A Xiaomi első okosórájával egy igazán kedves edzőt talált ki a sportolók számára: csuklóbizsergetéssel ébreszt, mindenféle fényviszonyok között is látható rajta az idő, rád szól, ha a napi mozgásadagodat nem teljesítetted, és még a pulzusodra is figyel. Hagyd a kondibérletet, az Amazfit az okosórákhoz képest egészen olcsón, 122 dollárért lesz hűséges segítséged az edzéseken.
Akik rendszeresen futnak, tudják milyen hasznos tud lenni egy kütyü, ami segít az edzésben. És azt is tudják, milyen nehéz megtalálni a tökéletes kiegészítőt. A telefon&futóapp-kombó tökéletes a célra, a vállra erősíthető pántok pedig nagyban megkönnyítik a kezelését, de mégsem az igazi. Ha ugyanis meg akarod lesni az adatokat, vagy csak zenét váltanál, nagyjából rángógörcsös őrültként tudod ezt csak megtenni, ahogyan kifulladva futás közben (mert megállni azért ugye nem szabad) a válladba próbálod bepötyögni a feloldó kódodat, miközben nagy valószínűséggel orra esel az előtted futóban/kiskutyában/nagyobb kőben, de minimum jócskán kibillensz a koncentrálásból.
Írom ezt azért, mert „mobilappos” futóként nekem az Amazfit volt az Első a fitnesszkarórák közül, ennek megfelelően lelkesen csodálkoztam rá, hogy mennyire magától értetődő ötlet egy karórába egy kis személyi edzőt telepíteni.
Csomagolás
Edzéseim megkönnyítője egy csinos kis átlátszó dobozban érkezett, szinte könyörgött a műanyag mögül, hogy a csuklómra csatoljam. A dobozban járt hozzá egy USB-s töltőkábel és egy töltődokk, amibe belecuppantva egy óra alatt 100%-osra tölthetjük az óránkat. Mellékelve volt egy kínai használati utasítás is, amit kínai nyelvtudás híján gyorsan vissza is csúsztattam a dobozba. Az Amazefit üzemideje elég kedvező, nem ez az óra fog megakadályozni abban, hogy akár 5 maratont lefussunk egymás után. Állandóan bekapcsolt GPS-szel is 36 órát bír, ha pedig keveset használjuk, akkor nagyjából 10-11 napig működik.
Az Amazfithez gyárilag piros szilikonpánt jár, ami mondjuk az edzőteremben még sportos külsőt is kölcsönöz neki, az utcán hordva viszont kicsit gagyinak hathat. Persze, az Amazfit elsődlegesen sportoláshoz készült, kialakításában főleg az játszott szerepet, hogy strapabíró legyen, stabilan maradjon az edzés közben, valamint az izzadást is bírja, így nem is lehetne elvárni, hogy az Operaházban is jól mutasson. Ennek lehetőségét ügyesen meghagyták, hiszen nagyjából 1 másodperces művelet lecserélni a szíjat két csodás kis kapocs segítségével. Innentől bármilyen 22 mm-es óraszíjjal fel lehet turbózni az egyébként elegáns fekete óratestet.
Tesztüzem
A kijelző meglehetősen nagy, 1,34 hüvelykes, ezt például a saját csuklómra kicsit nagynak éreztem, ám valószínűleg ha kisebb felületen kéne pötyögni rajta, akkor nehezebben lenne használható. Kezelése könnyű, az érintőképernyős kijelző igencsak okosan van kitalálva. A képernyő feloldásához ugyan meg kell nyomnunk az órán található egyetlen gombot, ám pont kézre áll, kényelmesen fel lehet oldani a készüléket. Feloldás után már kihagyhatjuk a Home-gombot a kezelésből, elsősorban jobbra és balra húzásokkal tudunk navigálni a menüben. Az így megjelenő opciók is elég nagy betűkkel vannak kiírva – ez főleg azért fontos, mert futás közben minél egyszerűbben célszerű használni a készüléket, sok pici gomb és felirat nagyon megnehezítené sport közben az életünket.
Az Amazfit érzi, ha nézed. Elsőre kicsit ijesztő volt, hogy amint ránéztem világítani kezdett, mintha figyelne. Aztán utánakerestem, és kiderült: mozgásérzékelő van benne, amely érzékeli, ha megdöntöd a kezedet. Különösen hasznos funkció ez sötétben, az oldalán található gomb keresése helyett egyetlen mozdulattal elérheted a megvilágosodást. Az óra fényes, fekete, tükörsima felszíne első pillantásra azt juttatta eszembe, hogy vajon milyen extrém nindzsapózok kellenek majd ahhoz, hogy tűző napsütésben leolvassam róla futás közben az időmet, de a készítők mindenre gondoltak. A számlap kialakításának köszönhetően bármilyen szaharai napsütésben is könnyen leolvasható minden szögből az idő. Alapesetben nem világít, mégis látszik az idő mindenféle fényviszony között is.
