Kicsit kétoldalú dolog ez a Xiaomi Redmi 3 Pro. Kint $180 az ára, azaz kábé 51.000 forint. Mondhatnám azt is, hogy nincs mit mondanom róla, vegyétek meg, de azt is mondhatom, hogy holnap reggelig tudok róla beszélni. Az első Xiaomi készülék mély nyomot hagyott bennem.
A rendelés körülményeire most nem fecsérlem a szót, egyszerűen csak ki akartam próbálni végre egy Xiaomi telefont is. Még sosem volt sajátom, de nemrég láttam a Mi5-öt, és azóta dolgozott bennem a kíváncsiság. A kettő ugyan nem egy kategória, de ugyanaz a gyártóóriás készíti mindkettőt, szóval úgy voltam vele, hogy ez sem lehet rossz.
Bontogatás
A picike doboz kulturált, de nem villant semmi komolyat, néhány kínai felirat, kép a telefonról, ilyesmi. Kinyitva legfelül egy tálcán meztelenül hever a telefon, ami mondjuk szúrja a szemem, de nincs rajta egy karc sem. Alatta egy vékony borítékszerűségben némi papír, meg egy SIM tálca nyitótű, ezek alatt pedig egy 2 amperes töltőadapter EU átalakítóval, meg egy saját kábel hozzá.
A készülék nem egy kifejezetten mutatós, hódító darab, de csupa pozitívum sorolható el róla kapásból, ha ránéz az ember. Az 5 hüvelykes, HD felbontású (294PPI), IPS paneles kijelző például sokaknak elsődleges vásárlási szempont lehet, ahogyan a matt, fém hátlap is, csak az elválasztásoknál műanyag a készülék teteje és alja. Felfedezhetjük rajta a microUSB csatlakozón kívül a 3.5mm-es jack portot, egy mikrofont a tetején, mellette egy infra LED-et, jobb oldalt a hangerőszabályozó és bekapcsoló gombokat, bal oldalt a SIM tálcát, a hátlapon pedig az ujjlenyomatolvasót.
Az 5MPx-es előlapi kamera ezúttal nem kapott külön villanót, és a hátlapon is csak egy szimpla, egytónusú villanó segíti a 13MPx-es, f2.0-s szenzort. A hardver erősebb a sima verziónál némiképp, a 64 bites, 8 magos, 4*1.5GHz + 4*1.2GHz felosztású Snapdragon 616 mellé 3GB RAM-ot, és 32GB-os tárolót kapott, illetve a sima verzióban nincs ujjlenyomatolvasó sem.
A SIM tálca ezúttal is a szokásos alapot szolgáltatja: egy micro- és egy nanoSIM, vagy egy microSIM és egy microSD kártya, amely maximum 128GB-os lehet. A két SIM dual standby üzemmódban működik, azaz hívás közben a másik kártya leugrik a hálózatról. A Xiaomi termékek jellegzetessége, hogy nem veszik a Band20-at, így Vodafone-os kártya esetében hiába képesek 4G sebességre, itthon csak 3G hálózatot fog látni, de talán azért ezzel is megoldható a netezés. Ez sem veszi az itthoni Vodafone 4G-t, de hát mégsem torrentezni akarok mobilnetről. A wifi chip 802.11 b/g/n-es, de sajnos nem látja az 5GHz-es hálózatokat.
A napi tevékenységekhez egy 4000 mAh-s akksi (nem tudom, hogy a képen miért van 4100) szolgáltat elegendő szuflát, illetve a remekül optimalizált, Android 5.1-re épülő MIUI ROM segít gazdálkodni az energiával. A GPS sem kutya: látja a GPS, GLONASS és BDS műholdakat is, illetve támogatja az AGPS helymeghatározást is. Bluetooth-ból szerencsére 4.1 jutott neki.
Az alapok tehát eléggé megvannak, a kérdés az, hogy a termék hozza-e ilyen áron a gyártótól megszokott minőséget.
Tesztüzem
Az első, amit felfedeztem, hogy nagyon kompakt. A sok 5.5"-os okostelefon után kicsinek érzem az 5.0"-t, illetve a fém ház ívei is hozzásegítenek a tenyérbe simuláshoz. Vékonyságban egészen biztosan nem lesz bajnok, de ezzel a dizájnnal tutira megnyeri a kompakt, kényelmes, zsebben könnyen hordható telefonra vágyók tetszését. Ez nem az a batár cucc, amit zsebben hordva nem bírsz lépcsőzni, mert kettétörik keresztben a combodon. Szépen belecsúszik és ott fityeg a zsebem mélyén valahol, anélkül, hogy egy pillanatig is zavarna, ez nagy előnye az mai átlaggal szemben. Az összeszerelési minőség természetesen hibátlan, recsegésre esély sincsen, nagyon stabil szerkezet.
Bekapcsoláskor teljesen egyedi rendszer fogadott, bár nyomokban még felfedezhetőek az Android alapvető sajátosságai. Az én verzióm csak angolul tud, a két kínai nyelv mellett, illetve lévén, hogy ez nem is international verzió, alapjáraton nincsenek rá telepítve a Google applikációk, de ezt egy szempillantás alatt meg lehet oldani, ha valaki szintén arra vetemedne, hogy belpiacos gépet vesz, nem nemzetközit.
