Eddig nem voltam nagy Walkera rajongó. Pár éve még elég beteg modelleket gyártottak, sok volt velük a műszaki probléma, és az anyaghasználatuk is hagyott némi kívánnivalót maga után. Szerencsére a cég észbe kapott és az új Walkera modellek már nagyon jó minőségűek, és sokkal inkább megfelelnek az elvárásoknak. Nálam az RTF modell járt, amelyet nettó 52.000 forintért vihetünk haza. A kis pöttöm meg is éri a pénzét, és nemcsak azért, mert bomba jól néz ki.
Kicsomagolás
Kicsit félve bontottam ki a jó minőségű kartondobozt, ugyanis a posta mindent megtett, hogy a beltartalom sérüljön. A jobb felső sarkot valaki rendesen összehajtogatta, ennek ellenére minden túlélte az utazást, ami a remek párnázottságnak köszönhető. A vastag szivacsrétegekkel körbeölelt beltérben rétegesen helyezkednek el a dolgok, felül a drón, alul a távirányító felosztásban.
Szerencsére sok helyen felfedezhetjük az odafigyelés nyomait, ilyenek a pótakkumulátoroknak előre kialakított vágatok, vagy a felcímkézett tartalék tasakok. Ez utóbbi egy 3 forintos megoldás lenne minden gyártó számára, mégis sokan hanyagolják.
A drón és a távirányító mellé jár egy töltő, egy akkumulátor, egy szett propeller, FPV antenna, USB és trainer kábel, valamint a szerszámok. Ami meglepő lehet, hogy a kézikönyv szinte kizárólag a drón beállításait ecseteli. A távvezérlőhöz ugyanis jár egy külön DVD, amin a Devo sorozat összes típusának leírása megtalálható. Szerintem így semmivel sem drágább, mint kinyomtatni hozzá egy jó minőségű kézikönyvet, viszont sokkal könnyebben tovább adható.
Már régebben is nézegettem, milyen szépre rajzolták az új Walkera Rodeo modellek formatervét. Bár Walter De Silva folyékony fémbe öntött formáit még nem körözi le, de kifejezetten tetszetősre sikeredett a küllem. Engem személy szerint egy nagy robotizált szöcskére emlékeztet.
Stílusosan a testre lehet hajtani a vevő antennáit, amiből kapásból kettőt is kapunk, ez nagyban megnöveli a rendszer túlélésének esélyét egy húzósabb ütközés során. A fehér hátsó részt fekete front egészíti ki, amelyet látványos vörössel világít be a kameratartó és környéke. Azt is mondhatnám rá, hogy fej, tor, potroh, máris megtaláltam az analógiát az ugribugri rovarhoz.
Sajnos a műanyagok minősége már közel sem ilyen jó, de rossznak sem nevezném. Elég merev a gép, de azért egy karbon váznak jobban örültem volna. Azt sem tekintettem jó ómennek, hogy helyenként az illesztések pontatlanok, kicsit „ahogy sikerült” érzést keltenek. Szerencsére ebből a levegőben semmit nem éreztem, inkább csak esztétikai hibának mondanám.
Távirányító
A Walkera Devo sorozat legtöbb távjának modolását jelentős kultusz övezi, sajnos azonban a gép ezen verziójához a Devo 7 távirányító jár, amely erre alkalmatlan. Szerencsére létezik egy F7-es variáns is, amibe ültethetőek más chipek is, így akár a Walkerától eltérő protokollal vezérelhető gépekkel is repülhetünk. A BNF kiadás pedig azoknak való, akik már rendelkeznek valamilyen kontrollerrel, így nyerhetnek néhány ezer forintot.
Érzésre a karok könnyedén mozognak, sokkal jobb felbontásúnak érződnek, mint a széles körben használt Flysky modellek. Hátul a fogantyú fém, erről elhiszem, hogy elbírnak egy rászerelt FPV monitort. 7 csatornára programozhatjuk ki a vezérlő adta lehetőségeket, de ennél sokkal több gomb/potméter áll rendelkezésünkre. A kapcsolók szépen a helyükre kattannak, alap távirányítónak nem is kívánhatnánk jobbat.
