A Xiaomi nagyjából mindent gyárt már, ami a piacon létezik. Most éppen egy WiFi alapú okos égő volt a tesztalanyom. Igen, már ilyen is létezik, még akkor is, ha első hallásra furán hangzik. Azt gondoltam, hogy ez valami rettentően drága technológia, pedig csak 6.600 forintba kerül. Eleinte nem nagyon értettem, miért jó telefonról vezérelni egyetlen égőt, de menet közben olyan funkciókat fedeztem fel, amitől leesett az állam.
Kicsomagolás
Az izzó milyen más dobozban lehetne, mint a szokásos fehér alapon, nagyon diszkrét Mi jel? Ez a termék kivétel, ugyanis nem a megszokott Mi logó néz ránk vissza. Belül egy kizárólag kínai nyelvű leírás található, amiben az egyetlen támpont a telefonunkkal beolvasható QR kód, a többi értelmezhetetlen.
Az égő nem különösebben érdekes kinézetű, az alumíniumot imitáló, kályhaezüstre fújt alsó részt egy fehér, felső búra egészíti ki. Más külsőségekben nem tér el egy átlagos LED izzótól, bár a súlya árulkodó lehet annak, aki hozzáértő. Az E27-es foglalatba becsavarás után is kísértetiesen hasonlít egy átlagos fényforrásra, vagyis egyáltalán nem lóg ki a lakás többi hasonszőrű készüléke közül.
Tesztüzem
A már említett QR kód felhasználásával juthatunk el a Mi Home applikációhoz, amit már sokan ismerhettek. A jól megszokott Xiaomi programnak ez esetben is indokolatlanul sok engedélyt kell adnunk. Ha ezt megtettük, és Mi Home fiókkal is rendelkezünk, akkor a WiFi-re kapcsolódás után kitallózhatjuk az eszközünket. Nekem ez rögtön sikerült, ellentétben a kapcsolódással. Sajnos a hiba később is visszatért, elsőre nem mindig ment a csatlakozás a Yeelighthoz, ám sosem kellett 1 percnél többet próbálkoznom.
Gyorsan összegzem, hogy miről is van szó, mert aki még nem látott ilyet, annak nem lesz egyértelmű. Az égő tulajdonságait egy telefonos applikáció segítségével tudjuk beállítani. A nyitó képernyőn az ujjunkat vertikálisan elhúzva, 1700-6500 Kelvin között tudjuk változtatni a színhőmérsékletet. Horizontális irányban pedig a fény intenzitásán állíthatunk 0 és 600 Lumen között.
Én személy szerint a fényerősséget többnek éreztem, mivel az előtte használt energiatakarékos „izzónál” a Yeelight több fényt adott, pedig nagyjából ugyanolyan teljesítményűek voltak. Hozzá kell tennem, hogy a hálószobánk nagyjából 9 négyzetméter, ezt elégségesen bevilágítja egy égő is, ám egy ennél nagyobb helyiségben mindenképpen többet kell majd használnunk, annak ellenére, hogy a gyártó 30 négyezetmétert ad meg bevilágítható alapterületként.
A kezdőképernyő alsó részén egy szalagos menü helyezkedik el, amit oldalirányban elhúzhatunk, így további funkciók jelennek meg. Balról jobbra az alábbi lehetőségek közül választhatunk: kikapcsolás, színárnyalat választása (hue), fehér, körkörös változás (flow), előre definiált sablon (scene), illetve a kamerával kiolvasott színminta (snap). Bármelyiket is választjuk, a nyitóképernyő mindig azt a színt veszi fel, amelyiken éppen állunk. Ez így leírva bonyolultnak tűnhet, de élőben pofonegyszerű.
A hue opció esetében a vertikális skálán nem a színhőmérsékletet, hanem a palettát állíthatjuk. Elméletileg 16,7 millió színt tudunk felvenni, ami 24 bites színmélységet jelent. Valóságban persze képtelenek vagyunk ilyen finoman állítani a skálát, de így is felvehetünk vagy 40-50 színt, az árnyalatokat is beleértve. Ilyenkor a lámpa minimális késéssel automatikusan erre áll át.
A flow tulajdonképpen az előző automatizált változata, ekkor a Yeelight automatikusan vált 4 különböző szín között. Érdemes belenéznünk a „settings” vagyis a beállítások menüpontba, mert mi is felvehetjük egy színes körgyűrű segítségével a nekünk tetsző színeket, de egy színes ceruzás háttéren is választhatunk. Általában minden menü lehetőséget ad arra, hogy tallózhassuk a telefonon lévő képeinket, vagy hozzáférjünk a kamerához. Ilyenkor ezek szolgálnak színforrásul. Így például beállíthatjuk a bőrünk színét, vagy éppen a hajunkét, ahogyan én is tettem.