A képernyő érintésérzékenysége meglepően jó, imádom ezt, amikor csak rá kell legyinteni a kijelzőre, és már teszi is a dolgát. A fényerő abszolút rendben van mindkét irányban, bár az automata szabályozás nagyon magasan hagyja full sötétben is, így kicsit retinaégetős. A kép egyébként éles, kár sopánkodni a HD felbontás miatt. A színek szépek, a színhőmérséklet állítható, és a betekintési szögek is nagyon korrektek. A rendszer sebessége kiváló, bár ezt talán mondanom sem kell. A hardver látványosan teszi a dolgát, minden pöccre indul, még bekapcsolt rendszeranimációkkal is, pedig szólt, hogy megzuhanhat tőlük a készülék, ha bekapcsolom őket. Antutu pontszámokon (34.420) megint nem látszik a nyers erő, bár ez engem megint nem érdekel, amíg ilyen király az általános használat.
A GPU egy Adreno 405, ami korántsem a legek legje, de középkategóriás játékokat lazán el fog vinni, viszont a legmodernebb 3D állatságokkal nem biztos, hogy megbirkózik már. 32GB-os tárolóval érkezik, ami nekem már alapvetően elég, de aki kevésnek találja, beledobhat memóriakártyán további 128GB-ot.
Bár 4G hálózatokat tényleg nem vesz a készülék, nagyon szépen elboldogul a 3G-vel, még ott is tök jó a mobilnet, ahol más készülékek már meghalnak, vagy némelyik akár a teljes hálózatot ledobta. A bluetooth párosítás villámgyors volt egy hordozható hangszóróval, a wifi jelerősség pedig megfelelő. Nem gyenge, de a látványosan erőstől is messze van. Az infra bármilyen távirányítós programmal tök jól működik, Samsung TV-n próbáltam. A GPS az eddig leggyorsabb, amit láttam. Szabadtéren általában 1, maximum 2 másodperc, amíg pontos pozíciót talál, elképesztően gyors. Ennek tetejébe még mágneses szenzort is kapott, tehát ha random helyen tájékozódni kell, még könnyebben fog menni annak segítségével.
Furcsa problémája, amit nem is értek, hogy néha nem szinkronizál mindent. Van, hogy megfeledkezik a Messenger üzenetekről, miközben lehúzza a Skype értesítéseket, jönnek az e-mail-ek, satöbbi.
Az ujjlenyomatolvasót pillanatok alatt be lehet kalibrálni, és legnagyobb meglepetésemre úgy találták ki, hogy rögtön beolvassa az ujjak széleit is, azaz ha kicsit ferdébben teszi oda az ember, akkor is tutira fel fog oldani, nem úgy, mint az eddigiek. Ez apróság, de nagyon hasznosnak találom, és rettentően jól jön a hétköznapokban. A feloldás egyébként összesen kb. 1 másodpercig tart, kicsivel lassabb, mint az Ulefone Vienna volt, de eddig még egyszer sem hibázott. Ritkán meghülyül kicsit, és akármit csinálok, akkor sem olvassa be az ujjam, csak kódos feloldás működik. A képernyő alatt elhelyezkedő érintőgombok világítást sajnos nem kaptak, ez hiányzik is nekem, viszont a home gomb alatt van egy RGB értesítési LED, ami lassan pulzáló fényekkel szól, ha történik valami. A beállításokban sokféle szín közül lehet kiválasztani, hogy az egyes értesítésekre milyen színt adjon, ez szintén egy jó pont a részemről.
A képre kattintva a hátlapi kamera fotógalériája nyílik meg teljes méretű képekkel!
Meg kell hagyni, hogy a hátlapi kamera meglepően jó képeket készít. Bár lehetne részletgazdagabb, nagyon meglepett, amikor láttam, hogy mossa a hátteret, azaz a képeknek van egy jól kivehető mélységélessége közeli fókuszok esetén. Ilyesmivel eddig még nem találkoztam, ez nagyon bejött. Az autofókusz nappali fények mellett valóban olyan gyors, hogy nem lehet észrevenni, amikor fókuszál. Megnyitom a kamera appot, és amint odafordítom a célterületre a kamerát, már ott is van a fókusz, és lövi a képet. Ami még hatalmas különbség volt egy iPhone 6S-hez képest, az a brutális fénykülönbség. Az iPhone ehhez képest olyan sötét képet mutatott a képernyőjén egy közepesen megvilágított szobában nappal, hogy alig lehetett látni, mi van rajta, ez pedig az f2.0-s rekeszértékével egy tökéletesen világos képet adott már a fotózás előtt. Az előlapi kamera sajnos nem teljesít ilyen jól, ugyanis rettentően zajos fotókat lő, ha nem tiszta nappali fények mellett fotózunk, így a szórakozóhelyeken, beltéren készült szelfik nem biztos, hogy a legszebbek lesznek, ha szakavatott szemmel nézik őket.
