Ritkán szokott rossz tapasztalatom lenni a kínai cuccokkal kapcsolatban, mert az évek során eléggé megedződött a szemem, hogy messziről kiszúrjam, hogy mi kell nekem. Persze egy telefon, táblagép, vagy más, hasonló termékek esetében (főleg, ha márkátlanok) néha kábé esélytelen, de azért az egyszerűbb kütyüknél jó eséllyel meg lehet sejteni, hogy érdemes-e megrendelni. Hát, most az egyszer én is tévedtem.

És milyen jogosan! Még csak négy lábam sincs, így aztán tök könnyen megbotolhatok. Fellelkesülve a Blitzwolf szemüvegével szerzett tapasztalataimon, gondoltam, hogy körbenézek a piacon, hogy milyen VR szemcsik vannak még. Ez a DeePoon valamiért már régebb óta szúrja a szemem. Tényleg nem tudnám megmondani, hogy miért, csak tetszik a neve, valamiért az volt a benyomásom, hogy ez egy jó választás lehet kábé 10.500 forintért. Szóval fogtam, azt megvettem. Úgyis kezd beindulni a VR ipar, ahogy elnézem. Legalább ebben nem tévedtem.

Bontogatás

Tetszik, hogy nem vitték túlzásba a dizájnolást a doboz körül, csak még jobban elszidnám az alábbi sorokban őket. Egyszerű, puritán karton, így kevésbé érzem magam a bolygónk pusztításában aktívan részt vevő egyénnek. Persze, majd ha végre világuralomra jutok a blogom segítségével, akkor majd megoldok minden ezzel kapcsolatos problémát. Hatalmas nagy király leszek.

Ja, szóval a doboz eléggé kis egyszerűke, de én ezt mindig örömmel veszem, mert ilyenkor leírhatom, hogy milyen környezetbarát vagyok, ezzel lényegesen jobb színben tüntetve fel magam az olvasók előtt. Az ilyenek miatt nem értem, hogy miért vert el mindig a számítógép normál nehézségi szinten, egy ellenféllel is Heroes III-ban.

A belül lapuló műanyag tálcán sincs túl sok minden. Egy papír, amit szokűs szerint meg sem néztem, néhány pánt egy zacskóban, meg a szemcsi. Kicsit szórakoztam a pántokkal, mire sikerült úgy felrakni, hogy kényelmes is legyen, de ha az ember megnézni először, hogy mit kéne csinálnia, vagy használja az erre a célra nyomtatott használati útmutatót, akkor 15 helyett mondjuk elég 2-3 perc is. Ennyi eszem van.

Képek

Tesztüzem

Az alapvető különbség ez, meg a Blitzwolf cucca között az, hogy itt a szemek távolságát (mármint a két lencse távolságát) külön-külön lehet állítani. Az nekem ugyan nem jön át, hogy miért lehet ezt így csinálni, ha egyszer nem olyan torz az átlag ember feje, hogy az egyik szeme randomra félrenőtt. Tiszta sor, az emberi fej nem szimmetrikus. Na de azért ilyen durva különbségek nincsenek. Lehet, hogy most éppen valami bődületes baromságot írok, és adja magát, hogy miért van ez így, és ha így volna, akkor kérem kommentben a megfejtést. Nemsokára bontok egy sört a megfejtő egészségére, ez a jutalom.

Összeszereltem tehát, aztán beröffentettem a jó, öreg guglis Cardboard alkalmazást, ami a legutóbbi VR szemcsis cikk óta milliószor frissült már. Amikor beleraktam a telefont a szemcsibe, tökéletes sötétség borult a képernyő köré. Annak ellenére, hogy a telefon csak egy erős lapkával van odaszorítva a gumis körítéshez, baromi jól tart, és tökéletesen kizárja a fényt. Ez igazán jó megoldás. Megspóroltak egy kis tömeget, egy rakás műanyagot, dizájnos is maradt, és tökéletesen funkcionális. Mesteri elgondolás.

Felcsaptam a fejemre, és már éppen kezdődött volna a kellemesen anyázós rész, ami a párnázását illeti, amikor megzavart valami. Igazán puha, finoman szőrös anyaggal van borítva az egész körben, ahol feltámaszkodik a fejemre, és nagyon kényelmes. Megkockáztatom, hogy még jobb, mint a Blitzwolfé, noha arra sem panaszkodtam már. Azonban a kép olyan kegyetlenül homályos volt, hogy akármilyen kancsal idióta tekintetével bámultam bele a szemüvegbe, nem tudtam fókuszálni  képre. Elkezdtem hát tekerni a fókusztávot állító alkalmatosságot a tetején, és csattanásig mínuszba kellett tekernem, hogy kellemesen élesek legyenek a textúrák. Innentől jött az a gond, amivel viszont nem sikerült megküzdenem. A kép szélei összevissza homályosak voltak. Az lencsék egyáltalán nem kerek formájúak, oldalirányba is, meg lefelé is torzítanak, de nem foglalkoztam vele, bíztam benne, hogy engem ez nem fog zavarni. Elkezdtem tehát a telefont minél jobban középre igazítani, aztán ennek megfelelően a lencsék egymástól való távolságával játszottam. Ránéztem a képernyőn egy feliratra, nagyjából igyekeztem középre helyezni, majd csak egy szememmel bámulva igyekeztem oda tekerni a lencsét, hogy a kép jobb, és bal széle is éles legyen.

Hiábavaló időtöltés volt, mert kiderült, hogy nem bámulok beléjük elég közelről ahhoz, hogy megfelelően nagy éles tartományt lássak, és ez zavar. Szórakoztam még egy darabig a lencsékkel, de hamar rá kellett jönnöm, hogy ahogy áll a fejemen, úgy akármit is csinálok, a kép széle mindig homályos lesz a lencsék torzítása miatt. Tudnám úgy tartani a fejemen, hogy nagyjából oké legyen mindenhol, de egyszerűen nem úgy áll. A pánt tartja a fejhez, és sem a formája, sem a pántok nem teszik lehetővé, hogy úgy álljon, ahogyan jó lenne. Ezzel is küzdöttem egy darabig, de amint javult a kép, rögtön nyomni kezdte az orrnyergem, és rettentően kényelmetlenné vált.

Imádtam ezt a képet, ritka jó szüleménye a kínai marketingnek. El bírom képzelni, ahogy egy alkalmazott büszkén mutogatja a főnökének, hogy eztfigyu, ilyen király marketinganyagot nyomattam a héten!

Konklúzsön

Nem teljesen tiszta számomra az elgondolás. Miért csinálták ilyenre? Van, akinek ez jó? Arra célzok, hogy vajon van olyan fejforma, hogy ez teljesen jól álljon, és jól beállítható is legyen? Mert viccnek ez azért erős. 10 és fél ezresbe kerül, szemben a Blitzwolf kábé 8000-es árával, és mégis lényegesen rosszabb. Hozzáteszem, semmi mással nincsen baj, még a legapróbb szempontjaimnak is megfelel, de a legfontosabb részét rontották el. Nem lehet élvezettel használni. Ilyen módon nem tiszta nekem ez az egész, sajnos nem tudom ajánlani megvásárlásra. Viszont van még róla egy rakás kép ITT, amit nem illesztettem már be. A linken elérhető helyről vásároltam is egyébként, ha érdekel valakit.

Uff.