Anet A6 3D nyomtató teszt - Nyomtasd ki a fantáziád

2017.02.15. 08:00

molcsa

1471226647282864907.jpg

Sok szokatlan dolog megfordult már nálunk, de én ennek a 3D nyomtatónak adnám az első díjat a furcsaságok versenyében. Először nem hittem el, de tényleg csak nettó 65.000 forintba kerül, és ehhez képest nagyon szép munkát végez. Cserébe magunknak kell összerakni.

 

A 3D nyomtatásról

Szerintem valamilyen formában már mindenki találkozott a 3D nyomtatás fogalmával, ez egy viszonylag újnak számító, anyaghozzáadással történő gyártástechnológia. A számítógépes 3D modellekből a nyomtató kézzel fogható tárgyat készít, általában műanyagból. Elsősorban cégek használják prototípus és látványterv készítéshez, mert relatíve gyors és olcsó eljárás. De a "civil" életben is egyre többször lehet vele találkozni, számtalan nyomtatószalonban van lehetőség 3D bérnyomtatásra. Az egyszerűbb és olcsóbb gépek, mint amilyen az Anet eszköze is, még a háztartásokban is jó szolgálatot tehetnek.

1_32.jpg

Mondjuk én a tesztidőszak végére ki is élvezkedtem rajta magam, és nem hiszem, hogy túl gyakran elővenném a jövőben. Hiszen azért korlátozott azon tárgyak száma egy házban, amit 3D nyomtatással kellene létrehoznunk. A legelterjedtebb talán a dísztárgyak és dekor cuccok készítése, vagy esetleg eltört, megsérült alkatrészek cseréje. Szóval az kijelenthető, hogy a 3D nyomtató egyáltalán nem tartozik a nélkülözhetetlen lakásfelszerelés kategóriába, de egy ilyen olcsó darabbal érdemes lehet elszórakozni, hogy testközelből megismerjük a technológia lehetőségeit. A másik dolog, ami miatt nem mindenki fog neki a nyomtatásnak, hogy valamilyen szintű 3D modellezési ismeretre szükség van a jó eredmény eléréséhez, ami nem minden állampolgár veleszületett képessége.

2_26.jpg

A 3D nyomtatás egy viszonylag árnyalt fogalom, rengeteg módszer van, amivel tárgyakat hozhatunk létre, már nem is csak műanyagot, hanem pl. fémet vagy akár élő szövetet is lehet nyomtatni. A számos technológiára most nem térnék ki, a mi nyomtatónk a talán legelterjedtebb FDM fedőnevű módszert használja. Ennek lényege, hogy az alapanyagként használt vékony műanyag szálat a nyomtató egység megolvasztja, és átpréseli a kis átmérőjű fejen. Az így kiáramló ömledékkel kvázi rajzol a gép, rétegről rétegre olvasztja egymásra az anyagot, így alakul ki a tárgy. Olyan ez tehát, mint a házépítés, ahol a megolvadt műanyagszál a tégla. Az Anet A6 alapanyaga ABS (akrilnitril-butadién-sztirol) vagy PLA (politejsav) lehet, utóbbit adják hozzá alapból.

 

Kicsomagolás, összeszerelés

Azt már akkor sejtettem, hogy elég nagy fába vágom a fejszémet ezzel a teszttel, amikor felmerült, hogy érkezni fog egy ilyen gép, de amikor megláttam, hogy mennyire darabokban van, még tovább erősödött az érzés. Tényleg alapvető gépelemekből kell összeépíteni, szóval aki szereti a barkácsolást, és jobbnak tartja az épített 3D nyomtatókat a bolti kész variánsoknál, annak tökéletes elfoglaltság lesz. Végeredményben tényleg a saját gépünket építjük meg, csak nem kell összevadásznunk az alkatrészeket mindenfelől, hanem egyben megvan minden.