A fehér fény opció automatikusan a legmagasabb Kelvin értékre, a 6500-ra ugrik, ezzel egyfajta műtermi hatást keltve. Úgy vettem észre, hogy ebben a fényben a legjobb könyvet olvasni, ugyanis fehér háttéren a fény szépen kihozza a fekete betűket. A napi tevékenységek viszont fárasztóak, vagyis én elalvás előtti olvasásnál láttam csak hasznát.
Az előre definiált sablonok tulajdonképpen adott napszakhoz és hangulathoz igazított sémák, amiből a gyártó nyolcat bocsájt a rendelkezésünkre, kezdve a romantikus pirostól a filmnézős kékig. Ebből kettő speciális, a napfelkelte és a naplemente, ezek ugyanis 10 és 15 perces intervallumban csökkentik, illetve növelik a fényerőt, imitálva a már említett gázóriást.
A snap menüpontban tulajdonképpen a kamerát, mint forrást használhatjuk a színek kiválasztásához. Itt a nyitóképernyő maga a kamerakép, amit jobb felül állíthatunk át a kijelző oldali kamerára. Jobb alul képet olvashatunk be a háttértárról, illetve a TF kártyánkról. A kép alján a kedvencek gombbal pedig felvehetjük a kiválasztott színt, ami érdekes módon nem itt, hanem a „scene” menüpont alatt jelenik majd meg. Érdemes ezeket elnevezgetni, mert amikor már 20 darab van, nem olyan egyszerű őket megkülönböztetni. A kedvencekbe felvett mintákat hosszan megnyomva törölhetjük is, ha már valamire nincs szükségünk.
Érdemes még megemlíteni a műszaki paramétereket, amelyeket a Xaiomi közölt a Yeelightról. Nekem minden LED égővel kapcsolatban az szokott eszembe jutni, hogy vajon milyen hosszú lesz az élettartama, illetve, hogy mennyit hazudott a gyártó a fényerő kapcsán. Sajnos ez utóbbiba már többször belefutottam, illetve voltak olyan olcsó, de rossz minőségű LED fényforrásaim is, amik egyszerűen széthullottak, például a ragasztás gyengesége miatt. A gyártó 11 év élettartamot határoz meg az égőre, ezt érthető okokból nem tudom ellenőrizni. Annyi viszont biztos, hogy egyáltalán nem tűnik gyenge minőségűnek, tehát inkább ezt higgyük el, mint a noname gyártók ígéreteit. A 9 Wattos fogyasztás viszont reális, nagyjából ennyit fogyasztanak a hasonló égők is.
A Xiaomi fényforrásait lehet csoportosan is kezelni, amit sajnos nem tudtam kipróbálni, hiszen csak egy darabom volt. A Yeelight applikáció ugyanis képes összefogni több eszközt is, és azokat egyként kezelni. Így például helyiségenként összeszervezhetjük a lámpáinkat, és azokat egyszerre vezérelhetjük. Arra figyeljünk, hogy ha nem Kínában vagyunk, akkor a szingapúri szervert használjuk, különben nem fog működni.
Majdnem egy hétig próbálgattam a Yeelightot, és végig az volt a benyomásom, hogy milyen jópofa játék is ez. Nekem leginkább egy érdekes technológiai vívmánynak tűnik, nem pedig egy olyan dolognak, amit lakásban olyan nagyon sűrűn használunk. Sokkal inkább látom értelmét beletenni egy kültéri lámpába, mint beltéren használni, mert így távolról akkor is fel tudjuk kapcsolni, ha kint zord az idő. Sajnos csak beltéri verzió van, de egy megfelelő burával akár még működhet is a dolog. A másik felhasználási terület pedig az okos otthonokba való integrálás lehet.
Találtam azonban egy nagy hiányosságot, ami rendkívül bosszantó, ez pedig a ki- és bekapcsolás mechanizmusa. Tegyük fel, hogy kikapcsoljuk a lámpát a fali kapcsolóval, ahogy eddig is tettük. Ha ilyenkor próbáljuk meg párosítani az applikációval, akkor offline állapotba kerül az eszköz. Ha visszakapcsoljuk a fali kapcsolót, akkor is újra párosítanunk kell, ami eléggé illogikus, ráadásul kitörli az előzőleg felvett beállításokat is. Így fejben át kell állnunk arra, hogy már nem a falon kell a megoldást keresni, hanem a mobilunkon.
Összegzés
A Yeelight egy elképesztően érdekes vívmány, és rengeteg fantázia van benne. Mivel az okos otthonokhoz köthető megoldások egyre inkább terjednek, ezért ez a világítótest is ezt a trendi vonalat követi. Nekem azonban itthon még nincs meg a megfelelő környezetem ahhoz, hogy ideálisan bele tudjam illeszteni. Örülök, hogy kipróbálhattam egy ilyen terméket, és lehet, hogy pár év múlva már tele lesz vele a lakásom.
Ha az egyetlen, de idegesítő hibáját meg tudjuk neki bocsátani, akkor a 6.600 forintos ár egyáltalán nem túlzó. Ajánlom, hogy mindenki próbálja ki, mert nagyon érdekes tapasztalatokat szerezhetünk, viszonylag kis befektetés árán.