Kinyitottam a dobozt és a készüléket meglátva két szó jutott eszembe: nagy és masszív. A marcona telefonok reneszánszukat élik, és a Blackview előző modellje sem volt rossz választás. Meglátjuk, mit tud villantani az újabb, nettó 55.000 forintos, teljes vértbe öltöztetett modell.
Kicsomagolás
Fiatalabb koromban kisírtam a szüleimtől egy rambó kést, mert az volt a menő. Már akkor tombolt a túlélő felszerelés őrület, így a nyelében mindenféle, fontosnak tűnő használati tárgyat helyeztek el. Horgászdamil és horog, fenőkő, amivel a pengét lehetett élezni és tüzet is lehetett gyújtani. Gyufa, iránytű a nyél végén, fűrészfog a gallyak átvágásához. Mondanom sem kell, soha nem használtam egyiket sem, de tudtam a haverok előtt villogni vele.
A BV6000 nagyon rájátszik ugyanerre az életérzésre, hiszen sok esetben a design, és nem a funkció adja el a terméket. Keménynek akarunk látszani, de nem biztos, hogy azok is vagyunk. A csomagolás is pont ilyen, fehér alapon téglafalat imitáló mintázat és egy diszkrét kék típusjelölés a jobb alsó sarokban alkotja az összképet.
A dobozt kinyitva egy fekete telefont pillantunk meg, amelyet egy diszkrét selyemszalaggal emelhetünk ki. Ez nagyjából olyan, mintha a tömeggyilkos egy piros masnit kötne a baseball ütőjére, mert akkor az ütlegelés majd nem fáj annyira. A becsempészett identitászavar a töltőnél és a fülhallgatónál tovább folytatódik, ugyanis mindkettő gyöngyház fehér. Nehezen tudom elképzelni, ahogy egy mesterember bedugja a fekete, olajos kezével a fülébe az eszközt, egyszerűen nem illik a jelenet a Texas Ranger életérzésbe.
A telefon kinézete élőben nagyon üt, tényleg masszívnak érződik. Mindenhol robusztus, az összes nyílás zárt, körben gumiréteg védi, első kézbevétel után is érződik, hogy ezt durva használatra tervezték. Sehol nem recseg vagy ropog, van súlya, ami ebben a műfajban mindig jót jelent.
Tesztüzem
Próbáltam gondolatban azonosulni azzal az emberrel, aki ezt a telefont meg fogja venni. A munkakörömből adódóan szükség van a nagy ellenálló-képességű eszközökre, lehetnék mondjuk bányász, favágó, alpinista vagy autószerelő. Sok körülöttem a kosz és a ragadós folyadék vagy éppen olyan felületen kell dolgoznom, ahol minden gránitszikla keménységű.
A másik célcsoportot az olyan hobbit űzők jelentik, akik nehéz terepen, esetleg isten háta mögötti helyeken is akarnak boldogulni. Geocaching, komolyabb túrázás, vízi sport, hegymászás is szóba jöhet. De azt is el tudom képzelni, hogy valaki azért fogja megvenni, mert a terepjárós életvitelhez ez illik a legjobban.
A fenti tevékenységekhez nagyon sok támogatást ad a telefon, az első ilyen a kialakítás. Az alsó részen díszeleg egy IP-68 jelölés, amely a por és vízállóság szabványosított neve. A mechanikai behatásoktól sem kell félteni, az egész váz iszonyatosan merev és vastag, trehányságot, vagy rossz illesztést még nyomokban sem fedeztem fel. Körben pedig egy gumírozott réteg védi az éleket.
Ennek van egy hátulütője is: nagyon nehéz a kijelzőt védő műanyag lapot felhelyezni. Én jellemzően az idegesítő légbuborékokat egy hitelkártyával szoktam kimasszírozni a fólia alól, de ezt itt nem tudtam megtenni, mert elakad a keretben. Előnye viszont az, hogy letehetjük a telefont kijelzővel lefelé is, ugyanis az nem ér hozzá a felületekhez, a gumikáva szépen eltartja.