Emeletes hungarocell ágyban küldték, az alkatrészeknek kialakított helyük volt benne, és még körbe is volt ragasztószalagozva, hogy épségben megérkezzen. Ennek ellenére az egyik vázelem el volt törve, de pillanatragasztóval szépen meg tudtam javítani, és szerencsére nem kellett nagy tömeget tartania, mint később kiderült. A másik hátrány maga a ragasztószalag volt, mert jóllehet a helyükön tartotta az alkatrészeket, de a fűthető asztalnak pont a fűtőszálas felét sikerült összecseszni vele, így több órás körömlakklemosózás árán tudtam csak nagyjából tisztává varázsolni, hogy ne égjen rá a ragasztómaradék az első használatkor. Ennek ellenére azt mondom, hogy a lehetőségekhez képest jól kitalálták a csomagolást.

Jó sok darabból áll, mikor kipakoltam, úgy gondoltam, hogy több napig fogom összerakni. Szerencsére egy kedves barátom pont nálam volt, és segített a melóban, így egy nap alatt végeztünk. Ezúttal is köszönöm neki.

3_20.jpg

Innen indultunk.

A nyomtató vázát lézervágott plexi adja, kötőelemként szabványos, metrikus csavarok és anyák állnak rendelkezésre, a tengelyek, mozgatóorsók, motorok, szenzorok, kábelek mind kereskedelmi forgalomban kapható darabok. A tápegység például egy mezei nagy teljesítményű LED táp, igazán egyedi alkatrész talán csak az alaplap és a nyomtatófej. Ez viszont pozitívum is, hiszen így egyszerűen szerezhetőek hozzá pótalkatrészek akár itthonról is.

Szóval tényleg hajaz egy saját építésű variánsra, de ezzel nincs baj, főleg ilyen áron. Az alkatrészek egyébként nem díjnyertes minőségűek, némelyik elég gyengének tűnik, az illesztések sem matematikai pontosságúak, de a végeredmény a vártnál sokkal masszívabb. Arra érdemes figyelni, hogy ne húzzuk meg túlzottan a csavarokat, mert a plexi könnyen elrepedhet. 

gif1.gif

Az összeszereléshez nem adtak papír alapú útmutatót, csak PDF verziót, de a gyártó készített egy kétrészes videót a folyamatról, ami szerintem még szerencsésebb megoldás is. Ez alapján nem volt nehéz összerakni, még ha a feliratok néha ellentmondásosak is. Még a beüzemelésről is van videó, úgyhogy egészen jól dokumentáltnak mondható a masina. Az alaplap bekötéséhez adtak nyomtatott segítséget, plusz a kábelek is feliratozva vannak, így az a rész egyértelmű. Azért nem volt így sem gyerekjáték a művelet, szép anyázások hangzottak el a közel 10 órás művelet során, amikor egy-egy kevésbé jól sikerült mérnöki megoldásba futottunk. Ilyenek voltak például a nehezen hozzáférhető kivágások az anyáknak, a macerás bordásszíj, a motorok rögzítése, vagy a rossz vagy éppen hiányzó menetű alkatrészek, ugyanis ilyenből is volt több is.

dsc09875.JPG

A léptetőmotorokra mondanám azt, hogy tényleg minőségiek, de a bordásszíj például szörnyű szerintem. Alapból nem "végtelen", azaz folytonos kör alakú darabokat adtak, hanem nekünk kellett a sok méteres darabot méretre vágni, és kábelkötözővel összekötni. Ezen kicsit kiakadtunk, ez a házi kókányolás netovábbja, és a mérnökök ezt találták ki a gyárban, mint ipari megoldás. Jó, hogy szigszalagot nem kellett használni. A szíjfeszítés is csak olyan "jóvanazúgy" módon van megoldva, nincs még csavaros feszítő elem sem, hanem összeszereléskor kell meghúzni, amennyire gondoljuk, majd a jó öreg kötözővel szorosan rögzíteni. Ebből adódóan nem is lehet pontosan belőni, elég komoly kotyogása van így a fejnek és az asztalnak, ami nyilván hatással van a pontosságra. A függőleges tengelyeknek is jó lenne valami "fészek" a plexiben, ami pontosan bepozicionálná őket, mert így a motorok tartják az egészet, ami nem túl jó sem tartósság, sem pontosság szempontjából.

