Xiaomi Mi Pad 2 64 GB tablet teszt - Előre az élvonalba

2017.02.26. 08:00

Jackal_

201512011855133575.jpgA Xiaomi Mi Pad 2 nagyobb háttértárral rendelkező modellje járt nálam. A teszt pikantériája, hogy én is rendelkeztem már a típussal, igaz a 16 GB-os verzióval. Így alakult tartós tesztté a próbálgatás, amit már sok olvasó hiányolt. Lássuk, mit tud a nettó 73.800 forintba kerülő modell a kisebb variánssal is összehasonlítva.

 

Kicsomagolás

A Xiaomi nem vitte túlzásba a doboz kinézetét, kinyitás után ugyanis rögtön feltűnik, hogy meglehetősen takarékosan töltötték ki a csomagolást. Fehér alapon láthatjuk a tablet képét és néhány kínai írásjelet, na meg a kötelező raktározáshoz szükséges azonosítókat. Fent fekszik a termék egy fóliával borítva, alatta a töltő és egy Type-C USB kábel, illetve a formapapír alatt egy kis füzet, ami kizárólag kínaiul taglalja a Mi Pad 2 nagyszerűségét. Ilyenkor azért megkérdezném, hogy vajon milyen indíttatásból hagyták ki az angol nyelvet, mint ahogy az is érthetetlen, hogy miért nem adtak egy EU átalakítót a töltőhöz.

Az előbbi kötekedésem azonban lényegtelenné válik, amikor megpillantjuk, milyen minőséget képvisel a tablet. A kinézete és az anyaghasználata kifogástalan, nem ropog, nem hajlik, a fém tokozás tapintása kellemes, de ezt már megszokhattuk a Xiaomi kapcsán. Ugyanez igaz a kijelzőre is, remekül illeszkedik a házba, sem sorja, sem illesztési pontatlanság nem látszik, a kidolgozás szintje az Apple és a Samsung sokkal drágább termékeit idézi. Ez persze nem újdonság, a komolyabban vehető kínai gyártók – a Xiaomi, a Huawei vagy például a Lenovo – már tudnak ugyanolyan minőségben gyártani, mint a piacvezető cégek.

p1020052.JPG

 

Tesztüzem

Az első dolgom, hogy bemutatom nektek a különböző modelleket, mert van köztük némi eltérés. A legolcsóbb verzió a Xiaomi Mi Pad 2 16 GB ROM-mal és Androiddal. Ugyanebből van egy 64 GB-os variáns is, ez a mai teszt alanya. Mivel ezeket a tableteket nem ARM, hanem Intel Atom processzorokkal szerelik, ezért egy Windowsos variánst is kiadtak, amely a nagyobb háttértárral rendelkező darabon kényelmesen elfér.

2_2.jpg

Ahogy már említettem, a kivitelezési minőség vetekszik a nagyobb gyártókéval, ezért jellemzően nem itt, hanem a szoftveres oldalon szoktak elvérezni a konkurensek. A tableten ráadásul nem is a hagyományos Android, hanem a Xiaomi által fejlesztett, elvileg javított, MIUI 8.0 kezelőfelülettel ellátott verzió fut. A gyártó szerint az optimalizálás sebességben is megmutatkozik. Az kétségtelen, hogy sem akadást, sem gondolkodást nem tapasztaltam az operációs rendszer működésében, minden alkalmazás gyorsan elindul, addig, amíg valamilyen erőforrás-igényesebb játékot el nem indítunk, vagy nem futnak a háttérben bezáratlan programok.

3_2.jpg

A MIUI annyiban különbözik a gyári rendszertől, hogy egyrészt más – szerintem szebb – a kinézete és átláthatóbb a kezelőfelülete, illetve egyéb szolgáltatásokat találhatunk benne, beépítve a szoftveres „bőrbe”. Ilyen például a gesztusvezérléses képernyőkép mentés, amivel már nem csak a kijelzőn látottakat, hanem görgetve nagyobb területet is lementhetünk. Említésre méltó még a gyermekmód, amivel a hozzáérést korlátozhatjuk, az értesítő fények beállíthatósága, amit máshol Harlequin LED-ként is szoktak hívni. Az applikációkat pedig számtalan módon állítgathatjuk, ami leginkább a Windows alapértelmezett programok menüjére hasonlít. Összességében azt gondolom, hogy nem sokat veszítünk azzal, ha nem egy gyári Android, hanem a MIUI fut az eszközünkön.