Az IP-68 védelem csak akkor biztosított, ha minden nyílást lezárunk. A csatlakozókat fedő gumielemeket csavarral húzhatjuk a helyükre, így viszont letakarjuk a töltéshez szükséges USB és a zenehallgatáshoz elengedhetetlen jack csatlakozót is. Mivel én a mindennapi használatot akartam tesztelni, ezért ezeket eltávolítottam, ezzel megszüntetve a fenti védelmet. Valószínűleg az sem járható út, hogy a zsebünkben hordjuk a telefonhoz adott szerszámokat és fel-le szerelgetjük a záróelemeket, vagyis a durva használat esetén a fentiekről le kell mondanunk.
Az unortodox funkciók tárháza rendkívül bőséges. Kedvencem a glove mód, amit aktiválva kesztyűben is nyomkodhatjuk a kijelzőt, igaz az érzékenység romlik. A telefonban van beépített iránytű, küldhetünk S.O.S. SMS-t, amely az üzenet mellett tartalmazza a GPS koordinátáinkat is. Van külön S.O.S. riasztó gomb a telefon oldalán, de ezt az itthon hatályos jogszabályok ismerete nélkül nem mertem megnyomni. A beépített elemlámpa elvillogja nekünk a „tititi tátátá tititi” morze kódot is. Van PTT funkció, amivel walkie-talkie-ként használhatjuk a készüléket, bár ezt nem volt alkalmam kipróbálni.
A telefonba épített hardvert imádtam. A 32 GB ROM, 3 GB RAM mellett egy 8 magos, MediaTek MT6755 Helio P10 processzort találhatunk, ami villámsebesen futtatja az alkalmazásokat. Több telefonnal is összemértem a környezetemben és például az ablaklapozás sebességében mindegyiket simán lenyomta. Feltelepítettem néhány játékot is, hogy megizzadjon a processzor és a GPU is, de az összes szaggatásmentesen futott. Az Antutu 46.300 pontot adott az összteljesítményre, ami egyáltalán nem rossz eredmény. Még a hardvergyilkos Mortal Kombat X is tökéletesen játszható volt, de ebben nagy szerepe van a kijelzőnek is.
Az ugyanis csak 1280*720 pixelt tartalmaz, ennyit kell kihajtania a Mali-T860 GPU-nak. Ezen a felbontáson ezt könnyedén megteszi, közben viszont enyhén melegszik. A fényerővel viszont nem tudtam kibékülni, márpedig ezt a telefont sok esetben verőfényes napsütésben fogják használni a tulajdonosok. Összemértem egy Xiaomi Redmi 3S Prime-mal és az bizony kenterbe verte az élességet és a fényerőt tekintve. Szerencsére ez kevésbé tükröződik, bár ehhez a hozzá adott fólia is jelentősen hozzájárult.
A kijelző 4,7 inches, Gorilla Glass 3-mal védett IPS LCD, 312 ppi képpontsűrűséggel, de a telefon a vastag káva miatt ennél nagyobb, 5,5 colos méret. Ez nekem már egy picit túl nagy is, például kényelmetlen vele leülni, mert folyamatosan feszítette a zsebemet. Lehet, hogy a hosentrogeres kezeslábasban vagy az öltönyzsebben jobban elfér, de a sima farmerhez túl nagy. Érdekesség, hogy nincsenek visszajelző ledek a telefonon, nekem nem hiányzott, de biztos lesz olyan, akinek fog.
A telefon hangja érdekes. Brutálisan hangos és egészen jól szól, de amikor kézbe fogtam, mindig takarta a hangszórót az ujjam. Megfordítottam, de úgy is. Azon is gondolkodtam, hogy ott vajon hogyan oldották meg az IP-68-as védelmet. Vízbe dobtam, hogy kiderüljön, mi történik:
Ami viszont teljesen használhatatlan volt, az a jack bemenet. Próbáltam 3 fülhallgatót is – Xiaomi Piston 3, Lenovo Vibe 1S és egy HTC füles –, kettő bele sem ment, a harmadik is csak félig, de az meg állandóan kicsúszott. Igen nagy élmény, amikor az ember zenét hallgat a buszon, majd egy rossz mozdulattal kihúzza a csatlakozót, majd visszadugja, és ez ismétlődik kétpercenként. A helyzetet kollégám Xears fülese mentette meg, de ez még mindig csak 25%-os siker.