A Devo 7-ről csak a lényeges dolgokat írom le, ugyanis van hozzá egy 75 oldalas kézikönyv, ami igen részletesen kifejti a lehetőségeket. Minden kapcsoló alapértelmezetten a 0 állásban, felfele áll. Ezt tekintsük kiindulási pontnak, amikor valamit átállítunk. Szemből nézve a legfontosabb a MIX felirattal jelölt csatorna, amivel a repülési módok között váltogathatunk. Alapértelmezetten Angle, vagyis teljesen stabilizált módban repül a gép, ahol a dőlésszögeket is maximalizálja. Egyes állásban a Horizon vagy Rattitude mód lép életbe, ekkor nem korlátozza a vezérlő a végállásokat, így engedi a bukfenceket is. Az alsó állás a Rate/Acro mód, ilyenkor a gép NEM stabilizál, teljesen szabad repülést tesz lehetővé. Ezt csak FPV szemüvegben javaslom és csak azoknak, akik már elég tapasztaltak ahhoz, hogy ne törjék ripityára a technikát.
Az alábbi kapcsolók inaktívak, de a repülésvezérlőn futó Cleanflight szoftver engedi a programozásukat: TRN HOLD, FMD, D/R és a gimbalvezérlő potméter a bal oldalon. Én szándékosan nem frissítettem a Cleanflightot, mert a gyári állapot beállításait akartam tesztelni. Mivel a gép nem repül rosszul a dobozból kivéve sem, ezért azt javaslom, hogy csak hozzáértők nyúljanak bele a konfigurációba.
A táv a „prémium kategóriához” hűen nem csak 8 db AA elemről, hanem Walkera/LOSI csatlakozós akkumulátorról is megtáplálható. Én elemmel használtam, mert sajnos nem állt rendelkezésre ilyen végződésre szerelt áramforrás. A hátlapon találhatunk még egy trainer kábel csatlakozót, amivel szimulátorozhatunk.
Tesztüzem
Mielőtt felszállunk, jegyezzük meg az élesítési és leállítási szekvenciát. Jobbra lehúzva és ott tartva a gázkart, inaktívak lesznek a motorok, míg balra lehúzva élesednek. Mivel alapesetben aktiválás után sem forognak a propellerek, ezért ne lepődjünk meg, ha a drón gázadásra hirtelen megindul. Szerencsére az élesítést fény- és hangjelzés is kíséri, ezért nem fogjuk eltéveszteni.
A bekapcsolás előtt mindig tekerjük fel az FPV antennát, akkor is, ha nem akarunk egyéb megjelenítőt használni. A csatornák között a drón tetején található, szilikon gumival takart fedél alatt elhelyezkedő DIP kapcsolókkal váltogathatunk. Összesen 8 csatorna áll rendelkezésünkre, amiknek szerencsére eléggé széthúzták a frekvencia sávjait. Én személy szerint az antennát átcseréltem az Emax Nighthawk omnidirekcionális antennájára, mert az jobb vételt biztosított. Ha ti is így tennétek, akkor SMA Male csatlakozós antennát válasszatok, különben úgy jártok, mint a rendőrviccben: nem lehettek okosak, csak erősek.
A gép bal oldalán találhattok 3 csatlakozót, egy micro USB-t, amivel a vezérlőn futó szoftverhez férhettek hozzá, alatta a külső, mini vevő csatlakozási pontját és a PPM/SBUS kommunikációs módváltót láthatjátok. Mivel ezek a repüléshez nem szükségesek, nem piszkáltam őket. A fronton két nagy erejű LED található, ez még nappal is egészen jól látszik és segíti az orientációt.
A hason helyezkedik el az EC2-re szerelt akkumulátorcsatlakozó. Ide kell elhelyeznünk a 850 mAh kapacitású, kétcellás akkumulátort. Az üreg elég vékony, nem sok esélyt látok arra, hogy más márkájú áramforrásra cseréljük le. Mivel az akksi szerencsére nem egyedi, ezért nem vagyunk a Walkerához láncolva az alkatrész beszerzése kapcsán. Manapság ez egyre ritkább, sok cég nézi a fogyasztót fejőstehénnek, és igyekeznek mindent egyedivé tenni, a lényeg, hogy dőljön a pénz. Van beépített alacsonyfeszültség jelzés is, a gép bőszen csipogni kezd, ha a menet végéhez közeledünk.