A rendszer egyébként rettentően át lett szabva. Sajnos nem minden pozitív, de igen kevés olyan dolog van, ami engem zavart a kábé kétnaponta frissített MIUI-ban. Ahogyan a screenshotokból is látszik, a legapróbb kis hülyeséget is be lehet állítani a rendszerben, hogy mi hogy legyen. Készítettem is itt egy listát a különböző érdekességekről a teljesség igénye nélkül:
- a fentről lehúzható gyorsmenü teljes mértékben átrendezhető
- a hálózati kapcsolatok sebességét ki tudja mutatni a rendszer az értesítési sávon
- rengeteg gyári téma, háttérkép, betűtípus, stb. elérhető, hogy ne legyen unalmas a készülék
- bekapcsolható egy úgynevezett olvasó-mód, amikor a szemnek kellemesebb, pihentetőbb színeket ad a képernyő, huzamosabb olvasáshoz
- részletesen testreszabhatóak a színek, színhőmérsékletek, és a kontraszt
- fülhallgató használatához beállíthatóak a gombok, a tlefon külön kezeli az összes saját gyártmányú fülhallgatóját, illetve vannak általános profilok is a tökéletesebb hangzás érdekében
- a feloldóképernyőre kiírható a tulajdonos néhány infója, ha elveszne
- az ujjlenyomatolvasó a teljes ujjpárnát beolvassa
- Do Not Disturb mód
- Lite mód (egyszerűsített rendszer és menük)
- Child mód (letiltható, és korlátozható funkciók)
- teljes telefon titkosíthatóság, minden adatot beleértve
- egykezes mód 3.5, illetve 4 collra
- akksiprofilok és ezek időzíthetősége, töltöttségkijelzés testreszabható
- rendszeranimációk ki- és bekapcsolhatóak
- automatikus helyi visszaállítási pont készítése
- Mi Mover
- kismillió biztonsági figyelmeztetés, és adatvédelmi beállítás
A képre kattintva galéria nyílik!
Szóval van azért mihez nyúlni, a legkevésbé sem unalmas a rendszer, és szerencsére sokáig élvezhetjük is a társaságát egy töltéssel, ugyanis a 4000 mAh-s akksi ez egyszer tényleg 4000. És ezzel most nem arra célzok, hogy más kínai telefonoknál nem annyi szokott lenni, amennyit kiírnak, hanem arra, hogy a rendszer optimalizálva van, és nagyon sokáig bírja egy teletöltött akksival. 6 óra kijelzőidő folyamatos hálózati kapcsolat/wifi, ujjlenyomatolvasás, automata fényerő mellett sima liba. És a 6 óra úgy jön ki, hogy nem folyamatosan annyit nyúzva lehet ezt kihozni belőle, hanem úgy, hogy éjszakára ott hagyom magára, aztán következő éjszaka megint, és 3 nap alatt kapok ennyit. Ha folyamatosan tudnám egy huzamban nyúzni, 8-9 óra is kijönne szerintem, egyáltalán nem tartom elképzelhetetlennek.
A hátlapi hangszóró baromi hangos. Nem torzít, de basszusnak nem sok nyoma van természetesen, így szokás szerint nem egy hatalmas élmény róla zenét hallgatni. De hát erre vannak a remek BT hangszórók. Random KZ Audio fülhallgatóval próbáltam, rettentően jól szól. Az eddigi legjobb összhangzású telefonom. Igazi élmény a hangszínszabályzót csesztetni, le a kalappal a Xiaomi előtt. Bőséges basszus, ha arra vágysz, tiszta magasak, erőteljes közepek.
Konklúzsön
Adott tehát egy készülék nettó 51.000 forintért, amiből mire ideér, lesz kábé 67-70 ezer forint, de cserébe combos hardvere van, nagyon egyedi, fém házas, rettentően egyben van, remek kamerákkal rendelkezik, iszonyat gyors a GPS, egy élmény használni, kompakt, kifejezetten sokáig bírja akksival, halálpontos ujjlenyomatolvasóval is rendelkezik, RGB értesítési LED-et és infrát kapott és még számtalan apróság szól mellette.
Ezzel szemben kicsit elvesznek a részletek a lőtt képeken, nincs háttérvilágítása az érintőgomboknak, sötétben nagyon magas az automatikus fényerő, és itthon nem elérhetőek a 4G hálózatok.
Hogy ez ebben a formában egy remek telefon-e, az nem is kérdés, instant kedvenccé vált számomra. Az viszont már más kérdés, hogy megéri-e a 70.000 forintot. Itthon nem biztos, hogy kifejezetten sok vetélytársa akadna, viszont Kínában már más a helyzet, de akárhogyan is, a Xiaomi (kiejtése egyébként durva közelítéssel "saomi"), mint márka, már önmagában egy hatalmas biztonsági tényező, szépen mondva egy ígéret a megbízható működésre, így mindenképpen érdemes lecsekkolni a készüléket, ha vásárlásra készültök.
Ne legyé' má' sóher, tesókám, dobj egy lájkot!
Uff.