Hasonlóan vicces megoldásokból jutott még pár, mire végeztünk, de nem akarok elrettenteni senkit, a végeredmény tök jó lett, és a videók alapján össze lehet rakni, csak egy kis kitartás kell. A nagy tűréssel kivágott plexitől kicsit tartottunk eleinte, de a csavarok szépen összefogják, nem mozog a váz egyáltalán, tényleg egyben van a gép, ha sík felületen van. De azért ne nagyon emelgessük, mert a levegőben elég szépen lehet csavargatni. Na meg már csak azért sem érdemes minden nap pakolgatni, mert több, mint 10 kiló. Méretre viszont nem túl nagy, 40x40x48 cm méretű, a munkatere 22x22x25 cm, tehát maximum ekkora tárgyakat lehet vele létrehozni.

 

Összegezve a dolgot: egyszerű, olcsó, helyenként gagyi alapanyagokkal és megoldásokkal kell dolgozni, de a végeredmény jobb a vártnál. Arra a nyakamat tenném, hogy nem fogja addig húzni, mint a komolyabb társai, de tartsuk észben, hogy azok minimum fél millió forintnál kezdődnek.

 

Tesztüzem

Miután elkészült a nagy mű, és a kábeleket is szépen becsomagoltuk és elvezettük, izgatottan vártuk az első beüzemelést. Rögtön feltűnt, hogy felhasználóbarát lesz a gépezet. Az LCD kijelzőn minden információt megtalálunk, a menüben való navigáláshoz egy be is nyomható potmétert tudunk használni, szóval nem fogunk elveszni a rengeteg gomb között. Ezen kívül ugyanis csak egy reset gomb van a masinán. A menü is pofonegyszerű, nincs túl sok funkció. Innen érhető el például a különböző alapanyagokhoz tartozó előmelegítési program, kikapcsolhatók a motorok, hogy kézzel is tudjuk mozgatni a fejet és az asztalt, de a motorok is forgathatók kézi irányítással.

p1270021.JPG

Szerencsére nem kell a nullpont beállítással bajlódni, alapból be van táplálva a gépbe, hogy az asztal bal első állásában, legalul van az alaphelyzet. Ezzel a PC-s szoftver is tisztában van, de erről majd később. Mielőtt bárminek nekiállnánk, be kell állítani az asztal magasságát. Ehhez is a gyártó videóját követtük, ami szépen végigvezet a folyamaton. Az asztal rugókkal van előfeszítve, amiknek a magasságát csavarokkal tudjuk állítani mind a négy sarokban, és szárnyas anyákkal lehet rögzíteni. Úgy kell belőni a magasságot, hogy a fej az asztal minden pontjában kb. 0,1 mm-re legyen attól, ez kb. egy A4-es papírlap vastagsága. Ha ennél kisebb a távolság, a megolvadt műanyag nem tud eljutni a helyére, a fej csak keni mindenfelé a rátapadt anyagot, ha pedig nagyobb a távolság, akkor romlik a nyomtatás minősége, mert magasabbról "esik le" a szál, azaz rosszabbul pozicionálható. 

p1270022.JPG

Tapasztalatom szerint ezt a beállítást érdemes minden nyomtatás előtt elvégezni, ha előtte több napig állt a gép, mert a csavarok hajlamosak meglazulni, ezáltal az asztal magasabban lesz, mint ahogy beállítottuk, és a fej végigkarcolhatja azt, ami senkinek sem jó. És persze így nyomtatni sem tud. És ha már úgyis csavarozunk, érdemes meghúzni a nem átmenő csavarokat is, mert ezek is hajlamosak a kilazulásra.

A másik dolog, amire oda kell figyelni, hogy a két darab függőleges mozgatóorsón ugyanolyan magasságban álljanak a speciális anyák, különben feszülni fog a fejet tartó tengely, ami a gépnek és a minőségnek sem tesz jót. Bár a motorokon lévő tengelykapcsolók rugalmasak, és valamennyire ki tudják egyenlíteni az egytengelyűségi és szöghibákat, a nem túl precíz illesztések miatt ezt amúgy is folyamatosan teszik, ne terheljük őket még tovább feleslegesen. A megfelelőséget legegyszerűbben távolságméréssel ellenőrizhetjük. Ha nem tekergetjük kézzel az orsókat, akkor ezt elég csak egyszer megcsinálni.