1_2.jpg

A szoftver futtatásához persze megfelelő hardverre is szükségünk van. Az eMMC méretét már említettem – 64 Gigabyte -, a Z8500-as Atom processzor pedig a széria erősebb darabjai közé tartozik. Az olcsó tableteket tipikusan Z8350-es variánssal szerelik, aminél a Mi Pad 2 nagyobb sorozatszámú központi egysége némileg erősebb. A memóriavezérlő kétcsatornás, a magok pedig 2.44 GHz-en futnak, szemben a 8350-es 1.92 GHz-ével. A GPU chip is gyorsabb, Gen-8 névre keresztelték, szemben a gyengébb testvér HD 400-asával. A korrektséghez az is hozzátartozik, hogy a Mi Pad 1-ben még Tegra K1 dolgozott, ami az utódjánál nagyjából 25 %-kal erősebb, csak éppen nem futott volna rajta a Windows 10.

 Processzor

 Atom Z8350

 Mi Pad 2 – Z8500

 Memóriavezérlő

 egy csatornás

 két csatornás

 GPU chip

 HD 400

 Gen-8

 Frekvencia

 1.92 GHz

 2.44 GHz

 

screenshot_2017-02-21-23-02-48-760_com_glbenchmark_glbenchmark27.png

Rendszermemóriából 2 GB-ot kapunk, ami kevésnek tűnhet, de a MIUI-hoz bőven elegendő. Azt azért nem merném kijelenteni, hogy a Windows 10-hez is, de lehet, hogy ezt egy másik teszt keretében kipróbáljuk. A memória felhasználása tekintetében akkor ütközhetünk korlátokba, ha multitaskolunk, vagy egyszerre rengeteg böngészőablakot tartunk nyitva, miközben egyéb alkalmazások is – például a víruskeresés – futtatnak teljesítmény-intenzív műveleteket. A napi tevékenységünk 90%-ában azonban levelezünk, filmet nézünk, böngészünk, vagy éppen játszunk, ezek közül maximum az utóbbi okozhat gondot.

A kijelzőről még nem beszéltem, pedig ez nagymértékben meghatározza a használatot, hiszen ez lesz az „egerünk” és a „billentyűzetünk” is. Az egyik legjobb, amit tabletben eddig láttam, borotvaéles kép, remek színek, kellő fényerő, bár azért napfényben ez is eléggé tükröződik. A 7,9 inch-es átmérőjű LCD megjelenítőt Gorilla Glass 3 borítás védi, a káva nem túl vastag és kellemesen belesimul a tablet síkjába. A betekintési szögek elég jók, ami például az autóversenyes játékoknál hasznos, ahol folyamatosan döntögetni kell a kijelzőt.

screenshot_2017-02-22-22-46-38-011_com_futuremark_pcmark_android_benchmark.png

A gyártó azt állítja, hogy ugyanez az IPS Retina kijelző került az Ipad Mini 2, 3, 4-es kiadásába, ami, ha csak a hardvert nézzük, igaz is. Az Apple viszont valamilyen más variánst használ, emiatt a betekintési szög jobb, és a fényerő is egy kicsit nagyobb. Érdekes módon a felbontás nem a szabvány Full HD, hanem ennél nagyobb, 2048x1536 pixel, a képpontsűrűség pedig 326 ppi, ami egy 4:3 arányú képet ad ki, pedig filmnézéshez a 16:9 jobb lett volna. A kijelző beállítások között mindenféle szűröket találhatunk, lehet normál, hideg vagy meleg, illetve átkapcsolhatjuk alacsonyabb fényerejű olvasó módba, ha éppen e-könyvet olvasunk.

201511251115479086.jpg

Csatlakozók szempontjából nem eresztették el a terméket, van egy 3.5 milliméteres jack és egy darab Type-C USB portunk. Ez utóbbinak azért van értelme, mert egyrészt szimmetrikus, így nem tudjuk rosszul beledugni a kábelt, másrészt meglehetősen gyors az átvitel, de ezt igazából a mögötte elhelyezkedő vezérlőchip határozza meg. Ami viszont nekem fájdalmas volt a 16 GB-os háttértárral szerelt verziónál, hogy nincsen TF kártya bemenet, vagyis nem bővíthetjük micro SD kártyával a tárterületet. Ez szerencsére a 64 GB-os verzió kapcsán nem akkora gond, a gyári telepítés után is marad még 57-58 Gigabyte-nyi helyünk a filmek vagy egyéb nagyméretű anyagok felmásolására.

