A Motospeed billentyűzeteket eddig nem ismertem, és ez nem véletlen. A hozzám került példány a szűzkeresztségben a K70-es nevet kapta, és a gyártó azt ígéri, hogy nagyon sok leütést kibír, miközben nagyon szépen világít. Mind a két állítás igaz, de nem úgy, ahogy azt a kedves olvasó gondolja. A kérdés az, hogy megéri-e kicserélni a jelenlegi billentyűzetünket a K70-re, 4.700 forint elköltésével.

Kicsomagolás

Tudom, hogy sokan unjátok már az „unboxing” részt, szoktunk is ezzel kapcsolatban kritikákat kapni. „Kit érdekel, hogy kerek a széle, ha az eszköz rossz?” jellegű kommentek szellemében írom most ezeket a sorokat. A kinézet nem csak azért fontos, hogy leírjuk, kék, zöld vagy piros egy termék, hanem azért, hogy le lehessen vonni a megfelelő konzekvenciákat a minőségéről és a gyártó hozzáállásáról.

A Motospeed esetében sokat elmond, hogy a csomagoláson szereplő képek homályosak. Gondolom „így adta ki a nyomda”, de ez azért 2017-ben már nem annyira tolerálható érv. A doboz belsejében sem találunk semmi extrát, némi csomagoló anyag, egy kínai nyelvű papír, meg a billentyűzet, és semmi más. A doboz hátoldalán hangzatos mondatokat találunk arról, hogy a termékük mennyire űrtechnológiát képvisel. A valóság viszont az, hogy a NASA-nál ismerik az angol nyelvtant, Kínában pedig nem.

A kínai csicsa-micsa dizájn is nagyon szemet szúr. Európai cég biztosan nem választana jelképének egy vörös szemekkel világító Puma fejet, mert iszonyatosan bazári, és egyben indokolatlan is.

A termék minőségére egyébként nem igazán lehet panasz, nem rosszabb, mint bármelyik általános célra szánt billentyűzet, csak azokra nincs ráírva a „gaming” varázsszó. A kábelezés még igényesebb is, mint általában, érdes műanyag köpeny burkolja. Szerencsére elég hosszúra hagyták, ugyanis átért az asztalom alatt, így be tudtam dugni a gép hátoldalán elhelyezkedő USB portba, igaz egy picit beljebb kellett tolnom a gépet. Nem ez a világ leghosszabb zsinórja, de még éppen elég, a gyártó egyébként 1.8 métert ad meg.
   

Tesztüzem

Mivel a munkámból kifolyólag napi 8 órát ülök számítógép előtt, ezért kicseréltem a jó öreg Genius KB-220e típusú keyboardomat a Motospeedre. Néhány dolog egyből feltűnt, ami nem könnyítette meg a későbbi használatot. Az első dolog, hogy nekem ez a billentyűzet hangos. Mivel egy Xiaomi fülhallgatót is teszteltem a K70 próbája alatt, ezért a bal fülemben egész nap szólt a zene, hogy a fülest kellőképpen bejárassam. Ennek ellenére hallottam a gombok kopogását, pedig én nem igazán ütöm le őket nagy erővel.

A másik fontos dolog, hogy én gyakorlatilag két kézzel gépelek, tehát nem okoz gondot az, hogy vakon találjam meg a billentyűket. Mivel ez egy angol kiosztású tasztatúra, de magyar kódlap van betöltve a gépemen, ezért okozott izzasztó perceket a cikk megírása. Például feltűnően kerülni kezdtem minden olyan szót, ami „í” betűt tartalmaz, hiszen ilyen gomb nincsen a billentyűzeten. Ez persze a magyar nyelv sajátossága, ezért is használunk 105 gombos kiosztást, az amerikai 104 gombos QWERTY billentyűzet helyett. Az ALT kód 0237-el azért be lehet írni, vagy megnyomhatjuk a jobb ALT+j kombinációt is.

A másik probléma a fények. Az egy dolog, hogy indokolatlan a szivárvány minden színében világítania, de akkor legalább homogén módon tenné. De sajnos nem, jól lehet látni, hogy hova kerültek be LED-ek, és hova nem. Ahol világít ott zavaróan vakít, máshol viszont sokkal sötétebb a háttérfény, ami miatt sötétben a billentyűzet egy része „foltos” lesz. Ez elég gagyi hatást kelt, és az elütések számát is megnöveli. Semmi baj, akkor kapcsoljuk ki. A leírás szerint ki lehet, na de hogy? Egy darabig eltartott, amíg megtaláltam a jobb hátul elhelyezkedő, sorjás kapcsolót, ami szerintem nem került 10 forintnál többe.

