Olvasónk, László írása
A Voyo Q101 tablet egy olyan árkategóriában versenyez a konkurenseivel, amit a legtöbb magyar család is könnyedén megengedhet magának: 100 dollár, vagyis 26.500 Ft alatt kapható, de szerencsére az árból nemcsak a lassúság és a gyenge hardver következik. 2 GB RAM, 32 GB ROM és további érdekességek – mint például a duális SIM foglalat, 2.4 és 5 GHZ-es WiFi – színesítik a felhozatalt, ami miatt mindenképpen érdemes vetni rá egy pillantást.
A Voyo Q101 kicsomagolása
„Mindig is szertettem volna egy „utazó” tabletet magamnak, amin a külföldi túráim alatt tudom a kedvenc sorozataimat nézni, így ütve el az időt. A másik ok, hogy barátnőm is túlságosan egyedül érezte magát főzés közben a konyhában, ezt feloldandó, a Voyo Q101 tabletet egy egyszerű IKEA-s tartóval kiegészítve használta unaloműzésre, ami zenehallgatásban és a kedvenc sorozatinak nézésében merült ki.
Mivel nem akartam túlságosan drága eszközt venni, ezért megakadt a szemem egy 50%-os kuponakción, amiben az említett tablet is szerepel. 52 dollárt kiadni egy Voyo Q101 nevű eszközért nem tűnik a kockázatvállalás csúcsának, annak ellenére, hogy a márka nekem nem mondott semmit. Mivel összesen csak 5 db volt belőle, nem fűztem túl nagy reményeket ahhoz, hogy sikerül egyet elhoznom, de természetesen most nem olvashatnátok ezt a cikket, ha a tervem dugába dőlt volna.
Amikor megérkezett a termék, valami rettenetes kínai szörnyre számítottam, ehhez képest a doboza nem sokban tér el a márkásabb gyártók sajátjaitól. Színes kockák vannak az elején, amelyek a Windows verziók csempés felületét másolják, meg egy kék csík a bal felső sarokban, amely szalagként fedi le a cég logóját. A beltartalom minimalista, USB töltő micro USB kábellel, reklámanyag, amit egyből kidobtam, meg persze a tablet. Ami viszont számomra fontos volt, hogy a Voyo Q101 jól védett legyen, mert semmi kedvem nem lett volna a kínaiakkal vitatkozni, ha esetleg sérülten érkezik. Szerencsére erről szó sem volt, a készülék átvészelte azt a 15.000 kilométert, ami a két országot elválasztja egymástól.
Kézbe véve nem tűnik különösebben se nem nehéznek, se nem könnyűnek. Meglepően jófogású, fém hátlap és a régebbi Apple tabletekhez hasonlító káva veszi körbe, de azok azért lényegesen vékonyabbak és a dizánjuk is egységesebb. Az elől fehér, hátul arany színvilág nekem annyira nem tetszik, de nem is bántó, ellenben az összeszerelési minőség ezért az árért rendben van, ennyit sem vártam volna el.
Az egyetlen gagyi részlet a szörnyű, hátlapon található műanyag, ami mögé SD foglalatot és kettő darab SIM kártya helyet rejtettek el. Bár nem tartozom a műszaki értelmiség sorai közé, így fel nem foghatom, hogy mire jó két darab SIM hely. A takarólemez viszont elképesztően hitvány és színárnyalatban is elüt a fém hátlaptól, ezt azért szebben is megoldhatták volna. Más hibát viszont nem találtam, és én sosem fogom a hátsó részét nézegetni, vagyis eddig nagyon meggyőző volt az összkép.
Tesztüzem
A mélyebb műszaki paraméterek nekem nem sokat mondanak, de azért az oldal olvasása közben felszedtem magamra némi tudást. 2 GB RAM és 32 GB ROM, ugyanennyi memória és háttértár található a telefonomban is, tehát tudtam, hogy nagyon lassú ez sem lehet, és nem is az.
Ami sokkal érdekesebb számomra, hogy duális WiFi chipet kapott a Voyo Q101 a leírások szerint, amit nehezen hittem el, de szerencsére tényleg így van. Üdvözítő, mert az új UPC routerek már támogatják a kétsávos vezetéknélküli kapcsolatokat, és itt ahol lakunk elég nagy a konkurencia. Az 5 GHZ-es sávon viszont három falon keresztül is lejátszotta a Youtube videókat, tehát ezzel a részével nagyon elégedett voltam.
A másik fontos dolog a hibátlan szoftveres működés volt, és tapasztalataim szerint az újabb Androidok már sokkal kevesebb idegesítő dologgal állnak elő, mint pár éve. Ezen a 7.0-s verzió fut, lényegében problémamentesen, bár néha a Play áruház megnyitásakor kicsit belassult, de ez volt az összes „hiba”, amit tapasztaltam. Különösen örömteli, hogy az alsó virtuális menü nemcsak a vezérlőgombokat, hanem egy képernyőkép mentésére szolgáló funkciót is tartalmaz, így sokkal egyszerűbb átküldenem a kollégáknak tartalmakat, mintha két gombot kellene egyszerre megnyomnom.