201512011855134951.jpgEleinte én is feltettem a kérdést magamnak, hogy jó-e a 7,9 inch-es méret, vagy inkább egy nagyobb méretű tabletre lenne-e szükségem. A 9,7 és 10,1 inch-es kijelzővel szerelt eszközök fő baja, hogy túl nagyok, macerás a szállításuk, és akkor kényelmes a használatuk, ha egy tartóba tudjuk őket állítani. Írtunk már ilyen méretű eszközökről a blogon, ilyen volt a Chuwi Hi10 vagy a Teclast X98 is. A másik gond, hogy egy átlagos ember nem tudja a kezeivel átfogni a kijelzőt, emiatt kényelmetlen a kézben tartott használat, nem így a 7,9-es méretben. Mivel én átlagos magasságú vagyok és a kezeim sem kifejezetten nagyok, azt gondolom, ha nekem kellemes volt, akkor sokaknak szintén az lesz.

A dolgot nagyon egyszerű tesztelni, fogjuk meg a tablet két hosszabbik oldalát a tenyereinkkel, majd a hüvelykujjainkkal nyúljunk be középre, pont össze kell érniük. Szoftveresen nagyon egyszerű a használhatóságot tesztelni, szedjük le a Fruit Ninja vagy a Veggie Samurai nevű játékokat, ahol az oldalról bedobott gyümölcsöket kell kettévágnunk. A kijelző minden részére kényelmesen oda lehet érni, ráadásul a tapintási érzet is kifejezetten kellemes. A felület nem ragad, hanem szépen siklik, a használati ergonómia példás.

201511251115462349.jpg

Találtam azonban egy elég nagy hátrányt, ami szintén a kijelzőből fakad. Ez pedig a hardver által meghajtott képpontok magas száma a játékok alatt. Ha összeszorozzuk a sorokat és az oszlopokat, akkor 3.145.728 pixelt kapunk, ami a szabványos Full HD felbontás másfélszerese, valamint több, mint háromszorosa a HD felbontásnak. Ez pedig eléggé megterheli a vasat, ezért a komolyabb játékoknál bizony lassulásokat és jelentős FPS esést tapasztalhatunk. Ez nem jelenti azt, hogy játszhatatlanok, csak nem olyan krémesen folyamatos a kép, mint például az Umi Z esetében volt.

4_2.jpg

Azért, hogy a fenti tézist szoftveresen is igazoljam, visszakerestem egy erősebb és egy átlagos telefon Antutu értékeit. Így mindenki szemügyre veheti az elért eredményeket a processzor, a memória és a GPU chip tekintetében, illetve a kijelző felbontásában. A lenti táblázatból látható, hogy nem a hardver gyenge, hanem sok képpontot kell a Mi Pad 2 esetében megjeleníteni.

 Eszköz / Antutu

 Kijelző

 Processzor

 Memória

 GPU

 Umi Max / Helio  X10

 1920*1080

 14.731

 4.741

 7.621

 Umi Z / Helio X27

 1920*1080

 25.875

 6.818

 23.379

 Mi Pad 2 / Atom  Z8500

 2048*1536

 24.268

 6.157

 19.586

Két dolgot hiányoltam még a tesztelt tablet kapcsán, az egyik a GPS szenzor, a másik a SIM kártya aljzat hiánya. Az előbbi nélkül elesünk a navigációtól, bár autóba nyilván túl nagy lenne a Mi Pad 2, a maga közel 8 coljával, ám túrázáshoz nem lett volna rossz. A második esetben pedig a telefonálásról és a mobilnetről kell lemondanunk, amiből az utóbbi tényleg fájó pont.

201512011855195852.JPG

Pedig a hangja egészen jó, bár a hangtartománya lehetne szélesebb. Ennek ellenére sokszor nem fülhallgatón keresztül néztem a sorozatokat, mert a hangszórók tónusa kellemes, van tér a zenének is, szépen, tisztán szól, nem rezonál és nem is torzít. A két hátlapi hangszóró jobban szól, mint bármi, amit valaha telefonban vagy tabletben hallottam. A maximális hangerő pont jó, elég hangos, de még nem ordít, ezt nagyon eltalálták a készítők.