2_1.png

Még egy dolog, amire figyelni kell: az asztal gyárilag le volt ragasztva leginkább TESA szalagra hasonlító anyaggal, erre történt a nyomtatás, erre tapadt jól a megolvadt PLA. Nyomtatás végén mindig valamennyire ráragadt a tárgy az asztalra, ezért késsel piszkáltam le, aminek a végeredménye az lett, hogy több helyen kiszakadt a borítás. Ezért leszedtem az egészet, és kipróbáltam, hogy rögtön a fémasztalra nyomtatok, több forrásból is láttam, hogy ilyet is lehet. Nos, PLA-val biztosan nem, abszolút nem ragadt rá az anyag. Szóval érdemes mindig ép borítást tenni az asztalra, az említett TESA maszkolószalag megfelelő.

Adnak a géphez egy 16 GB-os micro SD kártyát és egy USB-s kártyaolvasót, amire sok hasznos fájlt másoltak fel. Megtaláljuk többek között a PC-s programokat, példa modelleket, és ami a legfontosabb, angol nyelvű összeszerelési és beüzemelési útmutatót PDF formátumban. Ez utóbbi nagyon részletes, képekkel szemlélteti a lépéseket, ez alapján nagyon könnyű beállítani a dolgokat, és megérteni a működést. Például a fent leírt távolságokra is van elrettentő fényképes példa, hogy mi történik, ha nem jól állítjuk be az asztalt. Néha már túlságosan is részletesnek találtam a leírásokat, de megértem a gyártót, nem egyszerű laikusok és profibbak számára is jó leírást készíteni, én meg voltam elégedve a dokumentációval.

k5.PNG

3 PDF fájl van összesen, egy az alkatrészlistát és az összeszerelési útmutató fényképes formáját tartalmazza, aminél szerintem a videók szemléletesebbek, a második a PC-s driverek és programok telepítésében és beállításában, valamint az offline nyomtatásban nyújt segítséget, a harmadik pedig egy hibaelhárító, a nyomtatás hibáinak típusait és lehetséges megoldásait tartalmazza szintén ábrákkal szemléltetve. Ezen kívül megtaláljuk az említett videók linkjeit, a bekötési ábrát 3 nyelven (angol, német, orosz) és még fényképet is a tápegység bekötéséről. Ezekkel a dokumentumokkal abszolút meg voltam elégedve, részletesek és érthetőek, dicséret értük a gyártónak.

dsc09896.JPG

A géppel alapvetően kétféle módon tudunk nyomtatni: PC-ről USB-n keresztül (online) és az alaplapi csatlakozóba dugott micro SD kártyáról (offline). 

Számítógépes driverből van Windows és Mac OS verzió is, úgyhogy az Apple tulajok is fellélegezhetnek. Nyomtató szoftverből kétféle van a kártyán: Cura és Repetier-Host. Ezekből csak a Windows verziót adják, de az interneten fellelhető mindkettőből a Mac OS verzió is. 

Alapvetően mindkét program tökéletesen ellátja a nyomtatósegéd funkciót, a Repetier-Host valamivel részletesebb, és több manuális beállítást tesz lehetővé a hozzáértők számára. Például testreszabható a szeletelés, szerkeszthető a G-Code, ami a nyomtató számára érthető módon tartalmazza a parancsokat, több információt ír ki, manuálisan is irányítható belőle a nyomtató stb. De leírás csak a Curahoz van, így én azt használtam. Annyit azért kipróbáltam, hogy mindkét program rendesen futott, és csatlakozott is a nyomtatóhoz, úgyhogy nincs gond.