Más minőségbeli hiányosságokat is találtam, például a hátsó élnél helyenként mintha kopott lenne a festék. Kis foltokban átvilágítanak a LED-ek az anyagon, biztos fogyóban volt a fekete alapozó. A billentyűkre nyomott karakterek képe sem szép, sok esetben bemosódásokat találtam, tipikusan ilyenek a jobb oldali számok és a „PageDown” billentyű.

Razer BlackWidow X Chroma

Sajnos csak be- és kikapcsolt állapot van, nem variálhatunk a színekkel vagy az intenzitással. Mivel semmiféle vezérlőprogram nincs, ezért igazából szoftveres funkciók sem. Gondolkodtam, hogy hol láttam ezt a színösszeállítást, aztán a használat kezdete után egy pár órával leesett: ez egy Razer BlackWidow X Chroma másolat.

A leütés érzete egyébként nem rossz, még akkor is, ha hangosan kopog, és az anyagok is olcsó hatást keltenek. Gondolkodtam rajta, hogy vajon mitől „gaming” a klaviatúra. A minimum elvárás egy ilyen eszköz esetében, hogy a WASD gombok valahogyan jelölve legyenek, esetleg egy kicsit megnövelik a távolságot vagy a felületüket érdesítik, hogy a kéz könnyebben rátaláljon. Alapvető funkció a makrozhatóság, ahogy a játékos egerek esetében is, hiszen valahogy be kell vinni a kombókat, és aktiválni a varázslatokat. Itt semmi ilyennel nem fogunk találkozni, mert azon kívül, hogy a K70 egy színes billentyűzet, semmilyen egyéb lehetőséget nem kínál.

Volt még egy tipikus, 90-es évek kínai termékeit és francia autóit jól jellemző dolog, mégpedig a vakkapcsolók. A termék alján és a tetején is találhatunk egy műanyagba nyomott területet, ahol „majd egyszer lesz valami” alapon előkészítették a felületet. Az alsó engem is becsapott, először megpróbáltam kinyitni, de nem sikerült, csak utána realizáltam, hogy nem is lehet.

A gyártó 10 millió leütést garantál a termékhez, de ezt aligha fogjuk elérni vele. Egy cikkemben átlagosan 8-10.000 karaktert írok le, vagyis 1000 cikket készíthetnék el anélkül, hogy tönkre menne. Ez nagyjából 4 év teljes termése, ami még reális is lehetne, de szerintem addigra az összes piktogram le fog kopni a felületről.

Az egyik nagy ígéret a dobozon a 7 gomb egyidejű lenyomhatósága. Aki játszott már valamelyik FIFA játékkal, az tudja, hogy ott legalább 3-4 gombot kell egyszerre nyomnunk a játékosok mozgása közben, amit sok billentyűzet nem visel el. Nyissunk egy notepadot és üssünk le egyszerre több billentyűt, hogy lássuk milyen hatást vált ki. Én erre a bankkártyám élét használtam, mert így lehet teljesen egyszerre lenyomni a gombokat. A valóság 7 egyidejű lenyomás helyett csak 4, ennyi karakter jelenik meg hiba nélkül.

Gondolkodtam, hogy kinek lehetne ajánlani ezt a billentyűzetet, aztán feltűnt, hogy Youtube-on a videós bemutatók 80%-át gyerekek csinálták. Ezért ez egy picit a „7-es BMW 1 literes motorral” esete: nézzen ki úgy, mintha nagyon menő lenne, hitelesen másolja a sokkal nevesebb gyártók drágább termékeit, és legyen nagyon látványos. Ezt tudja is a termék, ha elég messziről nézzük, de már egy rövid használat esetén is kibuknak a hiányosságok.

Összegzés

Tekintsünk úgy a Motospeed K70-re mint egy átlagos, nem játékra tervezett billentyűzetre, ami világít, ennek ugyanis van értelme. Különösen akkor, ha kevésbé magabiztosan gépelünk és ezt rendszeresen sötétben tesszük. Akkor tényleg jó szolgálatot tesz a termék, de játékra én biztosan nem ezt a modellt venném. A szidalmak ellenére nem gondolom, hogy ez egy használhatatlan klaviatúra, csak az árát sokallom. 4.700 forintot szerintem nem ér, akkor már sokkal inkább választanék egy másik modellt, a lényegesen nagyobb költségek ellenére is.

A Motospeed K70 billentyűzet itt megvásárolható >>