5.jpg

Újabb strigulát kell behúznom a pozitív oldalra az üzemidő tekintetében. A tablet hátoldalában megbújó, 6190 mAh kapacitású akkumulátorral nagyon sokáig képes üzemelni a készülék. 6-7 órányi intenzív filmnézést kibír, de a 2-3 órányi játékkal sem tudtam az akkumulátort a felére meríteni. Olyan is volt, hogy feltöltés után elraktam a dobozába, de elfelejtettem kikapcsolni, majd 4 nap múlva elővettem és valahol 70% környékén állt a töltöttség jelző.

screenshot_2017-02-23-15-03-35-300_com_futuremark_pcmark_android_benchmark.png

Ezek persze nem releváns tesztek, ezért a "PCMark for Android" akkumulátor tesztjét is lefuttattam. Ennek lényege, hogy a program egy több órás teszt keretében az átlagos mobilhasználatot szimulálja, virtuálisan képeket nyitogat meg, böngészik, videót néz, szöveget szerkeszt addig, amíg a töltöttség 20 %-ra nem zuhan. A mért eredmény majdnem 6 óra lett, vagyis legalább még 1-1,5 órát üzemelt volna a készülék, ami szerintem kifejezetten meggyőző adat. A gyári 2.5 amperes töltő durván három óra alatt tölti fel maximumra a telepet.

A kamera szerintem az elmegy kategória, de még így is többet tud, mint a telefonok nagy része. 8 Megapixeles hátlapi és 5 Megapixeles front kamerával rendelkezünk, ezek szerencsére egyáltalán nem használhatatlanok. A képek élesek, a színkezelés egészen jó, főleg, hogy az összes kép felhős, esős időben készült. Ezért is ilyen fehér az ég, tehát ez nem hiba, tényleg így nézett ki. Nagyobb baj a tükröződő kijelző, illetve a beállítások hiánya. Gyakorlatilag a videó, a fénykép és a visszanézés menüponton kívül alig van beállítási lehetőség. A fókusz viszont egészen gyors, használjuk mindig, mert csak így lesznek a fotók élesek.

A videók felbontása csak 720p, és tulajdonképpen ez is a legnagyobb baja. Ez a felbontás ma már nem elég, egyszerűen nem elég részletgazdagok a felvételek. Sajnos túl sok adatot sem tartalmaznak az elkészült fájlok, 8-9 Mbit / másodperc ma már igencsak kevés. Ez talán a leggyengébb pontja a tabletnek, de mivel egy ilyen eszköz esetében sokszor szükségmegoldásról van szó, ezért szerintem ez nem perdöntő hiba.

 

Tartósteszt

Azért, hogy egy kicsit interaktívabbá tegyem a cikket, és bevonjam a kedves olvasót is, csináltam 2x4 db képet úgy, hogy a két tabletet egymás mellé tettem, de néha megváltoztattam a helyüket. Mivel a színükből nem lehet következtetni arra, hogy melyik példány melyik, ezért mindenki megpróbálhatja kitalálni, hogy a használtat vagy a másikat látja-e (azért néhány képen van segítség). A végén elolvashatjátok a megfejtést, ahol az „A”-val jelölt mindig a régebbi, a „B” pedig az újabb.

6.jpg

A négy hónap alatt gyakorlatilag sem sérülés, sem kopás nem keletkezett a Mi Pad 2-n. A hátsó felületen elhelyezett matricák viszont megkoptak attól, ahogy az ujjaimmal fogtam a hátlapot. Ez azonban minden eszköznél így lenne, tehát ezt nem rovom fel neki.

Ami szembetűnő, hogy rengeteg frissítés érkezik az operációs rendszerhez, a Xiaomi folyamatosan javítgat vagy fejleszt valamit a szoftveren. A régebbi verzión még a 7-es MIUI futott, míg az újon már a 8-as főverzió számú. Lényegi különbség nincs, leginkább a dizájnt variálták, illetve helyenként a 8-as interaktívabb, de funkcionálisan mindkettő jó.

Van azonban egy MIUI 7-es hiba, ami kifejezetten ijesztő, szerencsére viszonylag könnyen orvosolható. A Youtube-on és a különböző fórumokon csak „black screen issue”, vagyis fekete képernyő néven emlegetik. A jelenség a következő: működés közben hirtelen fekete képernyőre vált, ilyenkor nem tudjuk bekapcsolni a tabletet, de jobb felül a státusz LED villog. Ez általában akkor történik, amikor alacsony az akkumulátor feszültség. Nekem ez két hónap után jött elő, azóta nem tapasztaltam, de valószínűleg a lemerült állapot okozza, hasonlót már az iPhone tulajdonosok is átélhettek. Állítólag a gyári töltőhöz van köze, sokan váltottak másikra, így a probléma megszűnt.

