 között volt, ami egy átlagos értéknek számít. Az iránytűje meglepően pontos, mindig jól mutatta, merre van észak.
Az akkumulátor 4000 mAh, ami a valóságban igen kellemes üzemidőt tesz lehetővé. Mivel végig igen sok energiaigényes fogyasztót – mobil internet, GPS, WiFi – használtam, ezért a nap végére szinte mindig töltőre kellett dugnom, így a teljes feltöltés, köszönhetően a sima, 1 amperes egységnek, 4-5 órán át is eltartott. Ha viszont kikapcsoltam a jelentősebb fogyasztókat, akkor igencsak megnőtt az üzemidő, normális használat mellett a 3-4 nap elérése sem reménytelen.
Adatkommunikációs képességek terén a már jól megszokott repertoárral találkozhatunk. Szinte már unalmas leírni, hogy van WiFi, Bluetooth 4.1, amit végig használtam a Zeblaze Zeband tesztelése miatt, és a B20-as LTE frekvencia sem maradt ki, így a vidéki Vodafone-os ügyfelek is nyugodt szívvel netezhetnek vele. Egy eddig nem használt GFX Benchmark fülön viszont felfedeztem egy szekciót, ahol a különböző érzékelők listája olvasható le. Ebből derült ki, hogy nincs NFC, baro- és termométer, de magasságérzékelő sem. Előbbi a legfájóbb, míg utóbbi három inkább már a túlélő és túratelefonok szolgáltatásai közé tartozik.
Összegzés
Ha választanom kellene az Umi Plus és a Max között, nagy bajban lennék. Ez utóbbi pont annyival olcsóbb, amennyivel kevesebbet tud nagyobb testvérénél. A visszafogottabb hardver nálam semmilyen hátránnyal nem járt, ellenben a kamera gyengesége, a gyorstöltés hiánya és a háttértár kicsi mérete húsbavágó hiba. Ellenpontként a telefon remek minőséget képvisel, jó a kijelzője, tetszetős a designja, kellemes használni és ultima ratio-ként az ár is alacsony.
A telefon Európai Uniós raktárból, akciósan 48.000 forintért érhető el. Összehasonlításként a tavaly októberben vásárolt Lenovo Vibe 1S Lite készülékem 47.000 forintba került. Ha most kellene választanom, egyértelműen az Umi Maxot kérném az eladótól.