k1.PNG

Repetier-Host

Első indításnál érdemes rögtön beállítani a programot a nyomtató paramétereinek megfelelően. Ehhez ugyebár van a jó kis leírás, plusz még egy .ini fájlt is adtak, amit csak be kell tallózni, és a nagy része le is van tudva a dolognak. Ezután már emlékezni fog mindenre. Ez az, ami csak Curahaz van, Repetier-Hosthoz sajnos nincs, pedig amúgy valószínűleg inkább azt használtam volna. Mondjuk előbb-utóbb rá lehet jönni az analógiára a két program között, és a dolgok nagy részét be lehet állítani, de ezt meghagynám a profiknak, az átlag felhasználó azt szeretné, ha rögtön szépen működne minden. A továbbiakban a Cura szoftverről lesz szó.

Mielőtt beleugrunk a dolgok közepébe, kell valahonnan egy 3D modell, amit ki akarunk nyomtatni. Ez lehet egyénileg létrehozott, de sokat lehet találni a neten is, amiket letöltve rögtön nyomtathatunk is. A Cura csak az STL formátumot eszi meg, úgyhogy ha más (pl. 3DS vagy OBJ) formátumunk van, akkor vagy konvertálunk, vagy használjuk a Repetier-Hostot, az ugyanis támogatja ezeket a fájlokat is. 

igen_1.PNG

Cura

Tehát adott az STL formátumú 3D modell, ezt be kell tallóznunk. A programban el tudjuk helyezni a virtuális asztalon, ami a nyomtató munkaterületét szimbolizálja mérethelyesen. Van lehetőségünk egyszerűbb manipulálásra is (forgatás, skálázás, tükrözés), be tudjuk állítani a paramétereket (pl. nyomtatási sebesség, rétegvastagság stb.), de ha nem kifejezetten lényeges, nyugodtan hagyhatjuk az alapbeállításokon. A program a modell alapján létrehozza a G-Code-ot, amivel két dolgot tehetünk: vagy rögtön kiküldjük USB-n a nyomtatónak, és nekilátunk a nyomtatásnak, vagy kimentjük a kódot fájlba, amit a memóriakártyán viszünk át a nyomtatóra. Nyomtatás előtt kiszámolja a szükséges időt, az alapanyag tömegét és hosszát. Ezek az értékek elég pontosak, nem tapasztaltam nagy eltérést.

A szeletelő algoritmus elég okos, a túl apró részleteket, amiket már a fej átmérője miatt sem lehetne kinyomtatni, magától levágja, a kontúrokon szépre és tömörre készíti el a felületet, a belső rétegekben viszont anyagot és időt megtakarítva egy ritkább merevítő hálót készít csak.

igen_2.PNG

Nyomtatás előtt be kell helyezni a műanyagszál végét a fejbe. Ehhez először fel kell hevítenünk azt a megfelelő programmal a menüből, majd ha elérte a megfelelő hőmérsékletet, a szálat a rugós előfeszítőt lenyomva betolhatjuk a fejbe, egészen addig, amíg nem látjuk a másik végén az olvadékot. Ekkor már a rugós feszítőre bízhatjuk a dolgot, a szál stabilan benn van, kezdődhet a buli. Természetesen nyomtatás végén nem muszáj kiszedni a szálat, maradhat bekötve.

Ha USB-n nyomtatunk, csak ki kell adni a parancsot a segédprogramból, és neki is lát a gép. Ennek annyi hátránya van az offline módszerhez képest, hogy csak a PC-n látjuk az előrehaladást, a nyomtató kijelzőjén nem.

Az említett micro SD kártyát az alaplapon lévő olvasóba kell behelyezni, majd újra kell indítani a gépet a reset gombbal, mert csak így ismeri fel. A menüben ezután kikeressük a "print from SD card" opciót, majd kiválasztjuk a megfelelő G-Code fájlt, és el is kezdi a nyomtatást. A folyamat alatt egy grafikus és numerikus progress bar látható a kijelzőn, ami mutatja az állapotot és az eltelt időt is.

kepkivagas_7.PNG

A folyamat elején először felhevíti a fejet és az asztalt a G-Code-ban megadott hőmérsékletre (PLA esetén 210 és 50 °C), majd alaphelyzetbe áll, hogy tudja a pozícióját, ezután szépen elkezdi egymásra pakolni a rétegeket. Egész gyorsan dolgozik, és viszonylag bonyolult mozgásokat is tud végezni. A hőfokokat szépen tartja, 1-2 °C ingadozást figyeltem csak meg, a folyamatot átláthatóan jelzi a kijelzőjén. 