A gyors megoldás az alábbi: töltsük fel a tabletet. Vegyük le a töltőről, majd nyomjuk nagyjából 20 másodpercig egyszerre a bekapcsoló és a hangerő halkító gombot. Ilyenkor a készülék képernyője kivilágosodik, ahol a menüpontok közül válasszuk a reboot opciót. Utána minden további nélkül használható az eszköz. Ha nem sikerül elsőre, akkor töltsünk még az akkumulátoron, majd próbáljuk meg újra. Van, akinél a bekapcsoló gomb 10 másodpercen túli nyomása segített, de én csak az első metódust próbáltam.

Szintén MIUI 7-es hiba, hogy a Youtube lejátszó a sűrű nyomkodásra néha összeomlik. Én ezt egyáltalán nem észleltem, pedig rendesen csépeltem a képernyőt. A kulcs a MIUI verziószámában rejlik, nekem a 7.2.1.0.0 (LACCNDA) futott a Mi Padomon, ami egy módosított ROM, van benne például harmincféle különböző nyelv. A 7.5-ös stabil verzióban csak angol és kínai van, viszont ennek a „flash-elése” megoldja mindkét problémát, de ezt mindenki csak saját felelősségére végezze el.

screenshot_2017-02-26-17-17-23-851_com_android_vending.png

Szerencsére a 64 Gigabyte-os verziót már a 8.2-es MIUI-val szállítják, aminél a fenti két probléma nem tapasztalható, tehát nyugodtan megvehetjük. A tesztpéldányon a 8.2.16.0 LACCNDI verzió fut, ami tartalmaz magyar nyelvet és előtelepített Play Áruházat is, tehát mindenféle mókolás nélkül használható itthon is.

screenshot_2017-02-26-17-30-58-568_com_miui_home.png

Végül pedig következzen a megfejtés (jelöljétek ki a sor többi részét): A/B, A/B, B/A, B/A, B/A, A/B, B/A, A/B

Összegzés

A cikkből szerintem kiderült, hogy egyáltalán nem kellemetlen dolog egy Xiaomi Mi Pad 2 birtoklása. Én 4 hónapja vagyok elégedett tulajdonosa a kisebbik háttértárral rendelkezőnek, aminek az egyik fő problémáját, a szűkös háttértárat megoldja a most tesztelt, 64 GB-os verzió. Néhány hiányosságot még fel kell, hogy soroljak: nincsen SIM és TF kártya bemenet, és sokaknak hiányozhat a GPS szenzor is, vagyis ne ezzel menjünk túrázni. Azt is meg kell említenem, hogy a nagy felbontás kétélű fegyver, hiszen ezt a hardvernek meg is kell hajtania, ami azért nem mindig megy gördülékenyen.

Az említett hiányosságokkal áll szemben minden más: kiváló, nagy felbontású kijelző, jó építési minőség, viszonylag jó hardver, stabil operációs rendszer, remek hang, hosszú üzemidő, és a 64 Gigabyte-os verziónál a nagy tárhely könnyíti meg az életünket. Szerintem a Xiaomi Mi Pad 2 megéri a nettó 73.800 forintos árát, de aki ezt sokallja, veheti az olcsóbb 16 GB-os verziót, vagy akár a Windows 10-zel rendelkező variánst is. Aki pedig az árat találja túl magasnak, annak jó hír, hogy a küszöbön toporog a Mi Pad 3, ami jó eséllyel a 2-es árát fogja lejjebb nyomni.

Xiaomi Mi Pad 2 64 GB Android verzió itt megvásárolható >>

Xiaomi Mi Pad 2 64 GB Windows 10 verzió itt megvásárolható >>

Xiaomi Mi Pad 2 16 GB Android verzió itt megvásárolható >>

 

komment

Címkék: tablet

A bejegyzés trackback címe:

https://rendeljkinait.blog.hu/api/trackback/id/tr5012286345

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

FogarasiArpi 2017.02.27. 08:05:37

Remek, remeg!
Akkor légy vele boldog, én maradok a Pixel C-nél.
Az, hogy nem kínai, nekem annyival többet megér.

2017.02.27. 09:18:58

Tetszik, mondjuk ez már drága is ha áfával számoljuk, a sim és a kevés ram viszont elég hervasztó. Már a telefonok is dupla ennyivel jönnek, a 2gb-t manapság a minimumnak tekinteném ami azt jelenti nemsokára lesz csomó alkalmazás aminek nem lesz elég.

guy2 2017.03.01. 21:52:07

Drága, kevés RAM, egyáltalán nem éri meg szerintem.

enpera · http://c64blog.wordpress.com 2017.03.04. 22:15:29

Ennyiért ipad mini, ami azért nem egy androidos gyenguska cucc
süti beállítások módosítása