Meguntam a régi KZ Audio fülhallgatómat, és arra gondoltam, hogy csinálok egy olyan tesztet, ahol 3 különböző árkategóriájú terméket mutatok be. Egyszer ki kell próbálnom egy "drágább" fülest is. Ennek örömére tehát vettem egyet 17.000-ért, egyet 5000-ért, meg egyet 1600 forintért. Mindhárom márkás, neves darab, lássuk, hogy mit produkáltak egymás mellett!
Ostry KC06A
Kezdeném rögtön a legdrágábbal, egész konkrétan 17.400 forintba kerül. Gyönyörű, meggyőző csomagolásból húztam elő. Végtelenül laza, stílusos a dizájnja is, hogy a védelemről ne is beszéljek. Egy vastag, helyenként kivágott kartondoboz fogta körbe, a meglepően stabil, műanyag fedővel ellátott, szintén karton dobozt, amiben szivacsok közé betekerve pihent a fülhallgató számos kiegészítőjével együtt.
Kaptam hozzá például 2*3 pár harangot. Az egyik szett széles, a másik inkább kúpos alakú. A dobozban találtam még a garikártyát, használati utasítást, csíptetőt, egy puha, szőrös, Ostry feliratos kis tatyót, amiben cipelhető, és két sportkiegészítőt, amikbe a vezetéket befűzve úgy használhatjuk a fülest mondjuk futás közben, hogy biztosan nem esik ki a fülből. Az összeszerelés és anyaghasználat kitűnő, ugyanis titániumházat kapott, és még a kábelválasztó is fémből van, a jack csatlakozóról nem is beszélve.
Alapból volt is rajta egy pár, színben passzoló gumiharang, ami történetesen passzolt a fülembe, úgyhogy nem is bolygattam a dolgot, kipróbáltam így. Egy hét használat után minden túlzás nélkül kijelenthetem, hogy a legjobb fülhallgatóm, amim eddig volt, és imádom. Ennyire tisztán még egy eszközöm sem szólt annak ellenére, hogy csak egy nyomi kínai telefonnal küldöm meg.
Nehéz lenne jól elmagyarázni, de valahogy úgy kell elképzelni, mintha szabadabban hallanád a hangot. Most a közép és magas tartományokról beszélek. Az az érzés fog el, hogy nem erőlködik a hangzással, hanem csak úgy kileheli ezeket a hangokat, és baromi jól szól. A szabadabb hangzásvilágnak köszönhetően egy sokkal természetesebb térhatást is ad, ha hangszeres zenét hallgatok rajta, nincs ilyen szoftveres generálással együtt járó visszhangzás, meg egyebek.
A basszus abban különbözik a korábbiaktól, hogy ugyanúgy nem erőlködik vele, egyszerűen csak odapakolja minden torzítás nélkül. A másik jelentős különbség a szubbasszusban leledzik, 25-27Hz környéke volt az, amikor eltűnt a hangja, fölötte még hallottam mindent. 30-40Hz-nél még nagyban nyomja a dolgot, így a pop- és raveőrültek olyan frekvenciákat is meghallhatnak egy ilyen fülhallgatóval, amikre korábban esélyük sem volt egy olcsóbb darab miatt. A basszus mennyiségéből sem szenved hiány egyáltalán, ugyanakkor nem állítanám róla, hogy kifejezett "V" alakú hangszínt produkálna, ahogy azt mondani szokták ezekre a fiataloknak szánt termékekre.
A viselése más fülhallgatóimmal ellentétben nagyon kényelmes. Sokkal jobban passzol valahogy a hallójáratomba, és nem akar folyton kicsúszni, mint a KZ Audio tette. Emellett a gumis vezeték sem hozza fel a zajokat, és még csak nem is gubancolódik a tokjában úgy, mint a zsebemben eddig bármelyik másik.
17.400 forint egy átlag embernek azért egész sok pénz egy fülhallgatóért, amin még mikrofon sincsen, de ha valaki rászánja a pénzt egy jobb hangzás reményében, az egészen biztosan nem fogja megbánni az üzletet. Egészen biztos, hogy ezt fogom használni egy jó darabig a jövőben.
Macaw RT-10
Ahhoz képest, hogy 5400 forintba kerül, majdnem olyan a csomagolása, mint az Ostryé. Teljesen letaglózott, hogy egy 5000 forintos fülhallgatót miért csomagolnak így be. Ez persze nem rossz, csak inkább úgy vagyok vele, hogy amit erre az elegáns, mutatós dobozra költöttek, azt inkább a tervezésre fordíthatták volna. De hát mindennek megvan a maga oka, ezt sosem fogom például megtudni. Mindegy, én nagy örömmel húztam ki a piros szalagnál fogva az egyik kartont a másikból.
Az Ostrynál lényegesen nagyobb méretű Macaw nem véletlenül ekkora: ezt elforgatva kell hordani, hogy a kábele felfelé álljon, érdemes is a fül mögött elvezetni. Sajnos az anyaghasználat az ára miatt itt már nem olyan, mint az előbbinél volt, ugyanis mindene műanyag. A minősége számomra nem sugall semmiféle olyan prémium hatást, mint amit a doboza előrevetített, de talán ez az a pont, ahol el kellene fogadnom, hogy mégis csak 5000 forint az ára.
Ennek ellenére van egy egészen érdekes tulajdonsága: cserélhető e logó az oldalán. A dobozban 1-1 pár zöld és piros "Macaw" feliratos műanyag kupak. A fülesről lehúzható az eredeti és a helyére tolható bármelyik. Szerintem mondjuk nem passzolnak rá, de hátha valakinek pont azok jönnek be. Amúgy dizájnra szerintem egyáltalán nem egy mutatós darab az RT-10, sajnos nem néz ki kifejezetten jól.