Egy szabványos méretű "négyes" LEGO kockát kb. 20 perc alatt nyomtatott ki, a 3,5 cm átmérőjű, 1,5 cm magas hengeres kínai sakkbábut, amit a példafájlok között találtam 46 perc alatt csinálta meg, az 5,5 cm átmérőjű, 1 cm vastag tömör fogaskereket pedig majdnem két óráig készítette. Látható, hogy a gyors egy relatív fogalom a 3D nyomtatóknál, de a vártnál tényleg fürgébb volt.

2_27.jpg

Szépen elkészítette az apróbb díszítéseket és bevágásokat is, nagyjából 2 mm feletti méretben tud értékelhető minőségben dolgozni, ez alatt eléggé összefolynak a dolgok. A LEGO kockák bütykei például elég hatszögesre sikerültek, csak a szélsőket lehetett egymásba nyomni. Ebben valószínűleg erősen hibás a gagyi szíj és laza illesztések miatt kotyogó fej és asztal. De ne legyünk telhetetlenek, 2 mm feletti méretben a vártnál sokkal, de sokkal szebben dolgozik. Ennyi pénzért ez a minőség már a konkurenciát megszégyenítő módon jó, nagyon meg voltam vele elégedve.

Az elkészült darabok - ahogy az általában lenni szokott - sorjásak, itt-ott találni nem odavaló részeket, de egy reszelővel ezek orvosolhatók. Támaszra nekem ugyan nem volt szükségem, de az egyféle alapanyag miatt úgy gondolom, hogy azt le kellene törni az elkészült tárgyról, majd szintén reszelővel kiszépíteni a hegeket.

A hozzá kapott fél kilós PLA tekercs jó darabig elég lesz, ránézésre alig fogyott belőle, pedig vagy 7 kisebb-nagyobb tárgyat kinyomtattam. Az utánpótlása pedig itthonról is egyszerű, tizenezer forintokért lehet kapni 0,75 kg-os tekercseket, ami hobbi felhasználás esetén kb. végtelen ideig elég lesz. De Kínából is rendelhetünk hozzá rögtön tartalék tekercset, sokféle színben kapható, és sokkal olcsóbb, mint hazánkban.

4_20.jpg

Három dolog hiányzott nekem: egy kikapcsoló gomb, egy vészstop gomb és valami komolyabb szenzorozás. Az első evidens lenne, még sincs. Nem kapcsolható ki a gép sem menüből, sem fizikai gombbal, sem a tápegységről, sem számítógépről. Az egyetlen megoldás az, ha kihúzzuk a konnektoról, ami az alkatrészek visszahűlése szempontjából nem a legjobb megoldás, hiszen így a ventilátorok is leállnak. Erre kellene egy leállító program, ami figyeli a hőmérsékleteket, és ha eléggé lehűltek az alkatrészek, kikapcsolja a gépet.

A vészstop ugyan valamennyire kiváltható a reset gombbal, de azért nem ez a tökéletes megoldás. A Repetier-Host programban mondjuk van vészstop gomb, de nem tudtam kipróbálni. 