Szerencsére a quadkopter súlya nagyon alacsony, a felszálló tömeg 220 gramm, ami mindig jót jelent. Megy is, mint a mérgezett egér, eleinte meg is lepett a mozgékonyságával, pedig én a 4 cellás gépekhez vagyok szokva. A kis tömeg miatt becsapósan erősnek érződik, ráadásul a magas KV értékű, szénkefe nélküli motorok miatt iszonyatosan magas a fordulatszám. Az önszorítós propellerek mérete valahova 4 és 3,5 col közé esik. Forgás közben majdnem beleérnek a vázba, tehát nagyobbakat nem tudtam feltenni.
Nagyon szépen kijön a repülési tulajdonságok terén, hogy a Walkera miért jobb gyártó, mint mondjuk a JJRC vagy az XK. A gép nagyon stabil, kezes és reszponzív, még az alapbeállításokkal is, ráadásul ezeket mindenki saját szája íze szerint állítgathatja. Egyáltalán nem tapasztaltam dadogást, billegést vagy „wobblizást”, a repülési karakterisztika nagyon egyenletes. Igaz ez maximális terhelésen is, pedig elég rendesen kitoltam a szemét.
Mivel a váz nagyon pici, a motortávolság csak 150 milliméter, ezért szemmel nehezen követhető, még az orientációs fény ellenére is. Ez a gép FPV szemüvegre termett, cserébe olyan apró, hogy simán tudunk vele manőverezni a fák között. Ott is átfér, ahol a nagyobbak már nem fognak.
A 600 TVL-es kamera nem rossz, a 120 fokos FOV is elég nagy, és a fényérzékenysége is viszonylag jó. A gépet kétféle FPV adóval szerelték, egy 25 mW (CE) és egy 200 mW (FCC) teljesítményűvel. Előbbi 100-150, utóbbi olyan 250-300 méterig tudja a képet közvetíteni, ideális körülmények között. Úgy tudjuk a két modellt megkülönböztetni, hogy a CE variánsnak az összes, míg az FCC variánsnak csak a páros csatornák (összesen 4) állnak rendelkezésre. Mivel a Devo 7 távirányító hatótávja levegőben maximum 1 kilométer körül alakul, de a földön sem kevesebb, mint 300 méter, ezért ez bőven elég egy kiadós reptetéshez.
Ami nagyon tetszett, hogy a kamera szögét nagyjából -10 és +45 fok között fokozatmentesen állíthatjuk. Mindenki a saját vérmérsékletének és tudásának megfelelően döntheti a megfelelő szögbe. Maximális állásban pedig simán megvalósíthatjuk azt a drónnal, amit autósportban kilinccsel előre csapatásnak neveznek.
A repülési idő meglehetősen rövid, 5-6 perc az én stílusomban. Igaz ez közelebb áll a kamikaze pilótához, mint a nyugodt lebegéshez, tehát az ügyesebbek akár 7 percet is elérhetnek, megfelelő időjárási körülmények esetén.
Ami az eséseket illeti, két gyenge pontot találtam a vázon, az antennát és a műanyag leszálló lábakat. Előbbit egy flexibilisebb antennára való cserével orvosolhatjuk, utóbbinál meg reménykedjünk, hogy elnyeli az ütéseket.
Összegzés
Végre egy Walkera modell, aminél éreztem a birtoklási vágyat. A legfontosabb tulajdonságban a legjobb a gép: nagyon szépen repül, és végül is ezért veszünk meg egy drónt nem? Az anyagok elég jók, a gép kifejezetten szép, látványosak és jól használhatóak a fények. Az alacsony súly jót tesz az ütésállóságnak, és azok is megtalálhatják a számításukat, akik szeretik a paramétereket állítgatni.
A Devo 7 távirányító pedig ideális kezdésnek, kipróbálhatjuk rajta az alapvető funkciókat, továbbá egy kis betekintést enged a komolyabb kontrollerek programozásába is.
Van néhány hiba, amitől az összkép nem tökéletes: a műanyag lábak hosszabb távon nem fogják bírni az ütéseket, az antenna lehetne jobb, de ezek filléres tételek. A rövid repülési idő bosszantóbb, de én alapból 10 akkumulátorral megyek ki terepre, tehát ez is viszonylag egyszerűen orvosolható. Kötekedhetnék még ilyen apróságokon, hogy miért nem mennek fel rá a 4 colos propellerek, de ez már tényleg szőrszálhasogatás lenne.
A táv nélküli verzióért nettó 40.000, az egyből repülhető RTF szettért nettó 51.600 forintot kérnek, ennyit pedig megér egy jól kitalált, remekül repülő, mini versenydrón.
A távirányító nélküli BNF modell itt megvásárolható >>