Szerencsére nem kellett a doboznál feladnom az összes reménykedésemet némi prémium érzésért, ugyanis a dobozból előkerült még egy igen erős, önzáródó, műbőrszerű tasak, amiben hordható, ez kifejezetten jól néz ki, és jól is véd. Emellett itt sem spóroltak a gumiharangokkal, fém (!) tálcán kaptam 3 párral az ízlésesen tálalt útmutató mellett.
Két különbözőt kellett rátennem, mert a jobb fülemből mindig kicsúszott az M-es méretű. A zajszűrése nem olyan jó, mint az Ostryé volt, és természetesen a hangzása sem. Mindazonáltal van egy kellemes, meggyőző basszusa, és mivel egyik másik tartomány sem sérti a fület, nagyon kellemes az összkép is. Viszont nem tetszik, hogy a mély jelentősebb kiemelésével a többi tartomány kissé háttérbe szorul.
Akárhogyan is, a hangszínszabályzó használatával egy olyan hangkép hozható ki, amire azt mondanám, hogy megérheti az 5000 forintot, viszont javíthatatlanul halk. Először azt hittem, hogy én feledkeztem meg valamiről, de nem, valóban nagyon halk. Az Ulefone Viennám pedig pont arról híres, hogy olyan hangerőkre képes minden létező kimenetén, hogy kiszakad a dobhártyád a helyéről, de ezúttal még ő is rémesen kevés ehhez a fülhallgatóhoz. Utcán használva egy-egy halkabb rész konkrétan élvezhetetlenné válik, mert elhúz melletted 3 félig működő BKK busz, miközben hatalmas kipufogógáz felhőket finganak az orrod alá, azt is hallod, ahogyan jön valaki tarhálni holnapig kölcsönbe egy szál cigit buszjegyre, meg azt is, ahogyan két két kisebbségi egymás életére próbál törni régi, roma átkokkal, melyek bekövetkezésekor egész Budapesten kiszárad a fű, esetlegesen mindenki belét kieszi a rák.
A fülhallgató nem lenne rossz, de 5000 forintot egészen biztosan nem ér meg úgy, hogy utcán használhatatlan. Ha viszont valaki a gyerekének szeretne venni egyet, de fél tőle, hogy túl hangosan használná, és hosszabb távon halláskárosodást szenvedhetne emiatt, annak bátran merem ajánlani, mivel a termék sajátos hibájából adódóan egészségesebb, mint bármelyik másik. Emellett nem is szól rosszul is nem is drága.
Xiaomi Piston Basic
Annak ellenére, hogy 1600 forintba kerül és nagyon minimalista dobozkában érkezett, meglepően jól néz ki a Xiaomi terméke. Itt pont az érvényesül, amit a Macawnál emlegettem, minden utolsó fillért a termékre költöttek, ami ebben az árkategóriában a létező legjobb döntés. Ez meg is látszik az ár/érték arányon, mint ahogyan az az olcsó Xiaomi kütyüknél lenni is szokott.
Bár gumis a kábel, ízléses, lapos fajtát alkalmaztak, ahogyan a jack dugónak is adtak valami hengerestől eltérő formát, ha már egyszer műanyag az is. A kábelelválasztó semmi különöset nem villant, viszont nem sokkal fölötte van szerencsére egy play/pause gombbal ellátott mikrofonos egység, így headsetként is funkcionál, akinek erre van igénye.
Az igazi dizájn viszont a fülhallgató két felére jutott, ugyanis eddig ez az egyetlen olyan darab, aminél kicsit meghajlították az egyenest. Úgy van kialakítva, hogy a gumiharangok már nyílegyenesen a hallójáratokba néznek, így biztosan nem kell nagyon magasra tekerni a telefonon a hangerőt, hogy hangosan halld a zenét. A formavilág is nagyon érdekes, de számomra az egyedisége a színében rejlik. Annyira összepasszol a matt fekete kábellel ez az enyhén fényes, részben fém ház, hogy ettől jobban el sem találhatták volna.
A hangzásvilág tök korrekt, bár itt már valóban érezni, hogy nem úgy szól, mint az Ostry. Nem olyan szabad a hang, jobban húz az átlag felé. Ezt leginkább a magas tartományon venni észre, ami kicsit háttérbe szorul, mondjuk hozzáteszem, hogy ezt csak hangszeres zenénél veszem észre, és ezt nem kifejezetten arra találták ki. Persze a hangszínszabályzó mindenen módosít, így akár ezen is lehet jelentősen javítani. A mély nagyjából 35-40 Hz-ig van erőteljesen jelen, alatta rohamosan csökkenni kezd, és 27-28 alatt teljesen eltűnik.
Az én egyetlen bajom igazából csak az volt vele, hogy bal oldalra húzott finoman a közép-mély és a mély tartomány. A magasakat szimmetrikusan hallottam végig, de közben olyan volt, mintha valami lenne a bal fülemmel, mire rájöttem, hogy ott hangosabban szól egy jókora frekvenciasáv. Gondolom ez valami egyedi dolog, mert rögtön utána felfedeztem egy apró repedést a jobb oldalon, meg hát 4.9-re értékelte 233 ember a Gearbesten. Kár, hogy én pont egy ilyet fogtam ki.
Amúgy 1500 forintért ez bármikor best buy, mert ahhoz képest, hogy hogyan szoktak szólni az ilyen árú termékek, ez kész csoda, hogy tök jól is néz ki, és az árához képest nagyon szépen is szól, mindazonáltal nem vagyok hajlandó letenni róla, hogy az Ostry megéri az árát, és azt vegyétek, ha már vesztek.