A készülék beüzemeléséhez előbb le kell tölteni az Amazfit alkalmazást, iOS-re és Androidra egyaránt elérhető. Itt egy gyors regisztráció után egy QR-kód és némi Bluetooth-kapcsolat után hamar egymásra is talál a telefon és az óra. Ezen a felületen lehet szinkronizálni a két készüléket, beállítani az értesítéseket, és nem utolsó sorban megváltoztatni az óra kijelzőjét – a profi maratoni stopperórától a naplementén át a cuki rókás számlapig van mindenféle változat. Az appon belül ajánlottak egy másik alkalmazást, mégpedig a MiFitet, amelyen keresztül láthatjuk minden adatunkat és eredményünket. Ezen belül már csak meg kell találni a Bluetooth segítségével az óránkat, és máris indulhat az edzés. A My Fites profilunkba azonnal feltölti minden edzéseink összes fontosabb adatát, de alvásfigyelő is található rajta. Mindent, amit az óránk megmér, ide kerül fel azonnal, így állandó áttekintésünk lehet életünkről.
Ennek a fontos információnak a megszerzése az órára hárul. Nagyjából minden megtalálható rajta, amit egy valamirevaló fitnesz-segédnek tudnia kell. 4 gigabájtos tárhelyének köszönhetően a zenéid is jó helyen vannak, amelyet Bluetooth-on keresztül érhetsz el. Futás esetén méri az időt, a sebességet, a kilométert, a pulzusszámot, az emelkedőket, de a túrázók számára is hasznos a tengerszint feletti magasság mérése miatt. Nekik különösen fontos lehet a beépített iránytű a kínos eltévedések esetén. Emellett külön kis szívmonitorként funkcionál, a csuklónkon keresztül ugyanis folyamatosan méri az aktuális pulzusszámunkat. Ébresztő funkciója pedig a lehető legkedvesebben ébreszt: megbizsergeti a csuklódat.
Mint minden valamirevaló okosóra, az Amazfit sem hagyja, hogy egy kis futás miatt kiessél a virtuális közösségi életedből. Rezgéssel adja a tudtodra a Facebook-üzeneteidet és értesítéseidet, telefonhívás esetén pedig szintén diszkrét berregéssel hívja fel a figyelmedet, hogy valaki beszélni szeretne veled. Ez egyébként akkor is hasznodra válik, ha éppen nem futsz, de le van némítva a telefonod. Fizetni is tudsz vele, illetve tudnál, ha épp az AliPay-t használnád. QR-kódos leolvasással nyilván azokra is gondoltak, akik mondjuk pénztárca nélkül indulnak neki edzeni, de közben azért bedobnának egy csiamagos banánturmixot.
Ami nagy hátránya a készüléknek, hogy egyelőre csak kínaiul tud. A hozzá tartozó applikációkban van angol menü, az óra azonban többször is zavarba hoz. A kínai írásjelek útvesztőjében némi segítséget nyújtanak a piktogramok, ezek nyomán nagyjából el lehet navigálni. Nem árt azonban még futás előtt átpörgetni a menüt, és nagyjából képben lenni, melyik ikon mit jelent, mert futás közben egy gyors rápillantás során nem segítenek a kínai jelek.
Összességében egy praktikus és könnyen kezelhető asszisztens a futáshoz. A szilikonszíj pontosan a helyén marad, nem dörzsöli és irritálja a csuklót 30 perc intenzív mozgás után sem. Esőben sajnos még nem volt lehetőségem tesztelni, ám ha hihetünk a gyártónak, esőálló a kis szerkezet. Ami számomra a legfontosabb szempont volt, hogy gyorsan és egyszerűen lehet kezelni edzés közben is, nem kell százszázalékos figyelmet fordítani rá, anélkül is pontosan azt csinálja pár érintés után, amit kérünk tőle. Összehasonlítva az általam használt vállra szerelhető telefonos segítséggel ez sokkal egyszerűbb és praktikusabb, ráadásul nem vonja el a figyelmemet az esetleges bosszankodás amiatt, mert vállamat markolászva véletlenül félrenyomtam valamit a telefonon.
Konklúzsön
A Xiaomi egy igen hasznos kis segédedzőt talált ki, amelynek leginkább a futók látják majd nagy hasznát. Olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek bagatellnek tűnhetnek, mégis létfontosságúak abból a szempontból, hogy futás közben könnyen és zökkenőmentesen tudjon asszisztálni az edzéshez. A kínai nyelvű menü ugyan hagy kivetnivalót maga mögött, ám ennek ellenére is könnyedén használható. 122 dollárt (nagyjából 34 ezer forintot) bőven megér az, hogy egy ilyen igazán segítőkész asszisztenst kapjunk az edzéseinkhez.