Ha már gombok, a minőségük semmiben sem tér el például a régebbi Lenovo vagy Samsung tabletekétől, tökéletesen használhatóak. A készülékkel a vicc kedvéért telefonáltam is, bár ez nem volt túl nagy élmény, lévén automatikusan kihangosítja a hívásokat, és a hangminőség sem túlzottan jó. Érdekes, hogy a gyenge vartyogókból kettő is van, tehát sztereo, de ez alapvetően nem segít a rossz minőségen, de kit érdekel, mikor legtöbbször fülhallgatóval használtam. Jövőbeni upgrade lesz valamilyen Bluetooth-os hangszóró (a szerk.: ajánljuk például a Xiaomi Network Speakert vagy az Enusic Soundcupot erre a célra). Ugyan nem tudom, hogy milyen szabványt használ, de biztosan kezeli majd valamelyik zajkeltőt is, és akkor megszabadulhatok a gyári hangszórók keltette gyenge minőségű hangtól.
A kijelző viszont remek, elég világos, sőt éjszaka, meg a buszon utazva a sötétben, szinte már bántóan erős. Mivel az üzemidőt jelentősen befolyásolja a fényerő nagysága, azért sosem húztam a csúszkát közepes fölé. A színek jók, legalábbis nem rosszabbak, mint a telefonomon, a felbontás - 1920x1200 pixel a 10.1 inch-es IPS panelen - pedig több mint elég, sőt itt tűnt fel először, hogy mennyivel rondábbak az alacsony felbontású sorozataim, mint az 1366x768 px-es laptopomon.
A processzor egy MT 6753, ami mellett egy Mali T-720 videokártya dolgozik, de mivel nem nagyon játszom rajta, maximum Candy Crusht vagy egyéb, nem túl hardverigényes dolgokat, ezért különösebben nem foglalkoztatott a teljesítménye. Szerintem nem is várható el, hogy egy 100 dollár alatti eszközön gyönyörű grafikájú alkalmazások fussanak. De legalább nem melegszik nagyon, ami szerintem az élettartamra lesz jó hatással.
Ha már utazás, kipróbáltam a GPS-t is benne, bár az autós navigációhoz kellene egy akkora méretű tartó, amibe bele lehetne applikálni. Játéknak viszont jó volt, rendesen működik is, ami jól jött például Bécsben, amikor ismeretlen területen kellett kóvályognom. A virtuális valóságot is kipróbáltam rajta, nézegethettem emberi belső szerveket egy magyar fejlesztésű szoftverrel, ami inkább érdekes volt, mint hasznos, de ezek szerint a szenzorozottsága is megfelelő a Voyo Q101 tabletnek. A nagyméretű foglalat miatt viszont kínlódás volt behelyeznem a nano SIM kártyát, két adaptert is rá kellett raknom, és így is csúszkált össze-vissza.
Lefuttattam a Benchmarkokat, mert láttam, hogy mindenki ezt csinálja, de a pontok nekem sokat nem mondanak. Az Antutu 36.178-at mutatott, ami gondolom egy közepes eredmény, feltételezem, hogy az internet végtelen bugyraiban található vagy 200 db lista, amin össze lehet hasonlítani az összes konkurens termékkel. Nekem az is bőven elég, hogy a mindennapi használatban sem éreztem lassúnak.
A kamerára gondoltam, hogy nem lesz egy nagy szám, és nem is volt az, végül is mit várunk 5 Megapixeltől? Örültem, hogy nem VGA felvételeket nézhetek vele vissza, a japán turistákon kívül meg úgysem fényképez senki ekkora eszközzel. A képek egyébként elég szörnyűek, viszont a házi orvos rendelési idejét ezzel is le lehet lőni. Van selfie kamerája is, az 2 Megapixel, illetve a hátlapi egységet egy beépített vaku egészíti ki.
Az üzemidő viszont kellemes, a Gearbest 6.500 milliamperórát ír, ami nekem 6-7 óra filmnézésre volt elég, 1/3 fényerő mellett, de ezt nyújthattam volna még tovább, ha csak netezem. De mivel alapból ilyen tevékenységekre vettem, ezért nagyjából erre is számítottam, maximum feltöltöm egy power bankról, ha kell a hosszabb működési idő.
Az SD kártya helyet kipróbáltam egy 16 GB-os darabbal, és valóban, gond nélkül tudtam rá másolgatni dolgokat. Igaz a behelyezéskor megkérdezte, hogy leformázza-e, illetve hogy belső tárhelyként is akarom-e használni. A 64 GB-ost viszont sehogy sem tudtam életre kelteni, pedig azt is észreveszi, mikor a portba teszem.
Biztos van még olyan dolog, amit lehetett volna tesztelni a Voyo Q101 tableten, de mivel nem vagyok profi cikkíró, ezért nem jutott más eszembe, de szerintem ez is kellően jó támpontot adhat ahhoz, hogy valaki el tudja dönteni, megéri-e megvenni. Szerintem igen.
Összegzés
Összefoglalva a fentieket, a Voyo Q101 maximálisan megérte az érte kifizetett összeget. Így, hogy most már tudom milyen, a jelenlegi 28.600 forintos árat is megadtam volna érte, mert leszámítva a játékok terén nyújtott gyengébb teljesítményét és a kamerát, különösebb kivetnivalót nem találtam benne. Azt viszont továbbra sem tudom, hogy a dupla SIM kártya hely vajon miért jó.”
Lászlónak köszönjük a tesztet.