1_33.jpg

A másik problémám ehhez szorosan kötődik, a környezet érzékelése kimerül a három tengely mentén elhelyezett 1-1 darab mechanikus végálláskapcsolóban. Ezek a létező legolcsóbb darabok, és a rögzítésük sem a legjobb, kicsit mozognak a pozíciójukban, úgyhogy ne számítsunk tökéletes ismétlési pontosságra. A három tengely menti végállást mondják meg, ebből tudja a gép, hogy mikor ne szenvedtesse tovább a motorokat, hogy tekerjék még arrébb a fejet, hiszen csak a plexit törnék el előbb-utóbb. De más akadályok ellen nem jelentenek védelmet. Ha például a nem egyforma függőleges állások miatt befeszült a tengely, és nem tudnak forogni a motorok, nem áll le, hanem addig szenved, amíg jól leégnek vagy eltörik valami a gépen. Vagy ha mondjuk nyomtatunk egy magasabb tárgyat és mellé egy alacsonyabbat, és nem egyszerre nyomjuk ki őket, hanem először a magasat, utána a kisebbet, akkor simán eltöri, fellöki, szétzúzza az előbb elkészültet, mert elfelejti, hogy ott van, hiszen nem mondja meg neki egy szenzor sem.

Persze mondhatjuk, hogy ezek az elvárások már magasabb árkategóriába illenek, és ez igaz is, de azért valami érzékelő elfért volna még, ami figyeli, hogy a motorok tudnak-e forogni vagy sem, és ha egy ideig nem, vészleállást hirdet. 

21321.jpg

Ami viszont már sehogy sem fér bele az olcsó anyagok és alacsony ár kategóriába, hogy egy 7 órás "stressz" nyomtatás során arra lettem figyelmes az 5. óra körül, hogy égett műanyag szag van a lakásban. Gyorsan nyomtatás megszakít, gép kihúz, burkolat lecsavaroz. Keresgéltem egy kicsit a kábelrengetegben, majd megláttam, hogy lám-lám az egyik alaplapi csatlakozó szépen megolvadt. Mégpedig az asztal fűtéséért felelős vezeték csatlakozási pontján. Ez egy olyan csatlakozó, mint ami a tápegységen is van, a pólusok műanyag fülekkel vannak egymástól elválasztva, és csavarral kell őket a helyükre rögzíteni. Na, ez a csati a nagy áram keltette hő miatt elolvadt.  img_20170130_105953_hht.jpg

Beszéltem egy szakival, aki már nem egy nyomtatót rakott össze, úgyhogy eléggé képben van a témával. Megnézte a gépet, és megállapította, hogy egyszerűen arról van szó, hogy alulméretezték a csatlakozót. Könnyen orvosolta a problémát, lekapta a sérült csatit, és direktben ráforrasztotta a tápkábelt az alaplapra. Azóta a tesztek alapján megszűnt a probléma. Továbbá javasolta, hogy tegyünk egy ventilátort az alaplapra is, hogy megtámogassuk a passzív hűtést, és megelőzzük a hasonló problémákat. Javítás után már biztonságosnak találta, a többi résszel nem volt gond, állítása szerint "odafigyeléssel egy jó gép". Kihangsúlyozta azt is, hogy ki azért nem gyulladt volna, mert nincsenek éghető anyagok a csati közelében (NYÁK, szigetelés stb.), erre legalább odafigyeltek.

A nagyfogyasztók (fej és asztal fűtése, betáp) csatlakozói átnézést igényelnek, ezekkel lehet gond, a többi csatlakozó a szakmai vélemény alapján rendben van. Ezek a szó szerint szűk keresztmetszetek könnyen javíthatóak, és biztonságossá tehető a gép, de ehhez kell egy kis hozzáértés. Szóval laikusoknak nem ajánlott ez a gép, vagy beüzemelés előtt kérjék meg egy ismerősüket, aki ért az ilyesmihez, hogy nézze át.
img_20170131_153352_hdr1.jpg

Javításon a beteg

Nem tudom, hogy egyedi esetről van-e szó, mert sok vásárló látszólag megelégedéssel használja a terméket, és nem egy darabot adtak már el belőle, de egy ilyen hiba felett nem lehet szemet hunyni. Ez a gép így veszélyes lehet, ezt ki kell mondani. Ez egy fatális mérnöki hiba, ilyen félretervezés nem megengedhető egy fűtőtestekkel szerelt elektromos masina esetén, ez nagy biztonsági kockázatot jelent. Mint mondtam, ha odafigyelünk rá, és használat előtt átnézzük, javítjuk a gyengeségeket, akkor biztonságossá tehető, de nem várhatja el a gyártó ezt minden vásárlótól.