Egy különleges szenzor is található a fülhallgató bemenet mellett, kis fémlapka formájában. A nyomásmérő szenzor használatához a Pressure Tracker nevű alkalmazást használtam. A Duna közelében tényleg magasabb értéket mutatott, mint a Gellért hegyen.
Nekem nagyon tetszett, hogy a két SIM kártya mellett a készülék micro SD kártyát is tud fogadni, 32 GB méretig. Az IP-68-as szabványhoz való ragaszkodás itt is tetten érhető, a hátlapot ugyanis le kell csavarozni, alatta pedig egy víz és porzáró szilikon betét takarja a sérülékeny foglalatokat.
Az akkumulátorral viszont maximálisan elégedett voltam, pedig kisebb, mint az elődmodellben. 4500 mAh 3 napra elég, még akkor is, ha néha erőforrás intenzív alkalmazásokat futtatunk. A töltő ráadásul gyorstöltő, 2 óra alatt telenyomja elektronokkal az áramforrást. Ezzel szemben a nem gyári, vastagabb fejű micro USB kábeleket nem lehet a portba beledugni, mert olyan mélyen ül a csatlakozó.
A multimédiás csatlakozás terén a telefon széles repertoárt vonultat fel. Van 4.1-es Bluetooth, b/g/n-es WiFi, Cat.6-os LTE kommunikáció minden hazai frekvencián. Budapesten a mobilnettel sehol nem volt gondom, mindenhol villámgyorsan működött. A telefon támogatja az NFC adatátvitelt is.
Ejtenék még néhány szót a Xender nevű alkalmazásról, ami WiFi képes eszközök közötti adatkommunikációt tesz lehetővé. A telefon egy WiFi hotspotot szimulál, a program pedig képes adatokat vagy éppen saját magát is mozgatni a csoportban lévő készülékek között.
Kamerából kettőt is kapunk, egy 13 MP felbontású, f/2.0 apertúrájú egységet a hátlapra és egy 5 megapixeleset előre. A képek viszonylag jók, pedig az indusztriál telefonok fő előnye jellemzően nem ez szokott lenni. Elég sok mindent lehet korrigálni szoftveresen, ISO értéket, expozíciót, fehéregyensúlyt, de ez aligha lesz fontos szempont a leendő tulajdonosoknak. A videókat 1080p 30 FPS felbontással képes felvenni, de ez ma már szinte kötelező.
Összegzés
Ez a telefon a napelemes bányászcsille esete. Nem tetszett a kijelző gyenge fényereje, a bemeneti csatlakozók nehezen használhatósága, a gyári füles, a helyenként tetten érhető logikátlan kialakítás és a tudat, hogy a munkám és a mindennapjaim során nem erre van szükségem.
Ezzel szemben nagyon szerettem a sok memóriát és az erős processzort, az igényes anyagokat, a gyorsan futó alkalmazásokat, a jó kamerát, a két SIM kártya hely melletti micro SD kártyát és a rendkívül hangos hangszórót. Ezek mellé bónuszként megkapjuk az olyan különlegességeket, mint a GPS pozíció elküldése, S.O.S. zseblámpa funkció, légnyomásmérés, NFC, vagy az iránytű.
Abban biztos vagyok, hogy a BV6000 a benne rejlő erős hardver és a precíz kivitelezés miatt megér nettó 55.000 forintot. A kérdés az, hogy bele tudjuk-e illeszteni abba a képbe, amit magunkról kialakítottunk. Amennyiben igen, akkor bátran ajánlható mindenkinek.