A Blitzwolf újabb power bank-kel állt elő nemrég. Az első verziót számos helyen jelentősen továbbfejlesztve legyártottak egy teljesen új darabot, ami nem csak külsőben, de tudásban és funkcionalitásban is újat mutat. Ezúttal sikerült normális teszteszközöket is beszereznem, hogy minél jobban megterheljem az eszközt. Lássuk, hogyan teljesített!
A jól megszokott, semmitmondó dobozban csak pár papír és egy töltőkábel volt a terméken kívül. Ez utóbbi viszont kellőképpen lekötötte a figyelmemet, ugyanis több olyan módosítást is végeztek rajta, ami szimpatikusabbá teszi számomra az előző P1-es verziónál. Egyrészt észrevehetően kisebbek lettek a méretei, ami segít a tárolásban. Ez azért fontos, mert egy ilyet az emberek általában utazáskor használnak, ilyenkor pedig fontos, hogy ne foglaljon sok helyet egy-egy ilyen kiegészítő.
A másik fontos dolog a tömege, ami jelentősen csökkent, bár kézbe véve még mindig nem mondható el róla, hogy pehelysúlyú versenyző lenne. Szintén sokat változott a kinézete. Alakra ugyan továbbra is a Xiaomi termékeit másolja, de legalább van pár egyedi vonás rajta. Ennek jegyében áthelyezték a LED-eket a tetejére, a Blitzwolf felirattal átellenes sarokba, lekerekített sarkú négyzet alakú gombot tettek rá, és a saját, Power3S gyorstöltési technológiás USB portjuk mellett egy Qualcomm QC3.0-s portot is raktak rá, melynek köszönhetően elég nagy áramokkal tud tölteni. 3.6 és 6.5V-os feszültség mellett 3A-t, 6.5 és 9V között 2A-t, 9 és 12V mellett pedig 1.5A-t képes leadni.
A töltőteljesítmény tehát bizonyos esetekben 20W közelébe is juthat, ami azért több, mint extrém. Az persze a telefonon múlik, hogy kér-e ekkora áramot, mert ha nem támogatja az ilyen technológiákat, akkor könnyen lehet, hogy beéri 5V-tal és maximum 2A-rel. Az amúgy szintén nem rossz tempó, de azért sokkal többet is ki lehet sajtolni elméletiekben ebből az eszközből. A ház természetesen továbbra is masszív fém, amit ugyan össze lehet verni, ha valaki bedobálja a táskájába mindenféle más, keményebb holmi mellé, és legalább pár napig ott verődik utazás közben, de legalább tuti védelmet nyújt az eszköznek.
A két műanyag rész is különbözik az előd anyaghasználatától, itt szemcsés, fekete műanyagot alkalmaztak, ami nekem sokkal jobban tetszik az előző ujjlenyomatgyűjtő megoldásától. Nem csak funkcionálisabb, de elegánsabb is szerintem. A kérdés már csak az, hogy teszi-e a dolgát, vagy csak jól néz ki. A nőknél is ez az örök kérdés. Értjük a problémát, nem?
Tesztüzem
Egészen megdöbbentő teljesítményre képes. Ezt eddig sajnos nem volt alkalmam kipróbálni más töltőknél, mivel ez a speckó USB terhelés csak most érkezett meg, de ezzel azért jóval elegánsabban lehet terhelni a mindenféle töltőalkalmatosságot. Kérem szépen a töltő megfelelt minden vele szemben támasztott elvárásnak. A terhelés úgy működik, hogy bedugom a töltőbe, microUSB kábellel rákötöm a számítógépemre, és egy szoftver segítségével beállítom, hogy milyen terhelést adjon a power bank-re.
Ekkor az bekapcsol, és elkezdi szívni, feltéve, hogy a töltő bírja, amit a fogyasztó kér. Ezt grafikonokon rajzolja ki, és még számos egyéb beállítás is a rendelkezésemre áll, hogy teszteljem a darabot. Több mindent is kipróbáltam. Mindkét portra nyomattam egy automata tesztet, ami nagyjából annyiból áll, hogy pár másodpercenként 0.1A-es ugrásokkal növeli az áramigényét. Itt addig megy a teszt, amíg a fogyasztó el nem éri a 4A-es maximumát, vagy a töltő le nem kapcsol előbb túlterhelés miatt. Rossz esetben, amíg ki nem gyullad.
A Qualcomm QC3.0-t tudó port simán bírta 5V-on a 4, azaz NÉGY amperes áramot több, mint 35 percen keresztül (itt lemerült). A végére melegedett csak fel, de akkor sem vészesen. Ez több, mint extrém. A feszültség a töltöttségi szinttel együtt nyilván esett, de az is volt annyi, hogy például egy telefon tudjon róla töltést felvenni, és ne verje le alacsony feszültségre hivatkozva.
A fenti albumban látható a QC3.0 teszt, meg minden más is igazából (magyarázatok az egyes képeknél). Jól látszik az is, hogy a gyárilag megadott adatokat bőségesen túlteljesíti. A kék vonal a feszültséget mutatja és a bal tengely az övé, a piros az áram tengelye, és jobb oldalt van a skálája. A grafikon azt mutatja, ahogyan esett a feszültség a kiindulási 12V-ról, ahogyan emeltem az áramerősséget. Itt már az is jól látszik, hogy még 4 amperes áramnál is tudott stabilan 5V feletti feszültséget tartani (ez teljesen feltöltött állapot közelében volt).
Kipróbáltam azt is, hogy mi van, ha automatikus teszten szép alssan 20V-os feszültségig akarok elmenni, sikerül-e vajon? Elméletileg ugye 12-nél le kellene vágnia, nehogy túlfeszültséget kapjon az eszköz. 12.1V volt a vége, ott szépen vízszintesre váltott a feszültséggörbe, és az istennek sem volt hajlandó továbbmenni. Megnéztem utána a Blitzwolf saját gyorstöltési technológiás, univerzális portját is, az elméletileg max. 2.4A-t adhat le. Ez egy kicsit fura, mert a terheléssel egészen 3.1A-ig ment el, utána vágta csak le túlterhelés miatt. Az azért durva különbség. A jó viszont az, hogy stabilan tartotta az 5V-os feszültséget itt is.
Konklúzsön
Hát, nem semmi. Sok mindenre számítottam, de erre azért nem. Az a Qualcomm port a kompatibilis eszközöket elképesztő sebességgel fogja feltölteni. A QC3.0-ban az a király, hogy sokkal-sokkal több eszköz támogatja már, mint a 2.0-s verzióját. Bár nekem valahogy sosem sikerült nagy áramokat leakasztanom MTK chipsetes telókkal a Blitzwolf saját technológiás portjáról, szemlátomást képes az is extrém teljesítményekre.