 

Konklúzsön

Ennyi pénzért arra számítottam, hogy egy kockát nem fog értelmes minőségben előállítani, de kellemesen csalódtam. Nagyon jól dokumentált a termék, akinek egy cseppnyi műszaki érdeklődése és tudása van, simán összerakja, és be is üzemeli. A felhasználói felület és a programok felhasználóbarátak, nincsenek túlbonyolítva, egyszerű beállítani a gépet. Aki komolyabb testreszabhatóságot szeretne, megkapja a Repetier-Host segédprogramtól.

Az alkatrészek olcsósága és egyszerűsége ellenére az összerakott gép masszív és jól működik, bár kérdéses, hogy élettartama eléri-e a konkurens termékekét. Mondjuk azok többször ennyibe is kerülnek. A nyomtatási minőség az árát figyelembe véve 11 csillagos, ha nem akarunk nagyon apró részleteket kinyomni, nagyon szép minőségben készíti el a tárgyakat.

Nyomtatni számítógépről USB-n és a nyomtatóba helyezett memóriakártyáról is lehet, a menü és a kezelés egyértelmű, a legtöbb dolgot elég egyszer beállítani.

Legnagyobb hibája az alulméretezett elektromos csatlakozó, ami miatt veszélyesnek kell titulálnom a gépet. Lehet, hogy ez csak egyedi hiba, mégsem merem így nyugodt szívvel ajánlani laikusoknak. Pedig amúgy az egyszerű kezelése indokolná ezt. Aki esetleg beruház egy ilyen gépre, mindenképp nézze vagy nézesse át, hogy biztonsággal használhassa. További hátrány, hogy nincs kikapcsoló gomb, vészleállító és komolyabb szenzorok. Néhány megoldást már túl gagyinak tartok, és szerintem rontják a gép teljesítményét, ilyenek például a bordásszíjak és a nem megfelelően megvezetett tengelyek.

Na és akkor a mennyi az annyi. Jelenleg 218,4 dollárt, azaz nettó 65.520 forintot kérnek érte, ennyiért nem sok 3D nyomtatót találni a piacon, az biztos. A dolgot kissé árnyalja a szállítási költség, ami indokolatlanul magas, majdnem 28.000 forint, cserébe elvileg 4-8 munkanap alatt itt van, bár ez számomra nem túl vigasztaló. És számolni kell a plusz importköltségekkel is, mert szinte biztosan megfogják a vámon.

Itt megvásárolható >>

Tartalék alapanyag >>

 

 

5 komment

Címkék: elektronika

A bejegyzés trackback címe:

https://rendeljkinait.blog.hu/api/trackback/id/tr5612189186

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

glezmen 2017.02.16. 08:59:38

nalunk a cegnel van 3D nyomtato, folyamatosan sorban allunk erte :D

guy2 2017.02.19. 13:41:04

Próbáltál már egy márkás darabot? Összehasonlítanád egy ilyennel?

endike · http://barathendre.wordpress.com/ 2017.02.21. 20:54:15

nagyon jó írás! teljesen jól végigvezető a 3d nyomtatás alapjait! gratula!

Turcsik László 2017.02.25. 17:40:50

Sziasztok. A multkor rendeltünk ilyen nyomtatót. Ha jól látom nekünk csak az lcd kijelző gomb sora más. A problémám a következő lenne resetelés utánn csak összefügéstelen számokat ír illetve a vezérlő panelnál világít egy piros led ami csak akkor világított mikor reseteltünk elaludt és ujra minden jó volt de most nem így van a dolog valami ötletetek van?

Rák Attantam 2017.03.08. 09:49:01

Kilazuló csavarok ellen esetleg rugós alátét? Vagy megfelelő méretű gumi O-gyűrű? ;)
Nem kell csak arra hagyatkozni, ami a dobozban van, mindig lehet fejleszteni, finomítani az ilyen kit-eken.

Egyébként érdemes körülnézni az ún. "EU-warehouse"-okban is. Bár jóval szegényesebb a kínálat, vámolás meg ÁFA nem lesz...